A beruházás célja: Meglévő épületek rekonstrukciója, egy központi épület kialakítása a meglévő kollégiumi épületből az adminisztrációs irodák és a létrejövő tudáscentrum részére. A Zenepalota épület bővítése és rekonstrukciója a felsőfokú zenei képzés részére.

Szintterület: 9700 m²

A beruházás becsült költsége: 2,4 Mrd Ft.

A befejezés várható időpontja: 2006. IX.

 

 

 

 

A Miskolci Egyetem jogelődjének tekintett Selmecbányai Bányászati-Kohászati Akadémiát 1735-ben hozta létre a bécsi udvari kamara. Ez volt Magyarország első, nem egyházi felügyelet alatt álló felsőoktatási intézménye, és egyben a világ első műszaki főiskolája is. Az intézmény fő célja a Habsburg Birodalom területén jelentős nemesfém- és rézbányászathoz szükséges szakemberek képzése volt.

 

Az 1867-es kiegyezést követően az Akadémia Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola néven a magyar állam tulajdonába került. Az oktatásban bevezették a magyar nyelvű képzést, majd az eddigi egységes bányászképzés helyett négy szakirányt indítottak, illetve az erdészszakot is kétfelé választották. A századfordulóra új épületeket és korszerű felszerelést kapott az intézmény, amelynek ekkor már több mint félezer hallgatója volt.

 

A felfelé ívelő pályát az első világháború törte ketté. A határrendezést követően 1919-ben a határon túlra kerülő Selmecbányáról a Főiskola kénytelen volt Sopronba átköltözni. 1949-ig "a hűség városa" adott otthont a főiskolának. Az országgyűlés az 1949. évi 23. törvényben Nehézipari Műszaki Egyetem létesítését határozta el Miskolcon. A törvény előírta, hogy ". a felsőfokú szakemberképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni, amely Bánya- és Kohómérnöki Karra, valamint az újonnan létrehozandó Gépészmérnöki Karra tagozódik."

 

Miskolcon a Gépészmérnöki Karon 1949-ben megkezdődött az egyetemi képzés a Földes Ferenc Gimnázium épületében, majd 1950-ben kijelölték az intézmény mai helyét. A 85 hektáros területen Janáky István tervei alapján indult meg az építkezés. A korábban Sopronban működő Bánya- és Kohómérnöki Kar véglegesen 1959-ben költözött Borsod-Abaúj-Zemplén megyei székhelyére.

 

A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre több karon és szakon folyt a képzés: a nyolcvanas évektől kezdve jogtudományt és közgazdaságtant, 1992- től bölcsészettudományt, 1997-től pedig zeneművészeti tanulmányokat is folytathatnak a hallgatók az egyetemen. A tervek között szerepel még a korábban gazdasági kényszerből megszüntetett egészségügyi képzés újjáélesztése, illetve a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola integrálásával az egységes tanító- és tanárképzés létrehozása.

 

Az elmúlt két évtizedben megkezdődött a kapcsolatfelvétel a környező felsőoktatási intézményekkel. Így körvonalazódtak egy észak-magyarországi egyetemi integráció keretei, amelynek eredményeként 1992-ben a Miskolci Egyetem partnerintézeteivel együtt életre hívta az Észak-Magyarországi Universitas Egyesülést és a tagokkal karöltve jelentős átalakításokba kezdett. A fejlesztések kezdetben önerőből történtek, amelyhez az Oktatási Minisztérium által kiírt Felsőoktatási Fejlesztési Program keretében most jelentős forrásokhoz jutott az intézmény.

 

A fejlesztési program célja az oktatás és kutatás rugalmasságának, és a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a hallgatók életkörülményeinek javítása. Az utóbbi években a diákok száma tartós és jelentős növekedésnek indult, ezért halaszthatatlanná vált a kollégiumi férőhelyek növelése. A tervezett beruházások befejeztével mind az oktatás, mind a kutatás körülményei számottevően javulnak, a diákok pedig a megfelelő tanulási környezeten túl szabadidejük kultúrált eltöltésére alkalmas lehetőségekhez jutnak.