2024. március 28.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010
 
 

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Intézményátszervezés, intézménybezárás a közoktatásban - az egyes fogalmak tisztázása

2007. június 27.
Az egyes fogalmak tisztázása

A nevelési év, a tanítási év zavartalan megszervezéséhez fűződő érdek

Ahhoz, hogy a közoktatásról szóló törvénynek az intézmények átszervezésével, bezárásával összefüggő rendelkezéseit meg lehessen érteni, előzetesen néhány fogalmat tisztázni szükséges. Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy a közoktatási intézmények működéséhez rendelkezésre álló vagyon védelmére a helyi önkormányzati feladatellátás körében helyez kiemelkedő figyelmet a közoktatásról szóló törvény. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az Alkotmányban meghatározott művelődéshez való jog érvényesítésére, a szükséges feltételek megteremtésére az önkormányzati feladatszervezés, feladatellátás keretei között kerül sor. Az önkormányzati közoktatási szolgáltatások nyújtásához rendelkezésre álló vagyon, illetőleg az önkormányzati feladatellátás keretében nyújtott szolgáltatás során szükséges vizsgálni azt a kérdést, hogy biztosítottak-e a feltételek az Alkotmányban meghatározott ingyenes és kötelező általános iskola igénybevételéhez, illetve ezen túlmenően a közoktatásról szóló törvényben meghatározott tankötelezettség teljesítéséhez.
A helyi önkormányzatok mellett a közoktatás-szolgáltatás megszervezésében részt vevő más intézményfenntartók intézményátszervezéssel és megszüntetéssel összefüggő döntéseinél a gyermekek és a tanulók érdekeit védő rendelkezéseket tartalmaz a közoktatásról szóló törvény. Ezeknek a rendelkezéseknek a lényege, hogy védelmet biztosítson azok számára, akik saját döntésük alapján nem önkormányzati intézménybe járatják gyermekeiket. E védelem arról szól, hogy nevelési évben, tanítási évben lehetőség szerint senki ne kényszerüljön arra, hogy új másik óvodába, iskolába, kollégiumba vigye el gyermekét.

Az önkormányzati törzsvagyon

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 78. §-a szerint az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon. A törzsvagyon körébe tartozó vagyontárgyakat a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartania a helyi önkormányzatnak. A törzsvagyon körébe tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyek közvetlenül szolgálják a kötelező önkormányzati feladatok ellátását. A törzsvagyon körébe tartozó vagyontárgyak
  • vagy forgalomképtelenek,
  • vagy korlátozottan forgalomképesek. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 79. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján korlátozottan forgalomképes körbe tartoznak az intézmények. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól törvényben meghatározott feltételek szerint rendelkezhet a helyi önkormányzat. Ez az utóbbi "felhatalmazás" az, amelyre a közoktatásról szóló törvényben található - a helyi önkormányzatok döntését meghatározó, korlátozó - rendelkezések épülnek.
Az átszervezés fogalma

A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 15. pontja szerint intézmény átszervezésnek minősül minden olyan fenntartói döntés, amelynek következtében az alapító okirat meghatározott elemeit módosítani kell. A közoktatásról szóló törvény 37. §-ának (5) bekezdése határozza meg az alapító okirat kötelező elemeit. Az említett bekezdés három nagy csoportba, a)-c) alpontba sorolja fel, milyen kérdéseket kell a fenntartónak meghatároznia az intézményi alapító okiratban.
Az (5) bekezdésének a) pontja alapján a alapító okiratnak tartalmaznia kell az intézmény nevét az alapító, illetve a fenntartó nevét és címét. Az említett bekezdés c) pontja alapján az alapító okiratnak tartalmaznia kell a gazdálkodással összefüggő jogosítványokat.
Az értelmező rendelkezések alapján átszervezésnek minősül az a fenntartói döntés, amelynek következtében módosítani kell az (5) bekezdés b) pontjában felsorolt következő adatokat:
  • intézmény típusa,
  • alaptevékenysége, nemzeti, etnikai kisebbségi és más feladata,
  • tagintézménye,
  • feladatellátást szolgáló vagyon, vagyon feletti rendelkezési jog,
  • intézmény székhelyének és valamennyi telephelyének címe,
  • nevelési-oktatási intézmény esetén
    • felvehető maximális gyermek-, tanulólétszám,
    • tagozat megnevezése,
  • iskola esetén az évfolyamok száma,
  • alapfokú művészetoktatás esetén a művészeti ág, azon belül a tanszakok megnevezése.
A közoktatásról szóló törvényben található, az átszervezéssel összefüggő eljárási rendelkezéseket abban az esetben kell alkalmazni, ha olyan döntést hoz a fenntartó, amelyből következően a felsorolt adatokat az alapító okiratban meg kell változtatni.

Az intézménytípusok

A közoktatásról szóló törvény 20-22. §-ai határozzák meg azokat az intézményeket és azok típusait, amelyek létre hozhatók a közoktatásról szóló törvényben meghatározott feladatok ellátásához.
  • Az összes intézménytípust magában foglaló megnevezés a közoktatási intézmény. A közoktatási intézményeket három nagy csoportba lehet sorolni:
    • nevelési-oktatási intézmények,
    • pedagógiai szakszolgálat intézményei,
    • pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények,
  • A nevelési-oktatási intézmények körébe tartozik
    • az óvoda,
    • az általános iskola, a szakiskola, a gimnázium, a szakközépiskola, az alapfokú művészetoktatási intézmény,
    • a kollégium.
A gimnázium és a szakközépiskola közös megnevezése a középiskola. A nevelési-oktatási intézmények körébe tartozik még a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény. A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény magában foglalja a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozó óvodát, általános iskolát, középiskolát, kiegészül továbbá a speciális szakiskolával, készségfejlesztő speciális szakiskolával, előkészítő szakiskolával. Ebbe a csoportba tartoznak azok a diákotthonok és kollégiumok is, amelyek feladata a fogyatékos tanulók nevelése és oktatása.
  • A közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményei közé tartozik
    • a gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ,
    • a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, valamint az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság,
    • a nevelési tanácsadó,
    • a logopédiai intézet,
    • a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó,
    • a konduktív pedagógiai intézmény.
  • A pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények közé a pedagógiai intézetek, pedagógiai kabinetek, pedagógiai szolgáltató intézet tartoznak.
A többcélú intézmények

A közoktatásról szóló törvény 22. §-ának (3) bekezdése alapján létrehozható úgynevezett többcélú közoktatási intézmény is, amely több különböző típusú közoktatási intézmény feladatait látja el. A többcélú közoktatási intézmények változatait a közoktatásról szóló törvény 33. §-a határozza meg:
  • egységes iskola,
  • összetett iskola,
  • közös igazgatású közoktatási intézmény,
  • általános művelődési központ,
  • egységes gyógypedagógiai, konduktív-pedagógiai módszertani intézmény,
  • egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény.
Minden olyan esetben, amikor a fenntartó változtatni kíván a közoktatási intézmény típusán, három kérdésben kell döntésre jutnia: az ellátott feladatokban, a szervezeti felépítésben és a működés rendjében.

Az egységes iskola és az összetett iskola szervezeti keretei

Az egységes iskola vagy összetett iskola olyan többcélú intézmény, amelynek keretei között kizárólagosan iskolai feladatok valósulnak meg. Az egységes iskolában vagy összetett iskolában bármelyik iskolai feladat megszervezésére sor kerülhet. Egységes vagy összetett iskola keretei között legalább két különböző iskolatípus feladatait kell megszervezni. Az egységes iskolában és az összetett iskolában nem különülnek el az egyes feladatokat végrehajtó szervezetek, vagyis nem alakulnak ki intézményegységek a különböző iskolai feladatok végrehajtásához. Az egységes iskola és az összetett iskola pedagógiai feladatellátás tekintetében szervezetileg egységes intézmény. Így például, ha az egységes iskola vagy az összetett iskola ellátja a gimnázium és a szakiskola feladatait, szervezetileg nem különülnek el egymástól azok a pedagógusok, akik a különböző iskolatípushoz tartozó nevelő- és oktatómunkát végzik. Egy nevelőtestület, egységes vezetés alatt látja el mindkét iskolatípus feladatait.

A szakmai feladatok ellátása az egységes iskolában és az összetett iskolában

Az egységes iskola és az összetett iskola között a szakmai feladatszervezés szempontjából jelentős különbség van.
  • Az egységes iskola egységes követelményrendszer szerint, egy pedagógiai program és egy helyi tanterv alapján látja el feladatait. Az egységes iskola a különböző típusú iskolák feladatait egységes közös és ehhez kapcsolódó iskolatípus szerint elkülönülő tananyag és követelményrendszer alkalmazásával látja el.
  • Ezzel szemben az összetett iskola a különböző típusú iskolák feladatait az egyes feladatoknak megfelelő külön tananyag és követelményrendszer alkalmazásával valósítja meg, tehát külön-külön helyi tantervet alkalmaz a különböző iskolatípusok nevelési és oktatási céljainak a megvalósításához (Kt. 33. § (3) bek., 48. § (6) bek.).
A tizenkét évfolyamos egységes iskola

Az egységes iskola keretei között létre lehet hozni a tizenkét évfolyamos, a nyelvi előkészítő osztállyal tizenhárom évfolyamos iskolát. Ezzel az iskolatípussal a lehető legkésőbbi időpontra tolódik el az iskolaváltás kényszere. A helyi tanterv számtalan választási lehetőséget adhat a tanulói képességek kibontakoztatásához. A tizenkét évfolyamos iskola hatékony eszköz lehet a kistelepülési kisiskolák fenntartásához, a kisiskolai felkészítés kiegészítéséhez, a kistelepülésen élők középiskolai érettségihez juttatásához. A kistérségi társulás által fenntartott középiskola tagintézményeként működtetett négy vagy hat évfolyamos általános iskola szervezhető meg általános iskolai és középiskolai feladatot ellátó egységes iskolának.

A művészeti feladatot ellátó egységes iskola

Az egységes iskola elláthatja az alapfokú művészetoktatás követelményeinek az átadását is. Ha az alapfokú művészetoktatás követelményei más iskola követelményeivel együtt kerülnek átadásra, abban az esetben a helyi tanterv az egyes iskolai évfolyamok követelményei közé kell hogy beépítse az alapfokú művészetoktatás ismeretanyagát. A helyi tantervnek minden iskolatípus elvárásait teljesítenie kell Az általános iskola és alapfokú művészetoktatási egységes iskola helyi tantervének fel kell dolgoznia az általános iskola teljes követelményét és az adott művészeti oktatás teljes követelményét. Az iskolának rendelkeznie kell mindazokkal a szakmai, tárgyi, személyi feltételekkel, amelyek az egyes iskolai feladatok ellátásához szükségesek. Az alapfokú művészetoktatás a tanuló kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozásainak a részévé válik, és a továbbhaladás, valamint a magasabb iskolai évfolyamra lépés előfeltétele lesz az is, hogy elsajátítsa az alapfokú művészetoktatás ismeretanyagát is.

A közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ

A közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ az iskolai feladatok mellett ellát más feladatot is. A közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ legfontosabb jellemzője, hogy az egyes feladatokat önálló intézményegységek keretei között látják el. Az intézményegységek szervezeti és szakmai tekintetben önállóak. A közös igazgatású közoktatási intézmény és az általános művelődési központ keretei között is működhet egységes vagy összetett iskolai feladatot ellátó, illetve egységes pedagógiai feladatot ellátó intézményegység is. Megszervezhetők a szakmai szolgáltatások a szakszolgálatokkal, az óvoda az iskolával, az iskola a kollégiummal egy szervezeti keretbe. A közös igazgatású közoktatási intézményben és az általános művelődési központban működhet nem közoktatási tevékenységet ellátó intézményegység is.

Az általános művelődési központ

Az általános művelődési központ sajátossága, hogy kötelezően ellát nem közoktatási feladatot is, olyan feladatot, amely szoros kapcsolatban áll az oktatással. Az általános művelődési központ akkor jön létre, ha legalább egy közoktatási feladat ellátása mellett a kulturális, művészeti, közművelődési, sportfeladatok közül legalább egyet ellát (Kt. 33. § (4)-(5) bek.).

Az egységes pedagógiai szakszolgálat

Az egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményegység részt vehet a korai fejlesztés és gondozás, a fejlesztő felkészítés feladatainak ellátásában, az utazó szakember-hálózat működtetésében, a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban nevelésben-oktatásban részt vevő gyermek, tanuló ellátásában (Kt. 33. § (11) bek.).
A pedagógiai szakszolgálatok sajátossága, hogy sokszor az önálló szervezetek nem érhetnek el megfelelő eredményt, szoros együttműködésben egymással látják el feladataikat. A többcélú intézmény keretében történő feladatszervezés közel hozza egymáshoz az egyébként is összetartozó intézményeket, illetve az érintett gyermekkel, tanulóval foglalkozó szakembereket.

Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény, egységes konduktív pedagógiai módszertani intézmény

Egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény, egységes konduktív pedagógiai módszertani intézmény hozható létre a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése céljából (Kt. 33. § (12) bek.).
A különleges gondozással összefüggő feladatok végrehajtásához jó lehetőséget biztosít az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény vagy egységes konduktív pedagógiai, módszertani intézmény. Ennek keretei között megszervezhető
  • a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése,
  • a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás,
  • a fejlesztő felkészítés,
  • a logopédiai ellátás,
  • a konduktív pedagógiai ellátás,
  • a gyógytestnevelés. Az egységes gyógypedagógiai, módszertani intézmény, illetve az egységes konduktív pedagógiai módszertani intézmény részt vehet az utazó szakemberhálózat működtetésének feladataiban, továbbá a pedagógiai-szakmai szolgáltatások nyújtásában. Így megszervezhető a szaktanácsadás, a gyógypedagógiai tájékoztatást és a tanuló tájékoztató tanácsadó szolgálat e keretek között. Az egységes pedagógiai módszertani intézmény, illetve az egységes konduktív pedagógiai módszertani intézmény részeként óvodai, általános iskolai feladatot ellátó intézményegység is létrehozható.
Az alaptevékenység és az intézménytípus kapcsolata

Az alaptevékenység és az intézménytípus szoros kapcsolatban áll egymással, mivel az alaptevékenység határozza meg az intézmény típusát. Az óvodai nevelés feladatait látja el az óvoda, az iskolai nevelés feladatait látják el az iskolák stb. Amennyiben a fenntartó a meglévő alaptevékenységet változtatja, kiegészíti, ez általában együtt jár az intézménytípus váltásával. Az alaptevékenységek körének bővítése egy intézményen belül többnyire többcélú intézmény létrehozásával oldható meg. Abban az esetben például, ha a fenntartó az általános iskola tevékenységét bővíti az óvodai neveléssel, többcélú intézményt kell létrehoznia, melynek formája a közös igazgatású közoktatási intézmény lehet.
A többcélú intézmények lehetséges változatai is meg kell hogy jelenjenek az alapító okiratban, ez is intézménytípus váltást jelent. Így például, ha az összetett iskola ugyanolyan feladatokat ellátva egységes iskolává alakul át, abban az esetben e változásnak meg kell jelennie az alapító okiratban, mivel két teljesen eltérő működésű közoktatási intézményről van szó.

Az alaptevékenység, az intézménytípus, az alapító okirat

Az alaptevékenység az a feladat, amelyre a közoktatási intézményt létrehozzák. Az alaptevékenység és az intézménytípus szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen a közoktatásról szóló törvény meghatározza, hogy egyes feladatokhoz milyen intézménytípus kötődik. Ez a meghatározás nem merev, mivel vannak olyan feladatok, amelyeknek ellátásában több intézménytípus is közreműködhet. Így például az általános iskolai oktatás az első évfolyamon kezdődik, és a nyolcadik évfolyam végéig tart. A középiskolai felkészítés a kilencedik évfolyamtól kezdődően a tizenkettedik, illetve tizenharmadik évfolyam végéig tart. A gimnáziumnak lehet hat vagy nyolc évfolyama is, ebből az következik, hogy a felkészítést megkezdheti a hetedik, illetve az ötödik évfolyamon is. Lehetőség van arra is, hogy tizenkettő, illetve tizenhárom évfolyammal működő egységes középiskolát hozzon létre a fenntartó.
Az alapító okiratnak azonban választ kell adnia arra a kérdésre, hogy milyen típusú az az iskola, amelyik részt vesz az iskolai oktatás első-tizenkét évfolyamáig tartó általános műveltséget megalapozó szakaszában. Lehetséges ugyanis olyan többcélú intézmény, amelyben külön általános iskola, külön gimnázium, illetve külön szakközépiskola feladatait ellátó intézményegység működik. Lehet azonban olyan többcélú intézmény is, amelyben egységes az általános iskola és a gimnázium feladatait ellátó középiskola, és emellett külön szakközépiskola feladatait ellátó intézményegység található. Elfogadható megoldás azonban az is, ha olyan egységes tizenkettő, illetve tizenhárom évfolyamos középiskola jön létre, amely ellátja az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai feladatokat is.

Az intézménytípus jellegét nem érintő alaptevékenység

A közoktatás intézményei elláthatnak olyan alaptevékenységet is, amely nem érinti ugyan az intézménytípust, azonban igényli az alapító okirat változását. Ezek közé tartozik például, ha az iskolai alaptevékenységek körét bővítik a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásával, vagy az iskola tevékenysége kiegészül a nemzeti, etnikai kisebbségi feladatokkal, illetve ha az iskola lehetőséget teremt a felnőtteknek is ahhoz, hogy beíratkozzanak, tanulmányokat végezzenek.

A tagozat

Az alapfeladatokhoz kötődik a tagozat fogalom is, amely értelmezése megtalálható a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 37. pontjában: tagozat az óvodában, iskolában az alapfeladattal megegyező felnőttoktatásra, sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésére, iskolai oktatására, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók óvodai nevelésére, iskolai oktatására, két tanítási nyelvű iskolai oktatásra létrehozott intézményegység. Tagozat létrehozásáról akkor kell intézkednie a fenntartónak, ha úgy gondolja, hogy meghatározott feladatok megszervezéséhez szükség van az adott feladatot ellátók elkülönült csoportjára, a csoport irányítását ellátó vezetőre. Nem szükségszerű, hogy meghatározott feladathoz létrejöjjön külön intézményegység. Így például az általános iskola feladata kibővíthető a sajátos nevelési igényű tanulók felkészítésével. Ez a feladat például megoldható a többi tanulóval közös osztályszervezetben, illetve megoldható oly módon is, hogy külön osztályt alakítanak ki az érintett tanulók részére. Amennyiben az érintett tanulók nagyobb száma ezt igényli, szükség lehet azonban arra, hogy igazgatóhelyettes irányítása alatt külön intézményegység szerveződjön. Mind a feladatnak, mind a tagozatnak meg kell jelennie az alapító okiratban.

A feladatellátási hely

A közoktatási intézmények feladataikat számos esetben nem egy helyen, nem egy épületben, sok esetben még csak nem is egymáshoz kapcsolódó, egymással összefüggő, egymáshoz közel eső épületekben valósítják meg. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a közoktatási intézmény többcélú intézményként látja el feladatait. Az alapító okiratban ezért meg kell jelölni azokat a feladatellátási helyeket, ahol az intézményi tevékenység folyik. Az alapító okiratnak ez a rendelkezése szoros összefüggésben áll azzal a kérdéssel, hogy vajon az adott közoktatási intézmény rendelkezik-e a működéséhez szükséges feltételekkel. Az alapító okiratban meghatározott intézménytípus, illetőleg intézményi alaptevékenység megvalósításához szükséges feltételek meglétét az intézmény valamennyi feladatának és összes feladat-ellátási helyének figyelembevételével és vizsgálata alapján lehet megvizsgálni, eldönteni.

A székhely és a telephely

A közoktatási intézmény feladatait a székhelyén és telephelyén, telephelyein látja el. Míg minden közoktatási intézménynek csak egy székhelye lehet, addig telephelyeinek száma nem korlátozott. A közoktatási intézmény feladatellátásainak helye nem azonos az intézmény fenntartójának a székhelyével. A közoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezéseit megállapító 121. § (1) bekezdése nyújt segítséget a székhely és a telephely fogalmak megértéséhez, értelmezéséhez.
  • Székhely az az alaptevékenység ellátását szolgáló feladatellátási hely, ahol a közoktatási intézmény képviseleti jogának gyakorlására jogosult vezető munkahelye található. E fogalomnak számos olyan eleme van, amely együttesen határozza meg ennek a fogalomnak a tartalmát. Mindenekelőtt olyan helyről van szó, amelyen a közoktatási intézmény alaptevékenységét végzik. Az alaptevékenység határozza meg a közoktatási intézmény típusát, vagyis olyan hely lehet székhely, amely az intézmény típusát meghatározó alaptevékenység ellátásához biztosít keretet. A közoktatásról szóló törvény 54. §-ának (2) bekezdése szerint a közoktatási intézmény vezetője jogosult képviselni az intézményt. A közoktatásról szóló törvény 55. §-ának (1) bekezdése alapján az önálló intézményként működő óvoda élén óvodavezető, iskola, kollégium és más, például a többcélú intézmény élén igazgató áll. A fogalom valamennyi tartalmi elemét összevetve székhely az a feladatellátási hely lehet, ahol óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást, kollégiumi nevelést és oktatást, pedagógiai szak- vagy szakmai oktatást nyújtanak, feltéve, hogy az adott intézmény vezetőjének a munkahelye ott található. A székhelynek döntő fontosságú szerepe van a közoktatási intézményben a következők miatt:
    • a székhely határozza meg a nem önkormányzati intézmények tekintetében a nyilvántartásba vételi eljárás lefolytatására, illetve a törvényességi ellenőrzés ellátására jogosult jegyző, főjegyző illetékességét [Kt. 37. § (2) bekezdés],
    • a közoktatási intézménynek rendelkeznie kell állandó saját székhellyel ahhoz, hogy tevékenységét el tudja látni [Kt. 38. § (1) bekezdés],
    • a kötelező felvételt teljesítő óvoda, iskola nem tagadhatja meg annak a felvételét, akinek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található, a körzet meghatározása a székhely alapján történik.
  • Telephely az a feladatellátási hely, ahol a székhelyen kívüli működő szervezeti egység található [Kt. 121. § (1) bekezdés 44. alpont]. A telephelyek száma igen eltérő és igen változó lehet. A telephelyen bármilyen, az adott közoktatási intézmény tevékenységéhez kapcsolódó feladat ellátása megszervezhető. Ez a feladat lehet alapfeladat is, és lehet olyan tevékenység, amely az úgynevezett funkcionális feladatellátás körébe tartozik, vagy amely kiegészíti az alaptevékenységet. A telephelyen ellátható az alaptevékenység egy-egy részfeladata is, mint például az iskolai tanulószoba, napközis foglalkozás, tanműhely.
A feladatellátást szolgáló vagyon

A közoktatásról szóló törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint a közoktatási intézménynek rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel. Ez a feltétel akkor valósul meg, ha a közoktatási intézménynek többek között van állandó saját székhelye, továbbá rendelkezik a jogszabályban meghatározott eszközökkel. Az állandó saját székhely kritériuma, hogy a közoktatási intézmény rendelkezzen a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott helyiségekkel oly módon, hogy azok a feladatellátáshoz kizárólagosan a használatában álljanak. A feladatellátáshoz szükséges minimális eszközök és felszerelések jegyzékét az adott intézmény működésének eljárási kérdéseit meghatározó miniszteri rendeletek tartalmazzák:
  • nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 7. sz. melléklete,
  • pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézményekről és a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokban való közreműködés feltételeiről szóló 10/1994. (V. 13.) MKM rendelet 4. sz. melléklete,
  • képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 4. sz. melléklete.
A közoktatási intézmény megszűnése

A nyilvántartásból való törlés

A közoktatási intézmény a nyilvántartásból való törléssel, a törlés napján megszűnik. Törölni kell a nyilvántartásból a közoktatási intézményt, ha
  • a fenntartó jogutód nélkül megszűnik,
  • az egyéni vállalkozó meghal, és nincs olyan jogosult, aki folytatja a fenntartói tevékenységet,
  • megszűnik a fenntartónak a közoktatás-szolgáltatás szervezési joga, illetve e jogának gyakorlásával felhagy, továbbá ha bejelenti, hogy fenntartói jogát nem kívánja tovább gyakorolni, kivéve, ha a fenntartói jog - az e törvényben meghatározottak szerint - új fenntartóra száll át.
  • Törölni kell a nyilvántartásból továbbá azt a közoktatási intézményt is, amelyet a fenntartója megszüntetett, vagy egy nevelési, tanítási évnél hosszabb ideig nem működtetett, továbbá, amelynek törlését a bíróság elrendelte. A törlés joga azt illeti meg - törzskönyvi nyilvántartás vezetője, jegyző, főjegyző - aki a nyilvántartást vezeti [Kt. 37. (8) bek.].
A jogutódlás nélkül és a jogutódlással történő megszűnés

A közoktatási intézmény megszüntetése kétféle formában történhet, jogutódlással és jogutódlás nélkül. A jogutódlás azt jelenti, hogy a jogok és kötelezettségek eredeti jogosultja és kötelezettje helyébe egy másik jogosult, illetve kötelezett lép, és az eredeti tartalommal tovább viszi azokat. Így például az egyházi jogi személy átveheti az iskolát az önkormányzattól úgy, hogy az önkormányzat megszünteti, és az egyház újra alapítja azt, mint a megszüntetett iskola jogutódját. Valójában elégséges a fenntartóváltásban megállapodni. Az iskola jogi személy. Jogi személyiségét a fenntartó váltás nem érinti. Az átadás-átvétellel a jogelőd iskoláról a jogutód iskolára átszáll minden jog és minden kötelezettség.
Amennyiben a helyi önkormányzat jogutód nélkül szünteti meg az iskoláját, és adja át annak épületeit az egyházi jogi személy részére, akkor valójában nem történik iskolaátadás, csak épületátadás. Az egyházi jogi személy által átvett iskola nem folytatja a megszüntetett iskola tevékenységét, hanem működését a nyilvántartásba vétel napjától kezdődően elölről kezdi. Minden tanulóval új tanulói jogviszonyt kell létesítenie, és minden pedagógust újra kell alkalmaznia.
Az államháztartásról szóló törvény 90. §-ának (3) bekezdése esetén a költségvetési szerv jogutód nélküli megszűnése esetén a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv. Így például, ha a helyi önkormányzat megszünteti az iskoláját jogutódlás nélkül, a tanulói jogviszony megszűnik, a tanulóknak másik iskolát kell keresniük, azonban az iskolában foglalkoztatottakkal szemben a helyi önkormányzatnak kell adott esetben helytállnia. Ugyancsak a helyi önkormányzatnak kell teljesítenie azokat a vagyoni követeléseket, amelyeket a megszüntetett iskola vállalt.

A fenntartóváltás

A fenntartói jog átruházható. A fenntartóváltás veszélyeztetheti az intézmény működését, ha az új fenntartó nem tudja igazolni, hogy rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fenntartói kötelezettségeket teljesíteni tudja. A fenntartói jog átadása tárgyában kötött megállapodás - nem önkormányzati intézményfenntartó között - a jegyző, főjegyző jogerős határozatával válik érvényessé [Kt. 79. §].
Megváltozik a közoktatási intézmény helyzet abban az esetben, ha a fenntartói változás következtében a közoktatási intézmény költségvetési szerv jellege megszűnik. Ennek legjellemzőbb formája, ha a közoktatási intézményt a helyi önkormányzattól átveszi az egyházi jogi személy vagy alapítvány [Kjt. 25/A. §].
Az átvétellel nem szűnik meg az iskolában lévő tanulók tanulói jogviszonya. Változatlan feltételek mellett jogosultak folytatni a tanulók a tanulmányaikat. Megváltoznak azonban a foglalkoztatás szabályai, mivel az egyházi jogi személy által fenntartott iskolában nem közalkalmazottak, hanem munkavállalók vannak. Az iskola, mint munkáltató átkerül a Munka Törvénykönyve hatálya alá. A közoktatási intézményben fennálló foglalkozatási jogviszonyokat nem érinti, ha a változás olyan fenntartók között megy végbe, amelyek ugyanolyan foglalkozatási szabályok alá tartoznak. Így például, ha a városi önkormányzat a fenntartásában lévő iskola fenntartói jogát átadja a megyei önkormányzat részére, az iskola működését a fenntartói változás nem érinti. Változatlanul fennmaradnak a tanulói jogviszonyok és a munkát végzőkkel létesített közalkalmazotti jogviszonyok.

Az önkormányzati intézménymegszüntetés, fenntartóváltás korlátjai

A közoktatási törvény csak abban az esetben teszi lehetővé a kötelező feladatot ellátó közoktatási intézmény megszüntetését vagy átszervezését, ha az adott szolgáltatás ellátásának színvonala nem szenved hátrányt, és a szolgáltatás igénybevétele a gyermekeknek, tanulóknak és szülőknek nem jelent aránytalan terhet. A helyi önkormányzat a tulajdonában lévő nevelési-oktatási intézmény tulajdoni vagy fenntartói jogát részben vagy egészben akkor engedheti át világnézeti alapon szerveződő vagy más fenntartónak, ha azon gyermekek részére is, akiknek szülei nem akarják az elkötelezett, illetve az átadott nevelési-oktatási intézménybe járatni gyermeküket, a fenntartó a nevelést és oktatást megfelelő színvonalon továbbra is biztosítja, és annak igénybevétele a gyermeknek, tanulónak, szülőnek nem jelent aránytalan terhet. E szabályozás, a tulajdonosi jog korlátozását jelenti [Ötv. 79. § (2) bek.].

A közoktatással kapcsolatos döntéshozatalt meghatározó törvényi alapelvek

Az alapelvek jelentősége

A törvényben megfogalmazott alapelvek hivatkozási alapul szolgálhatnak valamely vitás kérdés eldöntéséhez minden olyan esetben, amikor konkrét, meghatározott ügy tekintetében egyébként konkrét jogszabálysértésre, meghatározott jogszabályi helyre nem lehet hivatkozni. A törvényekben megfogalmazott alapelvek határozzák meg a törvényi szabályozás kereteit. A törvényekben megfogalmazott alapelvek megsértése nem jelent kisebb súlyú törvénysértést, mint egy meghatározott konkrét törvényhely megsértése.

