Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim és kollégáim

igen tisztelt Figel Biztos Úr, Miniszter Asszony!

Örömmel üdvözlöm az Európai Bizottság és a Magyar Oktatási Minisztérium által közösen rendezett, az Európai Képesítési Keretrendszerről szóló konferencia valamennyi résztvevőjét. Megtisztelő számomra, hogy körünkben köszönthetem Jan Figel Biztos Urat, valamint az osztrák elnökség képviseletében Elisabeth Gehrer Miniszter Asszonyt, Ausztria oktatási tudományos és kulturális miniszterét. Jelenlétük érzékelteti a konferencia témájának súlyát, fontosságát. Nagy megtiszteltetés Magyarország számára, hogy házigazdája lehet e konferenciának, amely egy asztal köré ülteti az Európa különböző pontjairól érkezett oktatási és képzési politikáért felelős kormányzati képviselőket, oktatási szakembereket, akadémikusokat éppúgy, mint a munkaadók, civil és szakmai szervezetek képviselőit.

Hölgyeim és Uraim!

Amikor 2005. júliusában az Oktatási Tanács ülésén az Európai Bizottsággal karöltve Budapestet javasoltam e konferencia helyszínéül, tudatában voltam az Európai Képesítési Keretrendszer megteremtésével kapcsolatos politikai kihívások jelentőségének. Nem számítottam azonban arra a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű reakcióra, amellyel az európai oktatási közösség reagált a kezdeményezésre. E körülmény alátámasztani látszik, hogy már jó ideje érlelődött az igény a sokszínű európai oktatási és képzési rendszerek között egy semleges összehasonlítási eszközként alkalmazható, a jobb összehasonlíthatóságot és átláthatóságot segítő, európai képzési keretrendszer megteremtésére. Az európai keretrendszer kialakítására irányuló törekvés további jelentőséget nyert egy globális gazdasági és szellemi kihívások elé állított, kibővített Európai Unió kontextusában, amely kihívásokra az oktatási és képzési rendszereknek szintén megfelelő választ kell találniuk.

Hölgyeim és Uraim!

E konferencia legfőbb feladata, mint az a hivatalos címből kitűnik, hogy levonja a széleskörű nemzeti és európai szintű konzultációk végső következtetéseit, és javaslatokat fogalmazzon meg egy Európai Képesítési Keretrendszer jövőbeni kialakítására.

Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznék e konferencia kimenetelét illetően - a magyar nemzeti konzultáció és más országokban folyó egyéb konzultációk, mint például a 2005. szeptemberében Glasgowban megrendezett konferencia eredményeinek fényében -, szeretnék megosztani Önökkel néhány gondolatot; nem csupán magához az Európai Képesítési Keretrendszerhez, hanem a konzultációs folyamat során kialakított módszerekhez és szemléletmódhoz kapcsolódóan. Szeretnék emellett kiemelni néhány, e folyamat során levont tanulságot, melyeket érdemes szem előtt tartanunk jövőbeni tevékenységeink során.

Először is fontos hangsúlyoznunk, hogy az EKKR-ről szóló konzultációs folyamat egy magas szintű politikai döntés eredménye, amelyet az európai állam- és kormányfők hoztak meg 2005. márciusában. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy még a legspecifikusabb, oktatási politikát érintő ügyek esetében is az európai szintű kezdeményezéseknek mindig egy szélesebb politikai kontextusba kell illeszkedniük. Ez a kontextus esetünkben a Lisszaboni Stratégia, még pontosabban a sürgető igény egy tudásalapú társadalom megteremtésére. Az elkövetkező hónapok legfontosabb feladata az lesz, hogy céljainkat határozott politikai akarattá formáljuk. Ez megköveteli javaslataink beillesztését egy szélesebb, átfogóbb politikai kontextusba. Következésképpen, határozottan javaslom, hogy minél előbb felhívjuk az európai állam- és kormányfők figyelmét e konferencia során megszülető javaslatokra annak érdekében, hogy a megfelelő európai szintű folyamatok elindulhassanak.

Meggyőződésem, hogy az oktatás és képzés különböző területein a számtalan képviselő közreműködésével folyó széleskörű konzultáció megszervezése igen nagy kihívást jelent és nem csupán nagy haszonnal jár, hanem a kontextus jobb megismerésének, és olyan megalapozott, konszenzusos döntések meghozatalának nélkülözhetetlen eszköze, amelyeket a teljes európai oktatási közösség elfogad. Csak egy ilyen jellegű konszenzus jelenthet biztos alapot új közös tevékenységek megújult szemléletű elindítására.

