Az oktatási és kulturális tárca nem hozhat semmiféle döntést, pláne nem kötelező érvényű szabályt arról, hogy az iskoláknak, az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak hány pedagógust kellene elbocsátania. Ilyen döntéseket a helyi viszonyok ismeretében a munkáltatóknak, tehát az iskolák igazgatóinak kell meghozni, egyeztetve az iskolafenntartókkal. Kormányzati szintű döntés tehát csak arról van - és ez jelenik meg a nyáron elfogadott közoktatási törvény módosításában, illetve a Brüsszelbe múlt pénteken eljuttatott konvergencia programban -, hogy az eddigieknél ésszerűbben kell megszervezni a közoktatás intézményrendszerét és a tanárok munkaidejének kihasználását is.
Az idei évtől lehetőségként, a következő tanévtől pedig már kötelezettségként megjelenő 2 órás óraszám emelés pusztán arra szeretné rászorítani a pedagógusokat, iskolaigazgatókat és fenntartókat is, hogy gondolják át a munkaidő leghasznosabb kitöltésének feltételeit és körülményeit.
Valamennyi magyar munkavállaló számára negyven órás a munkahét. Ezt senki nem akarja megváltoztatni a pedagógusok esetében sem, de arra valóban szükség van, hogy a tanárok munkával töltött idejük eddiginél nagyobb részét fordítsák a lemaradó diákok felzárkóztatására és a legtehetségesebb tanulók felkészítésére külön foglalkozások keretében is.
A kormány eltökélt szándéka, hogy előre lépjünk az esélyek kiegyenlítésében. A mai magyar iskolarendszer nem képes csökkenteni azokat a különbségeket, amelyekkel a kisdiákok belépnek az oktatási rendszerbe. A kistelepüléseken és rossz anyagi körülmények között élő gyerekekkel tehát biztosan többet és másként kell foglalkozni, mint eddig. Amit tehát kér a szaktárca az az, hogy a pedagógusok egyébként is munkával töltött idejéből ezután két órával többről mondhassa meg az iskola igazgatója, hogy milyen feladat elvégzése segítené leginkább az iskolai teljesítmények javulását.
Budapest, 2006-09-08