2024. március 19.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Az Európai Unió és az oktatás, képzés

2010. február 5.
Az oktatás, a tanulás ügye tulajdonképpen csak a legutóbbi másfél évtizedben nyerte el méltó helyét az Európai Unió politikai arzenáljában, de akkor szinte egy csapásra a politikai döntéshozók érdeklődésének a homlokterébe került. A rövidesen fennállásának félévszázados évfordulójához érkező Unió 1957-ben történt megalakulásától napjainkig ezen a téren is hosszú és tekervényes utat tett meg. Nem árt emlékeznünk arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség, közkeletű nevén a Közös Piac megalapításáról szóló Római Szerződés még egy szót sem ejtett az oktatásról, amelyet kizárólagosan nemzeti hatáskörbe tartozó ágazatnak tekintett. Annakidején egyszerű evidenciának tűnt, hogy az elsődlegesen gazdasági-kereskedelmi célok közös megvalósítására alakult szervezet nem rendelkezhet kompetenciákkal a tartalmában és szervezeti felépítésében mélyen a nemzeti hagyományokban, a nyelvben és kultúrában gyökerező oktatási rendszerekkel kapcsolatos kérdésekben. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Közös Piac létrehozásában úttörő szerepet vállalt ún. alapító atyák némelyike már akkor felismerte az oktatásnak és képzésnek a Közösség belső egységének és identitásának a kialakításában és megszilárdításában betöltött kimagasló szerepét.

Az 1957 óta eltelt közel fél évszázad alatt világméretekben, és az időközben 15 majd 25 országot tömörítő államközösséggé duzzadt Európai Unión belül is olyan mélyreható társadalmi, gazdasági-technológiai és kulturális változások mentek végbe, amelyek gyökeresen megváltoztatták az oktatás társadalmi, gazdasági szerepéről, fontosságáról vallott tudományos, közpolitikai gondolkodást és felfogást. Az oktatás és képzés perspektívájából a legjelentősebb fejleményeknek kétségtelenül a nemzetközi gazdasági és társadalmi viszonyokat forradalmasító ún. globalizáció, azaz emberek, eszmék, tudományos-technológiai ismeretek, áruk és szolgáltatások kontinenseket, országhatárokat nem ismerő szinte korlátlan áramlása, valamint a viharos tempójú tudományos-technológiai fejlődés és ezek szerteágazó és helyenként ellentmondásos társadalmi, gazdasági, kulturális kihatásai minősülnek. A globalizáció egyfelől kiélezte, és napjainkban is élezi az államok, az államok csoportosulásai közötti gazdasági, technológiai versengést, másfelől pedig a felgyorsult tudományos-technológiai fejlődés a tudomány és a technológia vívmányainak mielőbbi gyakorlati alkalmazását és lehető leggyorsabb elterjesztését a gazdasági növekedés, a jólét közvetlen hajtóerejévé változtatta. A globális gazdasági versengés kiéleződése, valamint a tudományos-technológiai fejlesztéssel szemben támasztott fokozott követelmények hihetetlen módón felértékelték a tudás, a készségek és az alkalmazkodó készség eredőjének tekinthető emberi erőforrás minőségét, amely a versenyképesség meghatározó alkotóeleme. Noha az emberi erőforrás minősége számos egyéb tényezőtől függ, aligha vitatható, hogy a versenyképes és a folyamatosan megújulásra képes tudás elsődleges forrása az oktatás és a képzés. Más szóval az oktatás, képzés mindenkori színvonala, eredményessége és hatékonysága nem csupán a gazdasági versenyképesség, a növekedési potenciál erősítésének kulcseleme, hanem végeredményben a jólét gyarapításának, a társadalmi összetartozás megőrzésének és újrateremtésének egyik legfontosabb záloga. Nem véletlen tehát, hogy az oktatási, képzési rendszerek minőségével, hozzáférhetőségével és hatékonyságával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések nemzetállami ügyből egy csapásra közösségi szintű problémákká nőtték ki magukat.

Az elmúlt másfél évtizedben az oktatás, képzés előkelő helyet vívott ki magának az Európai Unió politikai eszköztárában. Ez az új szellemiségű megközelítés jogi formában első ízben az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződésnek, valamint az Európai Unió céljait, kompetenciáit és működését meghatározó újabb alapszerződéseknek az oktatásra, képzésre vonatkozó specifikus rendelkezéseiben öltött testet. A hatályos alapszerződés értelmében az Unió kompetenciái az oktatás, képzés területén változatlanul a tagállamok közötti "együttműködés ösztönzésére, bátorítására, szükség szerinti kiegészítésére" korlátozódnak, és a tagállamok kizárólagosan döntenek a nemzeti oktatási és képzési rendszereiket érintő valamennyi kérdésről. Ezen a téren, az Alkotmányos Szerződés tervezetének jövőbeni elfogadása sem eredményezne változást. A Szerződésben rögzített feladatait az Unió többek között a korábbi Socrates és a Leonardo da Vinci programok integrálásával és megújításával 2007-től életbe lépett Egész életen át tartó tanulás közösségi akcióprogram révén látja el.