Az eddig elért eredmények további bizonyítékul szolgálnak a partnerség alapelvének különleges értékéhez. Nyilvánvaló, hogy minden érintett, a pedagógusok és a tudományos élet képviselőinek bevonása az oktatást és képzést érintő ügyekbe a siker elengedhetetlen feltétele. A konzultációs folyamat sok tanulsággal járt és ötletforrásként szolgálhat kulcsfontosságú oktatási ügyek nemzeti döntéshozatali folyamatai során.

El kell ismerni azt is, hogy a konzultációs folyamat kiváló példája a nyitott koordinációs módszer alkalmazhatóságának az oktatás egy speciális területén működő európai együttműködés elősegítésében. Ezzel ismét bizonyítást nyertek a nyitott koordinációs együttműködés előnyei és értékei különösen azon területeken, amelyeken európai szinten nincsenek jogi kötelezettségek.

Határozottan állíthatjuk, hogy az európai szintű konzultációs folyamat a kölcsönös tanulás rendkívül hasznos területének bizonyult. Egy óriási tanteremmé változtatta Európát, és nem csupán egymás oktatási és képzési rendszereinek alaposabb megismerését segítette elő, hanem egyedülálló lehetőséget teremtett saját nemzeti képzési rendszereink erősségeinek és gyengeségeinek pontosabb meghatározásához. A nemzeti szintű konzultációk előzetes következtetéseire alapozva az Oktatási Minisztérium egy minden érintett bevonásával szakértői szintű értékelési folyamatot kezdeményezett azzal a céllal, hogy a résztvevők azonosítsák egy egységes nemzeti képesítési keretrendszer kialakításának és bevezetésének különféle szempontjait - annak jogi, pénzügyi, adminisztratív és szakmapolitikai vonzatait - és megtegyék a szükséges javaslatokat. Véleményem szerint, rendkívül hasznos lenne egy állandó, jól strukturált közös európai tudásbázis kialakítása, amely megteremtené a képesítési keretrendszerrel kapcsolatos információk jobb hozzáférhetőségét.

A konzultációs folyamat bebizonyította számunkra, hogy a készségekre, kompetenciákra és képesítésekre vonatkozó konkrét, megbízható és pontos adatok nélkül nem lehetséges az adott helyzet alapos elemzése, és még ennél is nehezebb határozott politikai álláspontot kialakítani és elérhető célokat kitűzni. Bármely képesítési keretrendszer jobb megértéséhez világosan és könnyen meghatározható indikátorokon alapuló közös nyelvre van szükség.

Szeretném kiemelni a koordináció szerepének értéknövelő jelentőségét. Megfelelő koordináció hiányában egy konzultáció sem járhat kézzelfogható és hasznos eredményekkel. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni az Európai Bizottság, különösen az Oktatási és Képzési Főigazgatóság kiemelkedő szerepét. Ez a szerep különösen fontossá válik az elkövetkező hónapokban, a jövőbeni feladatok meghatározása során.

Meggyőződésem, hogy a konferencia csak abban az esetben váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha képes lesz egy átfogó, gyakorlatias, középtávú program, a jövőbeli tevékenységeink általános keretének körvonalazására, s ugyanakkor megegyezésre jutunk az elkövetkező hetek és hónapok konkrét intézkedései vagy kezdeményezései terén. Ez utóbbiak segítik majd a középtávú program végrehajtását.

Ezen intézkedések vagy tevékenységek egyike - véleményem szerint - többé-kevésbé állandó, regionális együttműködések hálózatának kialakítása lehet, melynek konkrét feladata az információ- és tapasztalatcsere elősegítése, a társak általi kölcsönös értékelések megvalósítása és a jó gyakorlatok megismertetése. Ennek megvalósítása érdekében Magyarország és Ausztria már megkezdte az előkészítő megbeszéléseket. Emellett ismerjük az osztrák elnökség hasonló kezdeményezését, amely a nyugat-balkáni térség országaival való együttműködésre irányul, és melyhez Magyarország is tervezi a csatlakozást.

Mindent összevetve, a magyar nemzeti konzultáció tapasztalatai és fő következtetései alapján, az EKKR lényegét illetően szeretném elmondani - és ebben valamennyien egyetértünk - hogy annak érdekében, hogy sikeresen megfeleljünk a XXI. század politikai, technológiai és kulturális kihívásainak, az oktatás és képzés terén Európának szüksége van egy Európai Képesítési Keretrendszerre. Egy semleges, közvetítő jellegű és egyben meta-keretrendszerre, amely lehetővé teszi minden ország és európai állampolgár számára a nemzeti képesítések összehasonlítását. Egy ilyen jellegű keretrendszer megléte minden bizonnyal elősegíti majd az európai állampolgárok mobilitását, javítja a képesítések átláthatóságát és hordozhatóságát. Végül, de nem utolsó sorban nagymértékben hozzájárul az oktatási és képzési rendszerek közelítéséhez azok - mélyen a nemzetek történelmében, kultúrájában és hagyományaiban gyökerező - sokféleségének megőrzése mellett.

