Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar - oktatási és igazgatási épületének rekonstrukciója

Az I. ütem

Egy háromlépcsős fejlesztés első ütemének végét jelenti, hogy 2001 szeptemberében befejeződött a Balassa János kórház néven ismert épületegyüttes egyik szárnyának felújítása. Az új, Szentkirályi utcai tömb teljes renoválását követően egy helyen folyna az oktatás, míg jelenleg négy campusszal rendelkezik a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara.

Rimely Károly és Zajácz Katalin, a felújítás vezető építészei elmondták, hogy az épületet dr. Hültl Dezső a századforduló eklektikus stílusában tervezte. (Az eredeti kivitelezés színvonalára jellemző, hogy az üvegezéseket Róth Miksa, a falburkolatokat pedig a Zsolnay gyár készítette.) Az alapítás után különböző egészségügyi intézmények (szanatórium, kórház) működtek itt, egészen 1992-ig, amikor egy átépítést követően bezárták az akkor Balassa János nevét viselő rendelőintézet.

1997 elején egy megvalósíthatósági tanulmány, 1998-ban egy programterv készült a HIETE (Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem) számára. Ezt követően négy hónap alatt készült el a két és fél milliárd forintos beruházás teljes terve, melyet három szakaszban valósítanak meg. Az első ütem már elkészült, a második részletes tervezését 2002 januárjában fejezték be, míg a harmadikat egyelőre csak vázlatosan dolgozták ki. Mivel a beruházás egyes részeihez tartozó részletes terveket az ütemezésnek megfelelően készítik el, nehézséget jelent az ehhez illeszkedő versenyeztetés és megvalósítás.

Problémát okoz továbbá, hogy az építtető nem a főiskola, hanem a HIETE, utána pedig a Semmelweis Egyetem volt. A főiskolát az első ütem tervezésébe nem vonták be, így amikor készen voltak már a tervek, akkor újra módosítani kellett rajtuk. Ezért az épület eddig elkészült szárnya sok kompromisszumot hordoz magában.

Az első ütem, az 5860 m2 alapterületű szárny felújítása négy hónap alatt, közel egymilliárd forintért valósult meg. A tervezők így vélekedtek a munkálatokról: "Voltak igen hálás feladatok, például a közlekedőterek, a könyvtár, az aula, a nagy előadótermek vagy a homlokzat [tervezése]. Amit Hültl mestertől megtagadtunk, az volt, hogy egy úgynevezett. keresztszárnyat lebontottuk, mert azt szerettük volna, hogy legyen egy nagy keretes udvar, ami körbejárható" Mindeközben számos nehézséggel is meg kellett küzdeniük, mint amilyen a régi nyílászárók cseréje, illetve felújítása volt.

Az épület főmérnöke, Némethy István a szervezésben és a résztvevők közötti kommunikációban fellépő nehézségeket említette: "Az előkészítés során az egyes szakágak közötti konzultáció nem volt mindenben eredményes. A legfőbb problémát a kivitelezés szakaszában is a szakágak közötti egyeztetések hiánya jelentette."

A felújított szárnnyal azonban összeségében elégedett: "Az épület egészét nézve egy színvonalas szép létesítmény lesz, ha a II. ütem is megépül majd. Szépek a lépcsőházak, az ólomüveg ablakok, érdekes lesz az aula, korszerűek a mosdók. A jelenlegi ruhatár helyén lesz a könyvtár. A két szárnyat az ún. piskótaterasz fogja összekötni. A hirdetőtáblák jelzik, hogy az épületet kezdik belakni a diákok. Kényelmüket szolgálják a folyosókon elhelyezett fém szekrények és a félkör alakban kiépített ülőpadok. A vastag fából készült bejárati ajtó impozáns, rézosztású üvegfelülete már a belépéskor is érezteti velünk, hogy egy Főiskolán járunk"