A gyermek mindenek felett álló érdeke

A gyermek jogairól szóló Egyezményben meghatározottak szerint a szociális védelem köz- és magánintézmények, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe. Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját, az Egyezményben foglaltak alkalmazása, a kihirdetés időpontjától kezdődően - 1991. XI. 22.- kötelezővé vált.
A közoktatásról szóló törvényben megfogalmazott alapelv a meghatározott magatartásra kötelezettek körét a lehető legszélesebben körben húzza meg. Érvényesítenie kell ezt az alapelvet a közoktatás szervezési, irányítási, működtetési feladatok végrehajtásában közreműködők körének, amikor döntenek, intézkednek a gyermekek, a tanulók ügyeiben. Ez a kör magában foglalja mindazokat a szervezeteket, mindazokat a személyeket, akik, illetve amelyek bármilyen módon és formában döntésre, intézkedésre jogosultak a közoktatás-szolgáltatás szervezése, a gyermekek, tanulók ügyeinek intézésére során. Ez a kötelezettség független attól, hogy a döntések, intézkedések meghozatala milyen alkalommal, milyen okból, milyen indokkal történik, továbbá, hogy milyen formában, milyen alakban jelenik meg, valamint, hogy milyen széles körű az a kör, amelyet az adott döntés érint. Nem csak döntések, intézkedések meghozatala, hanem valamely döntés vagy intézkedés meghozatalának elmulasztásával is sérteni lehet "a gyermek mindenek felett álló érdekét".
A gyermek mindenek felett álló érdeke akkor érvényesül, ha a döntés, intézkedés alapján, annak eredményeképpen
  1. a közoktatásról szóló törvényben meghatározott szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítják részére, s annak igénybevétele nem jelent aránytalan terhet,
  2. minden segítséget megkap képessége, tehetsége kibontakoztatásához, személyisége fejlesztéséhez, ismeretei folyamatos korszerűsítéséhez,
  3. ügyeiben méltányosan, humánusan, valamennyi tényező figyelembevételével, a többi gyermek, tanuló érdekeinek mérlegelésével, a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára legkedvezőbbet választva döntöttek. Illetve a meghozott döntés, intézkedés, annak elmaradása nem sérti ezeket az elvárásokat.
A jogalkalmazók nem csupán az ismertetett, példálódzó körben kötelesek mérlegelni az alapelv megvalósulását, hanem minden egyes ügyben, minden egyes eljárás során, minden egyes intézkedésnél [Alkotmány 7. §, Eu. Alkotmány II-84. cikk (2) bek.; Kt. 4/A. §; Gyermek jogairól szóló Egyezmény 3. cikk 1. pont].

Az egyenlő bánásmód követelménye

Az Országgyűlés elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen, továbbá, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők részére, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban az állam kötelezettsége, megalkotta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyelőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt (a továbbiakban: Ebt.).
A egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvénynek kiemelkedő szerepe van az oktatás rendszerében, hiszen ennek a rendszernek kiemelkedő szerepe van az esélyegyenlőség előmozdításában. Az egyenlő bánásmód követelménye nemcsak azt kívánja meg, hogy az érintettek, így elsősorban az oktatás feladatainak végrehajtásában közreműködők tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságok alapján egyes személyeket vagy személyt hátrányos helyzetbe hoz, megkülönböztet, hanem olyan pozitív intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik az egyén személyében, tulajdonságaiban, állapotában fellelhető hátrányok, illetőleg az egyénen kívüli állapotból, helyzetből adódó hátrányok csökkentését, felszámolását. Az eleve hátrányos helyzetben lévő személyek formálisan egyenlőként való kezelése lényegében a hátrányos helyzet konzerválásával járna. Ahhoz, hogy az érintett személyek hátrányukat ledolgozhassák, nem elegendő annak biztosítása, hogy őket a többiekkel azonos jogok illessék meg, hanem olyan pozitív intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a helyzetükből adódó hátrányaikat csökkentsék, illetve megszüntessék [Ebt. 1. §, 11. §]

Az általános, az egész jogrendre kiható elvárások mellett az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény foglalkozik az egyes jogterületekkel szemben támasztható követelményekkel, így az oktatási ágazattal is. Az oktatás-szolgáltatás területén az egyenlő bánásmód követelményét érvényesíteni kell különösen:
  • az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása során,
  • az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelmény támasztás során,
  • a teljesítmények értékelése során,
  • az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele során,
  • az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés során,
  • a kollégiumi elhelyezés és ellátás során,
  • az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása során
  • a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés során,
  • az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során [Ebt. 27. (2) bek.].
Az oktatás-szolgáltatás szervezésekor, biztosításakor az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen:
  • valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban,
  • valamely személy vagy csoport olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési-oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét [Ebt. 27. § (3) bek.].
Ezek a felsorolások nem jelentik azt, hogy a jogsérelem nem következhet be, más, a felsorolásból kimaradt megkülönböztetéssel, magatartással. Az általános szabályokból következik, hogy nem lehet az érintettek között ésszerű okokra vissza nem vezethető indokok alapján különbséget tenni. Az oktatás sajátossága azonban, hogy a felkészítésnek személyre szólónak kell lennie. Figyelembe kell vennie minden olyan körülményt, amely az oktatásba bekapcsolódott személyt segíti vagy hátráltatja a tanulás folyamatában. Az oktatás szervezésnek is vannak ésszerű indokai, amelyek lehetnek csoportképző elemek. Ilyen például az életkor. Azokat a tanulókat, akik még soha nem jártak iskolába, nem végeztek el egyetlen évfolyamot sem, az első évfolyamra kell felvenni. Lehetnek más oktatásszervezési elvek is, amelyek megvalósítása nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Nem sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ha
  • az oktatást csak egyik nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban részt vevőket semmilyen hátrány nem éri,
  • olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja az elkülönült osztályok vagy csoportok alapítását, feltéve, hogy emiatt az oktatásban részt vevőket semmilyen hátrány nem éri, továbbá, ha az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott, államilag előírt, illetőleg államilag támogatott követelményeknek,
  • a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint kisebbségi vagy nemzetiségi oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja az elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását, feltéve, hogy emiatt az oktatásban részt vevőket semmilyen hátrány nem éri, továbbá az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek [Ebt. 28. §].
A rendeltetésszerű joggyakorlás

A rendeltetésszerű joggyakorlás olyan általános jogelv, amelynek konkrét, egyes esetekre történő törvényi szabályozása nem lehetséges. Mindig adott esetekre tekintve kell vizsgálni, hogy sérül-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye vagy sem. A közoktatásról szóló törvénynek ez a rendelkezése hasonlóan más alapelvhez vagy alapelv-szerű előíráshoz lehetőséget biztosít ahhoz, hogy védelmet keressen az, aki úgy érzi, hogy jogaiban sérelmet szenvedett, azonban nem talál olyan konkrét jogszabályi helyet, amelyre tekintettel megtámadhatná a vele szemben hozott döntést, intézkedést, vagy sérelmezhetné valamely döntés, intézkedés elmaradását.
A rendeltetésszerű joggyakorlás szorosan kapcsolódik a közoktatásról szóló törvény 4. §-ának (7) bekezdésében található, a gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítési követelményével, illetve a közoktatásról szóló törvény 4/A. §-ában megfogalmazott egyenlő bánásmód követelményével. Ez a három alapelv együttesen hivatott biztosítani azt, hogy ne sérüljenek a gyermekek, tanulók érdekei, illetőleg jogai.
A rendeltetésszerű joggyakorlás lényege, hogy minden érdekeltnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a közoktatásról szóló törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározottak maradék nélkül érvényesüljenek. Egyik fél sem hivatkozhat arra, hogy a másik fél nem rendeltetésszerűen járt el, ha adott esetben, adott ügyben saját maga is hasonló módon járt el.

A szolgáltatások átalakításának, az intézmény átszervezésének, illetve megszüntetésének előkészítése

Az alapelvek figyelembevétele a döntéshozatalkor

A közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (6) bekezdése lényegében összevonva egy szabályozási körbe tartozónak tekintve határozza meg, hogy a helyi önkormányzat mely esetben változtathat azokon az ellátási formákon, a szolgáltatásokban közreműködő ellátó rendszeren, amely segítségével a közoktatásról szóló törvényben foglaltakat végrehajtja. A szabályozás nem a kötelező önkormányzati feladatok oldaláról indul ki, hanem a döntéshozatal pillanatában meglévő állapotból. A helyi önkormányzatok ellátási körének megváltoztatásánál a törvény szabályozási rendje mindig azt helyezi előtérbe, hogy az érintett gyermeki, tanulói kör milyen helyzetbe kerül az önkormányzat által hozott döntés következtében. Értelemszerűen ez a bekezdés nem ismétli meg a törvény alapelveit, azonban az ott meghatározottak szükségszerűen érvényre kell hogy jussanak minden fenntartói döntésnél, így az ellátási rendszer leépítésével, átalakításával, változtatásával összefüggő döntéseknél is.
Így például a gyermek mindenek felett álló érdekének sérelmével jár, ha a helyi önkormányzati döntés következtében a megkezdett tanulmányokat nem lehet azonos feltételek mellett befejezni. Azonos feltételek alatt azt a pedagógiai programot, helyi tantervet kell érteni, amellyel a tanulmányokat az érintett tanuló megkezdte.
A közoktatásban érvényesülnie kell a felmenő rendszer követelményének is, amelynek lényegét a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 10. pontja akként fogalmazza meg: olyan iskolai nevelés és oktatás szervezési rendet, amely alapján a tanulmányi és vizsgakövetelményekben változást az érintett legalacsonyabb évfolyamon lehet bevezetni. Közérthetően megfogalmazva ezt a szervezési követelményt, "menet közben" nem lehet módosítani a tanulmányi és vizsgafeltételeket. Így például, ha az iskola két tanítási nyelvű oktatást hirdetett meg, és indított el, ennek az ellátási formának a megszüntetésére csak az új, a legalacsonyabb évfolyamon kezdő tanulók esetében van lehetőség. Hasonló a helyzet a szakképzés átalakításánál is.
Az iskolai ellátó rendszer átalakítása, átszervezése, a szakmai vizsgára történő felkészítés változtatása kihat az általános műveltséget megalapozó felkészítésre is, hiszen a szakiskola a kilencedik-tizedik, illetve a szakközépiskola a kilencedik-tizenkettedik évfolyamon folytatott felkészítő tevékenységét a szakképzési évfolyamon átadásra kerülő ismeretekre tekintettel alakíthatja ki. Ennek megfelelően a szakképzési évfolyamokra kiható változtatásoknál figyelemmel kell lenni az iskolai nevelő és oktató tevékenység teljes körére.

Az ellátás "változtatás" feltételrendszere

A közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (6) bekezdése a közoktatás-szolgáltatás átszervezését, az ellátás körének, rendszerének szűkítését, csökkentését két egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó feltételhez köti: a helyi önkormányzat a közoktatási intézményét, illetve egyes szolgáltatás ellátását - részben, vagy egészben - akkor szüntetheti meg, a közoktatási intézményét akkor szervezheti át, ha
  • az adott tevékenységről, szolgáltatásról továbbra is megfelelő színvonalon gondoskodik,
  • oly módon, hogy annak igénybevétele a gyermeknek, tanulónak, szülőnek nem jelent aránytalan terhet.
A megfelelő színvonalon történő gondoskodás követelménye

A megfelelő színvonalon történő gondoskodás lényege, hogy a döntés következtében az érintett gyermekek, tanulók köre nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint amilyen helyzetben a döntés előtt volt. Összefügg ez a kötelezettség a már ismertetett felmenő rendszer szervezési elvvel. A megfelelő színvonalon való további gondoskodás értelmezését is tartalmazza a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 22. pontja. E követelmény akkor teljesül, ha az új feltételek között folyó óvodai nevelés, iskolai nevelés-oktatás, kollégiumi nevelés és oktatás, személyi és tárgyi feltételei megfelelnek az előírásoknak, a közoktatásról szóló törvény 1. és 3. sz. mellékletében meghatározott előírásoknak, és továbbra is biztosítottak a döntés előtt meglévő pedagógiai szolgáltatások. A különböző szolgáltatások megtartására az értelmező szabályok példálózó jellegű felsorolást is adnak.
  • Így például a nemzeti vagy etnikai kisebbségi óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás átszervezésénél a nyelvi környezet biztosítása az átszervezés szükséges előfeltétele.
  • Nem szűnhet meg a tagozatos oktatás a döntés következtében. Ez az elvárás nem feltétlenül kell hogy érvényesüljön a jövőre nézve is, hiszen a felmenő rendszer megtartásával szűkíthető az önként vállalt szolgáltatások köre és mértéke.
  • A helyi önkormányzati döntés meghozatalánál nem sérülhetnek a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók felkészítéséhez fűződő érdekek.
Az aránytalan teher vizsgálata

A feladatellátás átszervezésénél, megváltoztatásánál, csökkentésénél a másik szempont annak megítélése, hogy a döntés következtében az adott szolgáltatás igénybevétele milyen terhet ró a szolgáltatást igénybe vevőkre. Az aránytalan teher megítéléséhez ismét csak segítséget nyújt a közoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezéseit megállapító 121. §-ának (1) bekezdése. Az említett bekezdés 3. pontja szerint aránytalan teher akkor hárul a szülőre és gyermekére, amennyiben a döntés következtében az óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást a gyermek lényegesen nehezebb körülmények között, vagy jelentős költségnövekedés mellett tudja csak igénybe venni. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál mérlegelni kell a gyermek, illetve a tanuló életkorát, sajátos nevelési igényét. Az értelmező rendelkezések között találhatók olyan példák, amelyek irányt mutatnak a döntéshozóknak:
  • például a változás miatt a nevelési-oktatási intézmény eléréséhez szükséges időtartam jelentősen megnövekszik,
  • vagy a nevelési-oktatási intézményt csak tömegközlekedési eszközzel, többszöri átszállással lehet megközelíteni.
E törvényi megfogalmazás tág mérlegelési lehetőséget biztosít, mivel szolgáltatásonként eltérő tényeket, körülményeket kell mérlegre tenni. Más a helyzet akkor, ha a közoktatásról szóló törvényben meghatározott intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség teljesítését kell vizsgálni, amikor alacsony életkorban naponta kell eljutni az óvodába és az iskolába. Más a helyzet akkor is, amikor időszakonként kell igénybe venni valamely intézményt, vagy a kötelező szolgáltatások körébe nem tartozó lehetőségek biztosítását kell mérlegelni.
Döntő fontosságú lehet az is, hogy adott intézmény megközelítése milyen módon, milyen körülmények között, milyen útviszonyok mellett lehetséges.
Az aránytalan teher eldöntésénél figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvény 91. §-ának (9) bekezdésében foglaltakat is, miszerint a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes önkormányzatnak meg kell térítenie a kötelező felvételt biztosító óvodába, illetve a kötelező felvételt biztosító iskolába való utazás költségeit. Erre a megoldásra nyilván akkor van szükség, ha az önkormányzat nem gondoskodik a gyermekek, a tanulók utaztatásáról. Nem tekinthető aránytalan tehernek, ha a helyi önkormányzat megoldja a gyermekek, a tanulók utaztatását, a kötelező felvételt biztosító óvodába, iskolába. Lényeges azonban a törvény szövegében a kötelező felvételt biztosító óvodára, illetve a kötelező felvételt biztosító iskolára történő utalás, mivel a szülő nem tarthat igényt arra, hogy a választása szerinti iskolába járás költségeinek a megtérítését kérje.

Az önkormányzati tervezés

Az átszervezésekhez, átalakításokhoz nyújt segítséget a közoktatásról szóló törvényben található tervezés rendszere, amelynek választ kell tudnia adni arra a kérdésre, hogy meghatározott térségen belül milyen lehetséges megoldások, alternatívák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a szolgáltatások átszervezése ne ütközzön a közoktatásról szóló törvény alapelveibe.

A megoldásra váró önkormányzati feladatok tervezése

Sem a helyi önkormányzatokról szóló törvény, sem a közoktatásról szóló törvény nem intézményfenntartásra, hanem szolgáltatás nyújtására kötelezi a helyi önkormányzatokat, ezért számos választási lehetőségük van a helyi önkormányzatoknak a közoktatással összefüggő feladatok megoldásához. Ezek a következők:
  • valamennyi feladat saját intézmény fenntartásával, működtetésével való megoldása,
  • az egyes feladatok saját intézmény fenntartásával történő megoldása és a feladatok egy részének másik önkormányzattal kötött társulás útján való ellátása,
  • valamennyi szolgáltatás társulás keretében történő ellátása,
  • közoktatási megállapodás megkötésével nem helyi önkormányzati intézményfenntartó bevonása a feladatok ellátásába.
Az önkormányzati intézkedési terv

A helyi önkormányzat köteles elkészíteni a közoktatási feladatai megszervezéséhez szükséges önkormányzati döntés-előkészítést szolgáló feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet. Az önkormányzati intézkedési terv elkészíthető más helyi önkormányzattal közösen is. A közös intézkedési tervben mód nyílik az együttműködés legkülönbözőbb formáinak kidolgozására, végiggondolására. Az önkormányzati intézkedési terv elkészítésénél figyelembe kell venni a fővárosi, megyei fejlesztési tervben foglaltakat. Az önkormányzati intézkedési tervnek tartalmaznia kell, hogy az önkormányzat a kötelező feladatait milyen módon látja el, illetőleg milyen nem kötelező feladatokat kíván ellátni. Tartalmaznia kell az intézményrendszer működtetésével, fenntartásával, fejlesztésével, átszervezésével összefüggő elképzeléseket is (Kt. 85. § (4) bek.) .
Az intézkedési terv elkészítéséhez, indokolt, hogy a helyi önkormányzat kialakítsa a helyi oktatáspolitikai koncepcióját. A helyi oktatáspolitika számos kérdésben kell hogy állást foglaljon, mielőtt elkezdi a közoktatás feladatait intéző rendszerének áttekintését, átalakítását, fejlesztését, esetleg visszafejlesztését. Figyelembe véve, hogy egy-egy közoktatás politikai döntés hosszabb távra meghatározhatja egy adott település gyermekeinek (és természetesen azok szüleinek) sorsát, indokolt, hogy a testületek ne a napi aktuális érdekekből induljanak ki, hanem hosszabb távra tervezzenek. A hosszabb távú közoktatás politikát meghatározó tényezőket három nagy csoportra lehet osztani:
  • a település népességmegtartó képességét meghatározó tényezőkre,
  • a település gazdasági erejét meghatározó tényezőkre,
  • a település elhelyezkedése, helyzete az adott régión belül.
A minőségirányítási program

A helyi önkormányzatnak el kell készítenie az önkormányzat által működtetett közoktatási intézményrendszer működéséhez a minőségirányítási programot. A minőségirányítási programban az önkormányzati közoktatási rendszer egészére, azon belül az egyes intézményekre kell meghatározni a fenntartói elvárásokat. A közoktatás szolgáltatásai szorosan kapcsolódnak más ágazatba tartozó feladatokhoz, illetve a feladatokat ellátó rendszerekhez. Ezek közé tartoznak például:
  1. az iskola-egészségügyi szolgáltatások,
  2. a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer,
  3. a családsegítő szolgálatok,
  4. a szociális ellátó rendszer,
  5. a foglalkoztatás, munkaerőpiac.
A fővárosi, megyei fejlesztési tervek

A közoktatás-szolgáltatás rendszerszerű szervezése települési szinten nem oldható meg. Az egyes önkormányzatok hatékony, a gazdasági szempontokat is mérlegelő döntést akkor tudnak hozni, ha rendelkeznek információkkal a környezetükről, a vonzáskörzetükön szervezett közoktatás-szolgáltatásokról. Számos olyan szolgáltatást is biztosítani kell az egyes településeken élőknek, amelyek megszervezése nem helyi szintű feladat. Ennek ellenére a gyermeknek, a tanulónak és szüleiknek törvényben biztosított joga, hogy a szolgáltatáshoz hozzájussanak. Ezért van szükség arra, hogy a fővárosi önkormányzat a fővárosi kerületi önkormányzatok és a megyei önkormányzat a megye területén működő helyi önkormányzatok véleményének kikérésével és közreműködésével elkészítsék - a közoktatási feladatok megszervezéséhez szükséges önkormányzati döntés előkészítését szolgáló - feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervet. A fejlesztési terv készítésénél a fővárosi, megyei statisztikai hivatal, munkaügyi központ, a területi gazdasági kamara, a fővárosi, megyei szülői és diákszervezet, a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartók, a fővárosi, megyei szintű pedagógus szakszervezet véleményét ki kell kérni. A fejlesztési terv elkészítéséhez véleményt nyilváníthat, és az elkészítésében közreműködhet az érdekelt települési, területi kisebbségi önkormányzat. A fejlesztési terv elkészítéséhez be kell szerezni az országos kisebbségi önkormányzat véleményét.
A fejlesztési tervnek tartalmaznia kell a közoktatás-szolgáltatás megszervezésének helyzetértékelését, a megoldásra váró feladatokat, továbbá a főváros, illetve a megye területére vonatkozó középtávú beiskolázási tervet. A helyes helyzetértékelés alapján lehet megfogalmazni a fővárosi, megyei intézményrendszer felépítésével kapcsolatos feladatokat.
A fejlesztési tervnek tartalmaznia kell az önkormányzatok együttműködésének alapelveit az oktatás-szervezés terén. Az együttműködés mindig több szereplőt igényel. Az alapelvek kitérhetnek a feladatszervezés kérdéseire, a finanszírozás kérdésire.
A fejlesztési terv akkor tölti be rendeltetését, ha meg lehet állapítani, hogy az egyes önkormányzatok milyen módon tesznek eleget a közoktatással összefüggő feladatellátási kötelezettségüknek, továbbá, hogy az egyes településeken élő gyermekek, tanulók hol vehetik igénybe a közoktatás-szolgáltatásokat, a kötelező felvételt biztosító óvodát, iskolát, a nevelési tanácsadót, a logopédiai ellátást, a gyógy-testnevelést stb.
A nem helyi önkormányzat, nem állami szerv által fenntartott közoktatási intézményt a fejlesztési terv elkészítésénél és módosításánál figyelembe kell venni, ha közoktatási megállapodás keretében közreműködik a helyi önkormányzati kötelező feladatellátásában, illetve az egyházi jogi személy fenntartó egyoldalú nyilatkozattal vállalta az önkormányzati feladatellátásban való részvételt. A helyi önkormányzati feladatellátásban való közreműködésért a fenntartó a normatív költségvetési támogatások mellett kiegészít költségvetési támogatásra tarthat igényt.