Hölgyeim és Uraim!

Végezetül hadd kívánjak szívem mélyéből sok sikert a konferenciához. Még egyszer szeretnék üdvözölni minden résztvevőt, és egyúttal megragadom az alkalmat, hogy külföldi vendégeinknek és kollégáinknak nagyon kellemes és remélhetőleg emlékezetes itt-tartózkodást kívánjak fővárosunkban.

Meggyőződésem, hogy konferenciánk igen fontos mérföldkövet jelent majd az EKKR eddig még rövid történetében, egyedülálló lehetőséget teremtve a nemzeti és európai szintű konzultációk tanulságainak összefoglalására. A konferencia kétségkívül hozzájárul majd a kulcsproblémák, adott esetben akadályok felismeréséhez, amelyekre nemzeti, regionális és európai szinten kell megoldást találni és leküzdeni azokat. A tény, hogy az egyes kérdéseket külön munkacsoportok tárgyalják, garanciát jelent a megalapozott és tartalmas következtetések levonásához szükséges elkötelezett szakértői megközelítésre. Végeredményben mindez lefekteti majd az Európai Képesítési Keretrendszer kialakítására irányuló szilárd folyamat alapjait.

Meggyőződésem, hogy a konferencia - miközben konkrét javaslatokat tesz jövőbeni tevékenységeinkre - egyúttal mintegy megkoronázza a hónapokig tartó konzultációs folyamatot. Ennek köszönhetően a budapesti konferencia az egységes európai oktatási térség megteremtéséhez vezető együttműködés és partnerség útján jelentős mérföldkőként vonul be az európai oktatáspolitika történetébe.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Hungarian Minister for Education

I would like to extend a very hearty welcome to all the participants of the Conference on the European Qualifications Framework organised jointly by the European Commission and the Hungarian Ministry of Education. It is a great honour to welcome Commissionaire Mr. Jan Figel and Mrs. Elisabeth Gehrer Minister of Education, Science and Culture for Austria representing the Austrian presidency. Their presence here today, is underscoring the significance of this conference and of its agenda. It is a special privilege for Hungary to host this meeting which is gathering around the same table high level government representatives responsible for education and training policies, educationists, academics, as well as delegates of NGO's and professional organisations and employers' representatives from all over Europe.

Ladies and Gentlemen

When last July at the Education Council meeting I proposed the holding of this conference in Budapest jointly with the European Commission, I was fully aware of the significance of the policy challenge represented by the idea of the establishment of a European Qualifications Framework. I did not anticipate, however the literally massive response the education community and the different sectors in Hungary and wild wide Europe would give to this initiative. This supports the opinion that the idea about the need of the creation of a single European qualifications framework in the sense of a neutral translation instrument, and a tool for a better comparability and transparency of the greatly diverse European education and training systems has been maturing for a long time. The ambition towards the establishment of a kind of single European framework has been particularly enhanced in the context of an enlarged Union exposed to global economic and spiritual challenges to which education and training systems too, must find their own, appropriate response.

The main task of this Conference as reflected in its official label will be to draw the conclusions of the wide-ranging national and European level consultations and to formulate recommendations about the future shaping of a European Qualifications Framework.

Without the slightest intention of anticipating the outcomes of this Conference, in the light of the conclusions of the Hungarian national consultation and what I have learned about the results of the consultations held in other countries, for instance about the Conference held in Glasgow last September as a contribution to our collective findings, I would like to share with you some of my thoughts regarding not primarily the EQF itself but the methods and approaches we have developed so far in the course of the consultation process. I would like also to identify some lessons of this process I consider essential for our future actions.

 

Firstly one has to emphasise, that the whole process regarding the EQF was triggered by a high level political decision last March taken by the European Heads of Governments. We must always be aware that even for matters regarding specific topics of education policies, it is of crucial importance that any initiative at European level is to be taken in a wider policy context. In our case this context is called the Lisbon strategy and more precisely the pressing need for creating a knowledge based society. In the coming months it will vital to translate our objectives into an explicit political will. This will require the integration of our recommendations into a large and comprehensive policy context. Therefore I strongly advocate to bring the soonest to the attention of the European heads of Governments the recommendations formulated by our Conference in order to generate appropriate actions on European level.

