A Debreceni Egyetem

Magyarország egyetemtörténetéhez az Észak-Alföld fővárosa csak későn, a huszadik század elején csatlakozott. Ezt követően azonban később kiváló szakemberekké váló hallgatók sora vett részt az oktatásban. Bár több tanszék még az első világháborút megelőzően megkezdte működését, elsőként saját épületet 1918-ban az orvosi kar kapott. Az akkori klinikatelepen Korb Flóris tervei alapján, elsősorban hadifoglyok bevonásával épült fel a központi létesítmény. 1927-ig újabb beruházások keretében a környező kiszolgáló objektumokat újították fel, majd azokat egy körülbelül három kilométer hosszú alagúttal kötötték össze. Az egészségügy több kiváló professzorát (köztük Sántha Kálmán agy- és idegsebészt, Kettesy Aladár szemészt és Went István élettanprofesszort is) felkészítő intézmény 1951-től önállóan működött, ám 1998-tól kezdődően fokozatosan beolvadt a Debrecen és a környék egyetemeit magába foglaló Debreceni Egyetemi Szövetségbe (DESZ).

A megyeszékhelyen létrehozott felsőoktatási központ főépülete később készült el, mint az orvosi kar létesítményei. Korb Flóris készítette az épület terveit, a kivitelezésért Stégmüller Árpád volt felelős, de korai halálukat követően Patzó Márton irányította a munkálatokat. A Nagyerdő szélén elhelyezkedő intézményt övező parkos környezethez harmonikusan illeszkedik a főhomlokzat előtti látványos szökőkút. A neobarokk, eklektikus épület különleges része a fedett, huszonkilenc méter magas aula, amelyet árkádos körfolyosó rendszer övez. A beáramló fény miatt kellemesen világos belső tér falára a Református Kollégium és az egyetem leghíresebb diákjainak és professzorainak nevét vésték.

A központi épülettől keletre áll az egyetem egykori temploma, mely 1940-ben Borsos József elképzelései alapján készült el. Harminc évvel később az addig egyházi célokat szolgáló létesítmény állami kézbe került, majd a háború nyomainak eltüntetését is magába foglaló felújítás után az egyetem vette birtokba. A vezetőség döntése nyomán itt helyezték el a számítástechnikai központot, és a folyóirat-olvasót.

A főépület háta mögött egy nagy park található, melyet modern stílusban felépített létesítmények szegélyeznek. A keleti oldalon az 1993-ban elkészült kollégiumot találjuk (építész: Filippinyi Gábor), míg a ligetes részt másik oldalról az 1970-ben befejezett Természettudományi Központ zárja (építész: Mikolás Tibor).

Az egyetem épületei közül kiemelkedik még a könyvtár, amely 1918-ban kezdte meg működését, de csak 1932-ben került a mai helyére. Jelenleg Magyarországon, az Országos Széchenyi Könyvtár után, a második legnagyobb gyűjtemény.

Már a kilencvenes évek fordulóján, majd különösen azt követően jelentősen megugrott a hallgatói létszám, ami miatt az egyetem infrastrukturális nehézségekkel nézett szembe. Az elmúlt tíz évben a korábban önállósodott karok létrehozták a Debreceni Egyetemi Szövetséget, hogy érdekeikért közösen fellépve hatékonyabban tudják felkutatni a fejlesztésekhez szükséges forrásokat. Ezt a társulást 2000. január 1-től elejétől váltotta fel Debreceni Egyetem, mely egy intézményként foglalta magába a DESZ tagjait.

A fejlesztési terveket hatékonysági és színvonal növelési szempontokat figyelembevéve dolgozták ki. Ennek szellemében átalakítják az egyetem szervezeti felépítését, és egy új, az adminisztrációs munkát jelentősen megkönnyítő nyilvántartási rendszert is bevezetnek. Szándékuk szerint szorosabb kapcsolatot építenének ki a környező önkormányzatok, és az üzleti szféra képviselőivel is.

A fejlesztések három fő projektben öltenek testet. A központi épület háta mögött, a parkot északról lezárva épül majd az Élettudományi Központ és Könyvtár, amely az intézmény illetékesei által elkészített pályázat szerint a legfontosabb beruházás. A mielőbbi átadást sürgeti, hogy elsősorban a környéken, de azon túl is keresettek az élettudományok területén végzett szakemberek. A színvonalas oktatáshoz azonban elengedhetetlen, hogy a megfelelő infrastruktúra és tanulási környezet a kutatók és a hallgatók rendelkezésére álljon.

Szintén halaszthatlanná vált a társadalomtudományi karok kapacitáshiányának enyhítése. Ennek érdekében az egykori szovjet laktanya helyén tervezik oktatási központjukat, amely nem csak a Böcsészettudományi, a Közgazdasági és a Jogi Karnak adna otthont, hanem - a korábbi tervektől eltérően - az Egészségtudományinak is. Az új létesítmény felépítése lehetővé tenné, hogy ezerötszáz hallgatóval nőjön az oktatásban résztvevők száma.

Az egyetem vezetése az utóbbi évtizedekben tapasztalt káros népvándorlási folyamatokkal, és az Európai Unióban nagy hangsúlyt kapó regionális politikával is szeretne foglalkozni. Így körvonalazódott az elképzelés, hogy szükség lenne egy olyan intézmény létrehozására, amely a környék mezőgazdasági termelésből élő lakosságának értelmiségének szakmai felkészítésében vállalna szerepet. A felismerést tett követte, elkészült a Táj- és Vidékfejlesztési Központ terve.

Az elkészülő négy épület és a szervezeti átalakításoknak köszönhetően tehát a hallgatók kellemesebb körülmények között vehetnek részt a magasabb színvonalú oktatásban.