A döntés előkészítés

Minden önkormányzatnak mindenekelőtt azt kell eldöntenie, hogy milyen átalakítást tart szükségesnek, indokoltnak. A döntés előkészítés olyan folyamatot jelent, amelynek során megvizsgálnak, feltárnak minden lehetőséget, azok következményeit, a döntéshozatal várható eredményeit, illetve a döntéshozatal elmaradásának következményeit.

Egy lehetséges menetrend, a célmeghatározás

Először az elérni kívánt cél meghatározására van szükség. Ennél a kérdésnél kell vizsgálat tárgyává tenni az adott időszakban ellátott feladatokat, az adott időszakban nyújtott szolgáltatásokat és a szolgáltatás nyújtásának módját.
  • A célok fölvázolása, meghatározása után indokolt annak vizsgálata, hogy az önkormányzati elképzelések megvalósítása biztosítja-e a közoktatásról szóló törvényben meghatározott kötelező szolgáltatások igénybevételét, illetőleg, hogy a szolgáltatás nyújtás megfelel-e a helyi önkormányzat intézkedési tervében meghatározottaknak, vagy igényli az intézkedési terv felülvizsgálatát, átdolgozását is.
  • A minőségirányítási program áttekintése is elengedhetetlen, hiszen a szolgáltatás-szervezésben, a feladatellátásban történő változtatás szükségszerűen együtt járhat az önkormányzati minőségirányítási program megváltoztatásával.
  • A megfogalmazott elképzeléseket össze kell vetni a fővárosi, megyei fejlesztési tervben meghatározottakkal, az érintett önkormányzatnak a fejlesztési tervben meghatározott szolgáltatás nyújtó szerepével.
  • Amennyiben az önkormányzati elképzelések között megfogalmazódik a többcélú kistérségi társuláshoz való csatlakozás, nem mellőzhető a közoktatásról szóló törvény 89/A. §-ának (5) bekezdése alapján elkészített többcélú kistérségi társulási intézkedési terv áttekintése sem.
E dokumentumok vizsgálata, áttekintése, a helyi igények és elvárások, illetve elképzeléseknek a fővárosi, megyei feladatszervezés körébe történő beillesztése alapján lehetséges megállapítani a helyi önkormányzati döntési eljárás és döntési lehetőség kereteit és korlátait, továbbá mérlegelni, hogy a kirajzolódó megoldások végrehajtása összhangban áll-e a közoktatásról szóló törvényben meghatározott követelményekkel.

A külső szakértő bevonása

E kérdések vizsgálata és a vizsgálat eredményeiből a következtetések levonása nem teljesen az érintett helyi önkormányzat mérlegelési jogkörébe tartozik. A közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (6) bekezdése alapján annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a feladatok újra gondolása után nyújtott szolgáltatások megfelelő színvonalon történő további ellátása biztosított-e, a helyi önkormányzatnak szakértői véleményt kell beszereznie. Szakértői véleményt az készíthet, aki szerepel az Országos Szakértői Névjegyzékben. A szakértő kiválasztásába az Oktatási Hivatalt be kell vonni, aki megkeresésre javaslatot tesz arra a személyre, aki elkészítheti a szakvéleményt. A szakértő véleményét meg kell küldeni a megyei önkormányzat részére, amennyiben a döntést hozó községi, városi, megyei jogú városi önkormányzat, illetőleg a fővárosi önkormányzat részére, ha a fővárosi kerület kíván változtatni az általa nyújtott szolgáltatáson, illetve a szolgáltatás rendszerén.

A fővárosi, megyei önkormányzat szerepe

A fővárosi, illetve a megyei önkormányzatnak véleményt kell nyilvánítania abban a kérdésben, hogy a községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi önkormányzat által tervbe vett szolgáltatás megszüntetése, közoktatási intézmény átszervezése vagy megszüntetése után biztosított-e a szolgáltatás megfelelő színvonalon történő gondoskodása anélkül, hogy annak igénybevétele a gyermeknek, a tanulónak, illetve a szülőnek aránytalan terhet jelentene. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez a fővárosi, illetve a megyei önkormányzatnak a fejlesztési terv alapján kell véleményt nyilvánítania, illetőleg szakvéleményt készítenie. A szakértő által elkészített vélemény segíti a fővárosi, megyei önkormányzat szakvélemény készítési tevékenységét.
A közoktatásról szóló törvény a szakvélemény "kiadását" önkormányzati hatáskörbe telepíti, amelyből az következik, hogy a szakvéleményt a fővárosi, illetve a megyei közgyűlésnek kell kiadnia. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 10. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerint át nem ruházható testületi hatáskörbe tartozik a véleménynyilvánítás olyan ügyben, amelyben törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elő.

Döntés összhang hiányában

Sajátos helyzet alakul ki abban az esetben, ha a községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi önkormányzat döntése nincs összhangban a fővárosi, megyei önkormányzat által megküldött szakvéleménnyel. A helyi önkormányzatnak ebben az esetben olyan döntést kell hoznia, amely a saját korábbi döntéseinek a felülvizsgálatát jelentheti, illetőleg amelyik "átírja" a fővárosi, megyei fejlesztési tervben meghatározottakat. Az átszervezés, intézmény megszüntetés, szolgáltatás-nyújtás újra gondolása érinti, érintheti nem csak az adott település lakosságát, hanem mindazokat, akik az adott település vonzáskörzetéből bejárva veszik igénybe egy-egy intézmény által biztosított ellátást.
A közoktatásról szóló törvény ezért ebben az esetben a helyi önkormányzati döntéshozatalt speciális eljárási szabályhoz köti. Ha a községi, a városi, a megyei jogú városi, vagy a fővárosi kerületi önkormányzat olyan döntést hoz, amely ellentétes a fővárosi, megyei önkormányzat fejlesztési tervre épített szakvéleményében foglaltakkal, a döntéshez a helyi önkormányzatokról szóló törvény 15. §-ának (2) bekezdésében meghatározott minősített többségre van szükség. A minősített többséghez az említett törvényhely szerint a megválasztott települési képviselők több, mint a felének a szavazatára van szükség.

A főváros, a megye, a megyei jogú város helyzete

Döntés előkészítés a fővárosban, megyében

Az intézmény-átszervezésre, megszüntetésre, szolgáltatás megszüntetésre vonatkozó eljárási szabályok, a döntéshozatalt meghatározó rendelkezések a fővárosi és a megyei önkormányzatok döntéshozatali eljárására is kiterjednek. Értelemszerűen arra nincs lehetőség, hogy "megkeressék" a fővárosi, megyei önkormányzatot szakvélemény készítése céljából. A közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (11) bekezdése alapján azonban a fejlesztési tervben meghatározott rendelkezésekkel való összhangot ezeknél a döntéseknél is vizsgálni kell. Sőt kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a főváros, illetve a megye a döntéshozatali eljárása során a legmesszebb menőkig figyelembe vegye döntéseinek hatását az összes érintett településre, illetve kerületre, és ezen túlmenően mérlegelje a főváros, illetve a megye határán kívülről érkezők ellátásában bekövetkező esetleges zavarokat.

A fővárosi, megyei oktatásszervezés felelőssége

A megye és a főváros helyzete ugyanis különleges a közoktatás-szervezés terén. A fővárosi és a megyei önkormányzatok helyzete azért sajátos, mivel a közoktatásról szóló törvény feladat-elosztási rendje alapján a községi, a városi, a fővárosi kerületi önkormányzatok kötelező feladata csak az óvodai nevelésre, az általános iskolai oktatásra - beleértve a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók ellátását, valamint a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók ellátását - foglalja magában. Ebből következik a középiskolai oktatás, a szakképzés, a kollégiumi ellátás, az alapfokú művészetoktatás, a pedagógiai szakszolgálatok és szakmai szolgáltatások, a többi gyermekkel, tanulóval együtt nem nevelhető, illetve nem oktatható tanulók ellátása, a felnőttoktatás megszervezése - a főváros és a kerületek közötti munkamegosztás figyelembevételével - a főváros, illetve a megye feladatköre.

A községi, városi önkormányzat véleménynyilvánítási joga

A helyi önkormányzatokról szóló törvény 10. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján át nem ruházható testületi hatáskörbe tartozik az állásfoglalás kialakítása a megyei önkormányzati intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről, ellátási, szolgáltatási körzeteiről, ha a szolgáltatás a települést is érinti.

A feladatátadás lehetősége

A közoktatásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy önként vállalt feladatként a községek, a városok, illetve a fővárosi kerület részt vegyen a megyei, illetve a fővárosi kötelező feladatok végrehajtásában, azonban módjukban áll az is, hogy ezeket a feladatokat "átruházzák" a feladatellátásra kötelezett megyei önkormányzatnak, illetve fővárosi önkormányzatnak. Mindebből az következik, hogy a főváros és a megyék számos olyan gimnáziumot, szakközépiskolát, szakiskolát, kollégiumot stb. tartanak fenn, amelyek szükségszerűen több településre, adott esetben az egész megyére, a fővárosra, sokszor az egész országra kiterjedően látnak el feladatokat.

A megyei jogú városok helyzete

A közoktatásról szóló törvény nem állapít meg külön feladatköröket a megyei jogú városi önkormányzatok részére. A megyei jogú városi önkormányzatok jogállását ugyanis a helyi önkormányzatokról szóló törvény 61. §-ának (1) bekezdése határozza meg: a megyei jogú város, települési önkormányzat és területén - megfelelő eltérésekkel - ellátja saját hatásköreként a megyei önkormányzat feladat- és hatásköreit is. Mindebből az következik, hogy a megyei jogú városnak mindazoknak a szolgáltatásoknak a megszervezéséről gondoskodnia kell, mint amelyek ellátásáért a megye a felelős. Ebből az következik, hogy a megyei jogú város nem mondhat le azoknak a szolgáltatásoknak a megszervezéséről, amelyeket a községi, illetve a városi önkormányzat a közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (9) bekezdése alapján átadhat a megyei önkormányzatnak.
A megyei jogú városoknak teljesíteniük kell mindazokat a kötelezettségeket is, amelyek a közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján a községekre, városokra hárulnak.

Egyeztető bizottság bevonása a döntés előkészítésbe

A megyei önkormányzatnak a közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (11) bekezdése alapján intézmény megszüntetés esetén a helyi önkormányzatokról szóló törvény 61/A. §-a alapján létrehozott egyeztető bizottság véleményét kell beszereznie abban a kérdésben, hogy döntése összhangban áll-e a megyei fejlesztési tervben foglaltakkal.
A helyi önkormányzatokról szóló törvény 61/A. §-a alapján a megyei jogú városnak és a megyei közgyűlésnek egyeztető bizottságot kell létrehoznia a közös feladatokban való együttműködés előkészítésére és összehangolására.
Abban az esetben, ha a megyei döntés nincs összhangban a megyei fejlesztési tervben meghatározottakkal, a döntéshozatalhoz a helyi önkormányzatokról szóló törvény 15. §-ának (2) bekezdésében meghatározott minősített többségre van szükség.

A főváros egyeztetési felelőssége

A fővárosi önkormányzat felelőssége és eljárási rendje nem a közoktatásról szóló törvényben található meg. A fővárosban az egyeztető bizottság létrehozása nem kötelező, ilyen értelemben a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatok közötti egyeztetés rendjére a helyi önkormányzatokról szóló törvény VII. fejezetében foglaltak az irányadóak.
  • A helyi önkormányzatokról szóló törvény 63/A. §-ának n) pontja alapján a fővárosnak kell gondoskodnia az egynél több kerületet, illetve a főváros területét is meghaladó ellátási körbe tartozó gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai és kollégiumi feladatok ellátásáról, ha a feladat ellátását a kerületi önkormányzat nem vállalja.
  • Ugyancsak feladata a fővárosnak az említett paragrafus o) pontja alapján az egynél több kerületet, illetőleg a főváros területét meghaladó nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás ellátása. Ezekkel a rendelkezésekkel összhangban a fővárosi kerület is lemondhat minden olyan szolgáltatás megszervezéséről, amelyik nem tartozik az ellátási kötelezettségébe. Mindebből az következik, hogy a fővárosi intézmények megszüntetése, átszervezése a feladatok újra gondolása során nem mellőzhető a kerületekkel történő együtt gondolkodás, hiszen számos olyan intézmény fenntartásáról gondoskodnak a kerületi önkormányzatok, amelyek a főváros ellátási kötelezettségei közé tartozó szolgáltatásokat nyújtják.
A fővárosi fejlesztési tervnek a főváros egészére tekintettel kell választ adni arra a kérdésre, hogy az egyes szolgáltatásokat az egyes kerületekben élők melyik intézményben vehetik igénybe. Mindebből az következik, hogy a fővárosi döntéshozatali eljárás során nélkülözhetetlen annak mérlegelése és vizsgálata, hogy a kerületi önkormányzatoknak mi a szándéka azoknak a szolgáltatásoknak a megszervezésével, amelynek a fővárossal történő átruházása törvényben biztosított lehetőség. Így például a gimnáziumok jelentős részét a fővárosi kerületek tartják fenn. Ebből következően a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséghez szükséges feltételekről való gondoskodáshoz nélkülözhetetlen, hogy az általános iskola befejezése utáni továbbtanulás lehetőségeit a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közösen tekintsék át.

Az együttműködés jelentőssége és felelőssége

A fővárosi, megyei önkormányzatok felelőssége elsősorban nem abban határozható meg, hogy intézményfenntartóként szolgáltatásokat nyújtsanak, hanem abban, hogy a főváros, illetve a megye egész területén a gyermekek és a tanulók hozzájussanak a megfelelő szolgáltatásokhoz függetlenül attól, hogy mely településen élnek. A közoktatásról szóló törvény ezért is kívánja meg a helyi önkormányzati döntések és a fővárosi megyei fejlesztési tervek összevetését és vizsgálatát. A közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (1) bekezdése biztosítja azt az eljárási rendet, amely alapján a fővárosi megyei fejlesztési terveknek tükröznie kell az illetékes városi, községi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzatok ellátási kötelezettségét, az ehhez kapcsolódó önkéntes szolgáltatásokat, és a kötelezettségek megvalósítását szolgáló megoldásokat. A fővárosi, megyei fejlesztési tervek az érintett helyi önkormányzatok közreműködésével készülnek, egyeztetve az oktatás szervezésében bármilyen módon érdekelt szervezetekkel: a fővárosi, megyei szinthez igazodó statisztikai, munkaügyi szervezetek, területi gazdasági kamarákkal, diákszervezetekkel, nem önkormányzati intézmény fenntartókkal, szakszervezetekkel.
A fővárosi és a megyei önkormányzatok közoktatási szervezési feladatát egyértelműen meghatározza a közoktatásról szóló törvény 89. §-a: a közoktatási feladatotok zavartalan biztosítása érdekében a főváros, megye területén működő önkormányzatokkal együttműködési megállapodás megkötését kell kezdeményezni a közoktatással összefüggő körzeti jellegű szolgáltatások megszervezése érdekében. E körbe tartoznak többek között
  • a rövidesen tizennyolc éves korig tartó tankötelezettség teljesítésével összefüggő iskolahálózat kialakítása,
  • az iskolaváltás biztosítása különbözeti vizsga illetőleg évfolyamismétlés nélkül azok részére, akiknek a lakóhelyén nem biztosított a felkészülés lehetősége a tankötelezettség végéig.
Nem feltétlen jár jó eredménnyel, hogy a községi, a városi, illetve a fővárosi kerületi önkormányzatok élve a közoktatásról szóló törvény 88. §-ának (9) bekezdésében található felhatalmazással az önként vállalt szolgáltatásaik további teljesítéséről lemondanak és "visszaadják" az ellátási kötelezettséget a fővárosnak illetve a megyének. Az együttműködés keretében a helyi önkormányzatok olyan megoldást dolgozhatnak ki, amely figyelembe veszi a közoktatás intézményrendszere működtetéséhez kapcsolódó gazdaságossági elvárások mellett a szolgáltatást igénybe vevők jogos elvárásait, biztosítja a közoktatási törvényben meghatározott alapelvek érvényesülését.

A társulás lehetséges előnyei

Az együttműködés egyik lehetséges eredménye lehet az olyan intézményfenntartói társulások létrejötte, amelyben biztosítják a fővárosi és a fővárosi kerületi, illetve a megyei és a egye illetékességi terültén lévő községi, városi önkormányzati fenntartásban lévő intézmények közös működtetését. Az intézményrendszer stabilitását az olyan megoldások szolgálják, amelyek nem járnak a fenntartó megváltozásával, s a amelyek megoldást nyújtanak arra a tényleges és valóságos problémára, hogy az iskolaválasztás szabadsága alapján a közoktatás intézményeit igénybe vehetik olyan gyermekek olyan tanulók is, akiknek a lakóhelye annak hiányában tartózkodási helye nem az intézményt fenntartó helyi önkormányzat illetékességi területén található. Ezek a szempontok elsősorban gazdasági, finanszírozási jellegűek, figyelembe véve azt a tényt, hogy a költségvetés nem feladatot finanszíroz, hanem hozzájárul a közoktatás-szoláltatás megszervezéséhez. A helyi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézmények működési költségeinek egy részét az intézményt fenntartó helyi önkormányzat egyéb forrásaiból kell előteremteni és biztosítani. Ebből következik, hogy a közoktatás-szolgáltatás megszervezéséhez nyújtott központi költségvetési támogatásokat kiegészítő helyi önkormányzat a többletköltségek egy tanulóra számított összegénél "felvetheti" az ellátási kötelezettségének és felelősségének a hiányát azoknak a gyermekeknek, tanulóknak az esetében, akiknek a lakóhelye nem az illetékességi területükön található. E felvetés megalapozottságát lehet vitatni, hiszen egy óvodai csoport, illetve egy iskolai osztály működési költségein érdemben nem változtat az a tény, hogy a pedagógusok húsz vagy huszonhárom gyermekből, tanulóból álló csoporttal foglalkoznak. Adott esetben gazdasági szempontból előnyös is lehet, ha az egyébként kis létszámmal működő óvodai csoportokat iskolai osztályokat a fenntartó illetékességi területéről kívül élők gyermekekkel egészítik ki.

Indokolt a gazdaságossági elszámolási szempontok vizsgálata helyett olyan megoldásokat keresni, amelyek biztosítják az érintett helyi önkormányzatok összefogását a meglévő erőforrások egyesítését a közoktatás intézmény rendszerének stabilitása céljából. Ennek egyik lehetséges formája olyan társulási forma kialakítása, amelyben a fővárosi önkormányzat és a fővárosi kerületek, illetve a megyei önkormányzat és a megye területén működő többi helyi önkormányzatok vállalják a közoktatás-szolgáltatás közös megszervezését, a szolgáltatásban közreműködő intézmény rendszer közös fenntartását. A helyi önkormányzatok társulási szabadsága korlátlan, az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján bármilyen feladat ellátására létrejöhet, a feladat ellátásához igazodó, legcélszerűbb társulási forma. E megoldás megtalálásához azonban arra van szükség, hogy fővárosi, megyei fejlesztési tervek a tényleges igényekre épüljenek, hozzárendelve az igények kielégítéséhez szükséges ellátó rendszert.
A közoktatásról szóló törvényben meghatározott szolgáltatások közös megszervezése együtt járhat a hagyományos intézményi struktúrák újragondolásával, a községi és a városi kötelező feladatok ellátásában közreműködő közoktatási intézmények és a megyei kötelező feladatok ellátásban közreműködő közoktatási intézmények egymáshoz kapcsolásával. Hasonló módon szükség lehet annak a kérdésnek az újragondolására is, hogy milyen megoldást lehet, illetve érdemes alkalmazni a fővárosi kerületi és a fővárosi kötelező feladatok közösen fenntartott intézményrendszerben történő megvalósításához.