Secondly we have got the certitude that the organisation of an extremely vast consultation encompassing a great variety of actors in education and training though is a highly demanding endeavour is not only very useful, but is an irreplaceable tool for a better knowledge of the context and hammering out consensual and valid conclusions accepted by the educational community in Europe at large. Only this type of consensus would constitute a solid foundation for a fresh start of new common and joint actions.

The already achieved results provide us an additional evidence of the special value of the partnership principle. It seems evident, that in matters regarding education and training the involvement of all policy stakeholders, educators and representatives of the academic community as well as the labour market in the consultation and in the decision making is an absolute prerequisite of the success. The consultation process has taught us a lesson and will serve as a source of inspiration for any national decision making process on key policy education matters.

I must say, that the consultation process has been a brilliant example for the relevance of the open method of co-ordination in promoting European co-operation in a specific field of education. It confirmed anew the great advantages and merits of the open method of co-operation especially in matters when at European level no legal instruments exist

Thirdly one can say without hesitation that the European level consultation process has proved to be an extremely useful platform for mutual learning. It transformed Europe to a gigantic classroom, and greatly contributed not only to better know each others qualification systems, but offered a unique opportunity to better and more accurately identify the strengths and weaknesses of our own national qualification systems. Based on this experience, I am of the opinion that it would be extremely useful to establish a kind of permanent and well structured European pool of knowledge dedicated to matters regarding qualifications frameworks easily accessible for all.

Fourthly the consultation process has shown us, that without concrete, reliable and accurate data and figures on skills, competences and qualifications it is not possible to proceed to a sound analysis of the situation and it is even more difficult to design a clear policy vision, and to set achievable objectives. In order to better understand any qualifications framework we have ton establish a common language based on clearly and easily identified indicators.

Fifthly I would like to stress the special value added by co-ordination. No consultation could bring about tangible and meaningful results without appropriate co-ordination. In this context I would like to emphasise the outstanding role of the European Commission, especially that of the Commission competent services. This role will be particularly important in coming months, in the course of defining future tasks.

 

 

I am of the view that our Conference will really meet our expectations only if it is capable of outlining a comprehensive and pragmatic medium term programme, a kind of general framework for our future actions, and at the same time agreeing I would say, on a short list of concrete measures or initiatives for the coming weeks and months. They shall underpin the implementation of the medium term programme.

One of these measures or actions might be the initiation of the establishment of a more or less constant network of regional co-operations with the specific objective to facilitate the exchange of information and experience, to proceed mutually to peer reviews, and get acquainted with each others' good practice. To this end, Hungary and Austria have already started preliminary working level consultations. Also I am aware of similar initiatives by the Austrian presidency regarding co-operation with Western Balkan countries. Hungary is considering to join this undertaking.

All in all regarding the substance of the EQF based on the experience and the major conclusions of the Hungarian national consultation, I would like to say, that we all agree that in the field of education and training, in order to successfully meet the 21^st century's political, technological and cultural challenges Europe needs a single Qualifications Framework. A framework in the sense of a neutral translation tool, as well as of a meta-framework enabling all countries, European citizens to compare national qualifications. The existence of such a framework will certainly promote the mobility of European citizens, will improve the transparency and the portability of qualifications. Last but not least it shall greatly contribute to the convergence of education and training systems while maintaining their diversity deeply rooted in the history, culture and traditions of nations.

Ladies and Gentlemen,

In conclusion I wish from the bottom of my heart all success to the Conference. While welcoming once more all of you, .I take this opportunity to wish to our foreign guests and colleagues a very pleasant and hopefully a memorable stay in our capital city.

I express my firm conviction that our Conference shall constitute a landmark in the so far short history of the EQF. It will offer a unique opportunity for summing up the lessons of the national and European level consultations. No doubt, the conference will facilitate the identification of the key problems, eventually obstacles which need to be addressed and overcome at national, regional or European level. The fact that specific issues are to be discussed in separate working groups is a guaranty for the dedicated and professional approach necessary to reach valid and meaningful conclusions. All this, ultimately will lay down the foundation for a stable progress towards the development of a European Qualifications Framework.

I am confident that the conference while drafting concrete recommendations for our future course of actions will be a sort of coronation of the several months' long consultation process. Thus the Budapest Conference will enter as an important milestone into the history of European education policy on the long pathway of co-operation and partnership leading to the creation of a single European education area.

Thank you for your attention.