Az új szellemiségű oktatáspolitika cél- és eszközrendszere a legplasztikusabban azonban az Unió elmúlt években született átfogó politikai, specifikusan oktatáspolitikai dokumentumaiban és támogatáspolitikai elveiben és gyakorlatában fogalmazódik meg. Az ún. nyitott koordináció módszerének a bevezetése révén a gyakorlatban is megteremtődtek a közös gondolkodás és önként vállalt együttes cselekvés számára azok az újszerű szakmapolitikai keretek, amelyek révén lehetővé vált a tagállamok közötti koordináció és együttműködés kiterjesztése az oktatás, képzés olyan területeire is, amelyek - mivel szigorúan nemzetállami kompetenciába tartoznak - korábban "tiltott területnek" számítottak.

Az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni csúcsértekezlete azt az ambiciózus célt tűzte az Európai Unió elé, hogy Európát a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlődő tudásalapú térségéve változtassa, ahol a tartós gazdasági növekedés feltételei között több és jobb munkahely teremthető, s ahol erősödik a társadalmi kohézió. A stratégia ambiciózus céljainak a megvalósításában az Európai. Unió kiemelkedő szerepet szán az oktatásnak, képzésnek. A tudásalapú társadalom kiépítésének körülményei között az oktatási és a képzési rendszerek átfogó korszerűsítésének elveit és céljait az EU az egész életen át tartó tanulás paradigmájában summázta. A nyitott koordinációs módszer jegyében a tagállamok közötti szélesebb körű együttműködés területeit és az európai oktatási, képzési rendszerek konkrét számszerűsített céljait az Oktatás és Képzés 2010 elnevezésű 10 évre szóló munkaprogram jelöli ki. A program az óvodai neveléstől, a tanárképzésen át, az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáig az oktatás és képzés minden szintjét és formáját átfogó 13 olyan konkrét célt fogalmaz meg, amelyek megvalósítását a tagállamok saját adottságaikhoz, szükségleteikhez igazodva valósítanak meg. A közös munka a tagállamok képviselői alkotta munkacsoportokban folyik az Európai Bizottság koordinációja mellett. A munkacsoportok a tagállamok közötti eszme és tapasztalatcserék valóságos platformjaivá lettek. A program végrehajtásának eredményeiről és tapasztalatairól a tagállamok kétévente beszámolókat készítenek, amelyek alapján az Európai Bizottság elkészíti a közös időközi jelentéseket a Tanács és a Parlament számára. A magyar nemzeti beszámoló alapján 2009-ben készült egy részletes áttekintés a hazai képzési rendszer fejlesztéséről, a kompetencia alapú megközelítés szerepéről.

Az Európai Unió a felsőoktatás terén a lisszaboni stratégiai célok megvalósításának a garanciáját az Európai Felsőoktatási Térség megteremtésében jelölte meg, amely a Bolognai Nyilatkozatban foglaltakkal összhangban biztosítani fogja az európai felsőoktatási rendszerek kompatibilitását és átjárhatóságát, és javuló színvonalának köszönhetően nemzetközi szinten növelni fogja vonzerejét. Az Oktatás és Képzés 2010 program fontos részt képezi a szakképzés európai szintű fejlesztésének ösztönzése. A 2002. évi Koppenhágai nyilatkozatban foglaltakkal összhangban a szakképzés kapcsán a legfontosabb cél a szakképzés minőségének a javítása, valamint a szakképzési rendszerek európai szintű átjárhatóságának és átláthatóságának a biztosítása és az ehhez szükséges instrumentumok kidolgozása és egyetemes bevezetése.

Az oktatás területén figyelemre méltó hagyományokkal rendelkező Magyarország a 90-es évek közepe óta vesz részt az Európai Unió által finanszírozott és koordinált Socrates és Leonardo da Vinci oktatási és szakképzési közösségi programokban, illetve ezek folytatásaként a 2007-től életbe lépett Egész életen át tartó tanulás közösségi akcióprogramban. Ezen programokban való magyar részvétellel kapcsolatos feladatokat az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakmai felügyelete mellett működő TEMPUS Közalapítvány látja el. Az Európai Unióhoz történt teljes körű csatlakozás nagy lendületet adott az Unió égisze alatt folyó széleskörű nemzetközi oktatáspolitikai együttműködésekbe történő bekapcsolódásnak. Magyarország aktívan részt vesz az Oktatási Tanács munkájában, az Oktatás Képzés 2010 Munkaprogram konkrét célkitűzéseinek a megvalósítására létrehívott munkacsoportok tevékenységében. A 2004-2006-os évekre szóló Nemzeti Fejlesztési Terv mintegy 80 MD Ft európai uniós forrást biztosít a magyar oktatási, képzési rendszer fejlesztésére. Ezek a fejlesztési célok teljes mértékben összhangban vannak az Oktatás, Képzés 2010 Munkaprogram átfogó célkiűzéseivel. A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Program oktatási, szakképzési intézkedései többnyire a Munkaprogramban megfogalmazott oktatáspolitikai elvek és számszerűsített célok hazai adottságok és szükségletek szerinti megvalósítását hívatottak biztosítani.
 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok