Tisztelt Kiss Erzsébet!
1. A közoktatási törvény 8. § (9) bekezdése értelmében, az óvodai nevelő munka az Óvodai nevelés országos alapprogramjára (137/1996. (VII.28.) Korm. rendelet) épülő, s annak alapelveire megírt óvodai nevelési program alapján folyik.
2. A gyermekek óvodai nevelése, a neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek keretében történik (a közoktatási törvény 24. § 1) bekezdés). Az óvoda ezen foglakozási/tevékenységi időben (azaz a fenntartó által meghatározott nyitvatartási időben közoktatási törvény 102. § (2) bek. a ) pont), a fenntartó által jóváhagyott nevelési program alapján végezheti a szakmai tevékenységét a közoktatási törvényben előírt végzettségű, szakképzettségű szakemberrel ( közoktatási törvény 16. § (2) bek. a) és b) pont, valamint a 17. § (1) bek. a) pont, a 17. § (3) bek. a) és b) pont., illetve az idegen nyelven is nevelő esetében még a 128. § (3) a) és d) pont).
3. A helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében, a közoktatásról szóló törvény 114. § (1) bekezdés a) pontja alapján, az óvodában, az ingyenesen ellátandó szolgáltatások körébe tartoznak:
• az óvodában az óvodai foglalkozások (a 24. § (1) bek. értelmében, a fent hivatkozott teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek keretében.)
szükség esetén:
• a logopédiai, dyslexia-megelőző foglalkozás, a sajátos nevelési igényű
a gyermeknek napi két óra felzárkóztató foglalkozás,
• a gyermekek rendszeres egészségügyi felügyelete,
• az óvoda létesítményeinek, eszközeinek használata
Mindezen szolgáltatások a közoktatási törvény 121. § (1) bekezdés 1. pontja szerint alapszolgáltatásként is értendőek.
A fent hivatkozott előírásokat összefüggéseiben iskolai gondolatmenetre lefordítva:
A teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek kerete között az óvodai nevelőmunkára, a közoktatási törvényben meghatározott végzettségű és szakképzettségű szakember alkalmazható. = Az iskolai kötelező tanórai foglalkozások keretében történő tanítással, amelyet a közoktatási törvényben meghatározott végzettségű és szakképzettségű szakember láthat el. (Az iskolában, a kötelező tanórai foglalkozások mellett, tanórán kívüli foglalkozásokra is rendelkezésre áll időkeret. Az óvodában ez az időkeret, a teljes óvodai életet magába foglaló időkeret vonatkozásában nem értelmezhető.)
A közoktatásról szóló törvény 114. § (1) bekezdés a) pontja, amely rendelkezik arról, hogy a
z óvodában az óvodai foglalkozások az ingyenesen ellátandó szolgáltatások körébe tartoznak (a már fent is hivatkozott összefüggések alapján, a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek keretében), azt jelenti, hogy amennyiben a szülő külön foglalkozásokat igényel, azt megteheti a piaci alapon szerveződő szolgáltatók felkeresésével, de nem kérheti azok óvodai nevelési időben történő teljesítését. Az óvoda vezetője arra jogosult, hogy megkeresésre, az óvoda alapító okiratában rögzített vagyonrendelkezési joga alapján, és a gyakorlati tapasztalatok alapján, szükség szerint a fenntartója egyetértésével - bérbe adjon a piaci alapon nyújtott szolgáltatáshoz alkalmas helyiséget, figyelembe véve a közoktatási intézményekben végezhető tevékenységek szabályozását).
A közoktatási törvény 1993. évi hatályba lépését megelőzően, az óvodai Rendtartás szabályozása alatti idő szokásjogán alapul az a tény, hogy az óvodák (természetesen vannak kivételek is), szülői igény alapján egy vagy két, vagy akár több külön foglalkozásnak is helyet engednek az óvodai nevelési időben.
A közoktatási törvény és azon belül is az ide vonatkozó szabály hatálybalépésével, a külön foglalkozások engedélyezésének tárgyában, két irányból érkezik panasz az óvodai fenntartókhoz, illetve a közoktatás irányításra szervezésre jogosult szervekhez:
1. Az óvodák részéről, hogy milyen jogszabályi összefüggés alátámasztásával kerülhető el az óvodai nevelési időben, az óvodai élet tevékenységeinek, így az óvodapedagógus munkájának hitelességét is megkérdőjelezendő külön foglalkozások megszervezése (a térítés díjakról-, a gyermekek óvodai csoportból történő kiemeléséről-, az óvodapedagógus jelenlétének mellőzésérő nem is beszélve)?
2. A szülők részéről pedig az a panasz, hogy a külön foglalkozás(ok) miért megengedett(ek) az óvodákban, illetve ennek ellenkezőjeként miért nem lehet jelen az óvodában több külön foglalkozás is (mint zeneovi, néptánc, futball foglalkozás, sí, torna, judo, ritmikus sportgimnasztika, játékos idegen nyelvi foglalkozás, stb.) egyszerre?
Az óvodai nevelési időben teret engedő külön foglalkozások problémája oly módon foglalkoztatta az óvodapedagógusokat, hogy az Alapprogram beválásnak felülvizsgálata előtt végzett kutatásban külön hangsúlyozták ennek hiányát a szabályozásban.
Megjegyzendő és kiemelendő, hogy a külön foglalkozások tiltását szabályozó rendelkezések, a fent hivatkozott előírások összefüggésében, 1993. IX. 1-től érvényesek a közoktatási törvény alapján (a különbség csupán annyi, hogy a szakmai munkát az Alapprogramról szóló 1996. évi (VIII.28.) Korm. rendelet hatályba lépéséig, az azt megelőző, 1989. évi Óvodai Nevelés Program alapján kellett végezni).
Az Alapprogram 2009. évi módosítása alkalmával, a jogalkotó - függetlenül attól, hogy a módosító szöveg társadalmi egyeztetésének idejében néhány óvodapedagógus és a Tanterv Fejlesztő Bizottság is jogosan jelezte a párhuzamos szabályozást (a közoktatási törvény mellett az Alapprogramban is), azért támogatta, hogy megerősítse az óvodapedagógusok által jobban forgatott, fent hivatkozott Korm. rendeletben azt az 1993. IX. 1-től hatályos törvényi előírást, amely szerint:
„
Az óvodai nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési program alapján történhet és a gyermek neveléséhez szükséges a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg.
Az óvoda teljes nyitva tartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja.”
Az 1971. évi majd az 1989. évi Óvodai Nevelési Programot követő 1996. évi Alapprogram vívmánya az a keret, amelynek elvei mentén egy óvoda a helyi sajátosságaira megírhatja az óvodai nevelési programját. Ezzel az óvodai szakemberek autonómiát és felelősséget is kaptak. Az Alapprogram elvárja, hogy egy gyermek a saját fejlődési ütemének megfelelően jusson el a teljes óvodai tevékenységek keretében az óvodás kor végére (három, vagy négy óvodai éven át) arra a szintre, amellyel sikeresen kezdheti meg az iskolai éveket. A pedagógusnak biztosítja azt a módszertani szabadságot, amellyel ezt az érettségi szintet gyermekenként, önmaguk fejlődéséhez mérten elérheti.
Mindezt alátámasztja az Alapprogram azon módosítása is, amely szerint:
„
Az óvodai nevelés az Alapprogram alapelveinek megvalósítása érdekében gondoskodik többek között a gyermeki közösségben végezhető sokszínű - az életkornak és fejlettségnek megfelelő - tevékenységekről, különös tekintettel, a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítására és a mással nem helyettesíthető szabad játékra; e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítéséről. Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra építve kell, hogy biztosítsa a gyermekek részére a változatos tevékenységeket, abban teljes személyiségének fejlesztését. Mindez az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai felkészülést, szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel. A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével."
A közoktatási törvény 24. § (3) bekezdésre gondolva, amely azt mondja ki, hogy a gyermek - ha e törvény másképp nem rendelkezik - abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni, kérdésként vetődhet fel, hogy az óvoda nyitvatartási rendjén belül a nap mely szakaszában kell teljesítenie a gyermeknek, a napi négy órai óvodai kötelezettséget? A törvény és ezzel összhangban az Alapprogram a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek keretében írja ezt elő és ma már nem tesz különbséget a délelőtti, illetve a délutáni tevékenységek szervezésében, szakmai értékeiben, a feladatok ellátásában.
A fejlesztőpedagógusi, valamint a gyógytestnevelési foglalkozások más elbírálás alá esnek, hiszen ezen ellátásokat a közoktatási törvényben előírtak szerint, a gyermek külön fejlesztéséül szolgáló jogosultság alapján, a települési önkormányzat kötelező feladat-ellátási körében is meg kell szervezni, mégpedig a feladatellátásra jogosult szakképzettséggel rendelkező szakemberek, órakeretek biztosításával, külön foglalkozás keretei között is (azaz az óvodai nevelési időben, a csoportból kiemelten).
Felmerülhet az óvodai nevelési időben, a hittan foglalkozások kérdése, mint a külön foglakozásokhoz kapcsolódó tevékenység.
Az Alapprogram módosításával nem módosult az 1996. IX-1-től hatályba lépő és ma is érvényes 1996. évi LXII. törvénnyel módosított közoktatási törvény 4. §-ának alábbi rendelkezése:
- Az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülőknek, illetve a gyámnak (a továbbiakban együtt: szülő) azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik. A szülő ezt a jogát gyermeke érdekeinek megfelelően gyakorolja oly módon, hogy tiszteletben tartja annak gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát, továbbá véleményét - korától és érettségétől függően - figyelembe veszi.
- Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja, működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.
- Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti (egyszerre tehát igény szerint több egyházi jogi személy által szervezett hit- és vallásoktatás megszervezése is megvalósulhat). A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. Az egyházi jogi személy által foglalkoztatott hitoktató alkalmazásakor az e törvény 17. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni.
Mit jelentett, jelent az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az óvodában megszervezésre kerülő hit- és vallásoktatás? Az óvoda vezetőjének, a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretén túl, kötelessége valamennyi egyházi jogi személy részére biztosítani a szülői igény szerint megszervezésre kerülő hit- és vallásoktatáshoz, az óvodában rendelkezésre álló eszközöket, tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges feltételeket.
- Az óvoda, az iskola és a kollégium az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatok ellátása során együttműködik az érdekelt egyházi jogi személlyel.
- Az államnak jogi lehetőséget kell teremtenie ahhoz, hogy nem állami, illetve nem önkormányzati óvodák, iskolák és kollégiumok jöhessenek létre.
- Az állam és a helyi önkormányzat azonban ilyen óvodák, iskolák és kollégiumok alapítására és fenntartására nem köteles.
Üdvözlettel:
Brassói Sándor
főosztályvezető-helyettes