A közös feladatellátáshoz igazodó szervezeti formák

A közoktatásról szóló törvény 86. §-ában meghatározott önkormányzati feladatmegosztáshoz szükségszerűen kapcsolódnak olyan közoktatási intézmények, amelyek feladata az adott szolgáltatás nyújtása. Az egyes intézménytípusok kötődnek egyes szolgáltatásokhoz, ily módon kapcsolódnak egyes helyi önkormányzati kötelező feladatokhoz.
  • A községi, a városi, a fővárosi kerületi önkormányzat kötelező feladata az óvodai nevelésről és az általános iskolai nevelésről és oktatásról való gondoskodás, amely feladatokhoz az óvoda és az általános iskola kapcsolódik.
  • A megyei önkormányzat és a fővárosi önkormányzat kötelező feladatai közé tartozik a gimnáziumi a szakközépiskolai és a szakiskolai nevelés és oktatás megszervezése, amely feladatokhoz a gimnázium a szakközépiskola és a szakiskola közoktatási intézménytípus kapcsolódik. A főváros és a fővárosi kerületek közötti kialakult gyakorlat szerint a gimnáziumok általában kerületi fenntartásban működnek.
E feladatmegosztásból, az ehhez kapcsolódó intézménytípusokból azonban nem következik az, hogy nem lehet találni olyan megoldást, amely összekapcsolja az általános iskolai nevelést és oktatást a középiskolai neveléssel és oktatással biztosítva, ezáltal a tankötelezettség teljesítéséhez szükséges intézményi hátteret. A közoktatásról szóló törvény 1993-ban szükségszerűen az önkormányzati rendszer tényleges tulajdoni viszonyira az egyes önkormányzatok teherbíró képességének figyelembevételére, illetőleg az önkormányzati feladatellátás önkéntes bővítésének elvére építve állapította meg közoktatás-szolgáltatásban való kötelező közreműködés rendjét. A közoktatásról szóló törvény hatályba lépése óta lényeges változások következtek be, amelyek igénylik a közoktatás-szervezés új megoldásainak a keresését. Ilyen lényeges változás a tankötelezettség idejének a tizenhat éves életkorról a tizennyolc éves életkorra történő megnövelése, továbbá az a tény, hogy a jelentősen csökkenő tanulói létszám mellett az intézmény rendszer változatlan formában történő fenntartása és működtetése nehezen képzelhető el.
A közoktatásról szóló törvény a szolgáltatások közös és hatékonyabb megszervezéséhez biztosítja a szervezeti kereteket. A törvényi keretek adottak ahhoz, hogy olyan intézménytípusok jöjjenek létre, amelyben egyesíteni lehet a községek, a városok, valamint a megyék, a fővárosi kerületek és a főváros ellátási kötelezettségébe tartozó szolgáltatásokat. Ezek az úgynevezett többcélú közoktatási intézmények, amelyek körét a közoktatásról szóló törvény 33. §-a sorolja föl.. Abban az esetben, ha olyan közoktatási intézmény létesül, amely egyesíti a különböző önkormányzatok feladatkörbe tartozó szolgáltatásokat, akkor arra is szükség lehet, hogy a többcélú intézmény működtetésére a különböző szolgáltatások nyújtására köteles helyi önkormányzatok összefogjanak.

A döntéshozatalt előkészítő eljárás

A közoktatás-szolgáltatás helyi közügy

A közoktatásról szóló törvény egyik elve az önkormányzati feladatellátásra való építés. A közoktatás-szolgáltatás nyújtásában részt vevő helyi önkormányzat a közoktatásról szóló törvény jelenlegi felfogása szerint szolgáltatást nyújt, amellyel egyben helyi közügyet teljesít. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint a helyi közügyek közé tartoznak a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása is. E felfogásból és szabályozási elvből fakad, hogy a közoktatásról szóló törvény minden esetben ellátási kötelezettségről és nem annak megszervezési módjáról rendelkezik, továbbá minden esetben a szolgáltatás minimális terjedelmét határozza meg, amelynél kevesebbet nem, de többet nyújthat minden helyi önkormányzat.
A helyi közügy természetéből ered a közoktatásról szóló törvénynek az a felfogása, hogy a közoktatás-szolgáltatás kialakításával kapcsolatos döntéshozatalban vegyenek részt mindazok, akik a szolgáltatás nyújtásában közvetlenül érdekelte, érintettek.

A véleményezési jog

A közoktatásról szóló törvény 102.§-ának (3) bekezdése alapján a közoktatási intézmény megszüntetéséhez, átszervezéséhez feladatainak megváltoztatásához szükséges döntés meghozatala előtt a fenntartónak be kell szereznie
  • a közoktatási intézmény alkalmazotti közösségének,
  • iskolaszékének,
  • iskolai szülői szervezetének,
  • iskolai diákönkormányzatának,
  • szakközépiskola és szakiskola esetén a fővárosi megyei gazdasági kamarának a véleményét.
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján az iskolaszék fogalom alatt érteni kell az óvodaszéket, a kollégiumi széket, az általános művelődési központban lévő ÁMK széket; az iskolai szülői szervezet (közösség) fogalom alatt az óvodai szülői szervezetet (közösséget), a kollégiumi szülői szervezetet (közösséget); az iskolai diákönkormányzat alatt a kollégiumi diákönkormányzatot.
A véleményezési jog minden szervezetet megilleti, ezért a fenntartónak külön-külön kell megkeresnie a jogosultakat. Ez a vélemény-nyilvánítási lehetőség nem oldható meg oly módon, hogy a fenntartó megbízza az intézmény vezetőjét a vélemények összegyűjtésére és egy csokorba gyűjtésére. A véleménynyilvánítás lehetőségét meg kell adni külön-külön minden jogosult részére.

A véleménynyilvánítási eljárás

A jogszabályok nem határozzák meg a véleményeztetési folyamat megszervezésének rendjét, időbeli ütemezését. A közoktatásról szóló törvény alapelvei azonban eligazítást nyújtanak ehhez az eljárási rend kialakításához is. A közoktatásról szóló törvény 11.§-ának (7) bekezdése szerint a törvényben meghatározott jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A rendeltetésszerű joggyakorlás során kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermeki és a tanulói jogok érvényesítésének. Nem tekinthető a jog gyakorlása rendeltetésszerűnek, ha az a közoktatásról szóló törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályban biztosított jogok csorbítására, érvényesítési lehetőségének korlátozására, a véleménynyilvánítás elfojtására, a tájékozódási jog korlátozására irányul vagy erre vezet.
A törvényben meghatározott véleménynyilvánítás jog gyakorlásának több feltétele van:
  • mindenek előtt szükség van annak ismeretére, hogy milyen ügyben, milyen kérdésekben kell véleményt nyilvánítani. Ehhez biztosítani kell a lehetséges megoldások, elképzelések megismerésének lehetőségét a véleménynyilvánításra jogosultak részére.
  • A véleménynyilvánításra jogosultak működésére, döntéshozatalára jellemző és meghatározó a közösségi működési forma, a testületi döntéshozatali rend. Ebből az következik, hogy érdemi döntés meghozatalára csak akkor nyílik lehetőség, ha megfelelő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a véleményezésre jogosultak által képviseltek megismerhessék és megvitathassák a fenntartói elképzeléseket.
  • A megismerés, feldolgozás eredményességéhez általában nem nélkülözhető az sem, hogy az átadott, a véleményezésre megküldött dokumentumok elkészítője segítséget nyújtson a megértéshez, a megküldött dokumentumokban található fenntartói szándékok feltárásához.
  • A véleményezésre jogosultak akkor jutnak a szükséges információk birtokába, ha arra is lehetőségük nyílik, hogy betekintést nyerjenek azokba a dokumentumokba, amelyek kapcsolódnak a fenntartói döntés-előkészítéséhez. Indokolt ezért, hogy a véleményezési joggal rendelkezők megfelelő tájékoztatást kapjanak az önkormányzati intézkedési tervről, a fővárosi megyei fejlesztési tervben foglaltakról, a külső szakértői vélemény tartalmáról, a különböző döntést előkészítő, segítő információkról, azok összhangjáról, a döntéshozatal elmaradásának következményeiről.
A különböző érdekeket képviselő, véleményezési joggal rendelkezők maguk dönthetik el, hogy önállóan, külön-külön alkotnak véleményt, vagy együttesen közösen fogalmazzák meg álláspontjukat. A fenntartónak a döntés-előkészítés során tiszteletben kell tartania a véleményezési jogra jogosultak döntését. Feladata az, hogy megteremtse külön-külön minden jogosult részére a vélemény kialakításához szükséges feltételeket, és annak kialakításához ésszerű időkeretet biztosítson.

A szolgáltatási idő védelme

A közoktatásról szóló törvény meghatározza az önkormányzati döntéshozatal időbeli korlátjait is, figyelembe véve, hogy a közoktatási intézmények szolgáltató tevékenysége meghatározott időhöz, a tanítási évhez (szorgalmi időhöz) nevelési évhez kötődik. Ez az az időszak, amely alatt védelmet kell biztosítani a gyermekek, a tanulók és a szülők részére a szolgáltatások zavartalan igénybe vételéhez.

A nemzeti etnikai kisebbségi ügyekben való döntéshozatal

Az egyetértési jog és a véleménynyilvánítás joga

A nemzeti etnikai kisebbségi ügyekben való önkormányzati döntéshozatal eljárási kérdéseit a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 28. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg. Az említett törvényhely szerint a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő helyi önkormányzati döntés meghozatalára csak az érintett települési kisebbségi önkormányzat egyetértésével kerülhet sor. Települési kisebbségi önkormányzat hiányában az adott kisebbség helyi egyesületének a véleményét kell kikérni. Az egyetértési, illetőleg a véleményezési jog gyakorlására a döntést hozó kezdeményezésének kézhezvételétől számított harminc napon belül van lehetőség. Az említett határidő elmulasztása jogvesztő. Az egyetértés hiányában való döntés, illetőleg a vélemény megszerzésének, kikérésének elmulasztása esetén a jogosult kezdeményezésére, a közigazgatási hivatal a bíróságnál, illetve az Alkotmánybíróságnál eljárást kezdeményezhet. Ha a települési kisebbségi önkormányzat és a kezdeményezés jogával, a megtámadott döntés nem hajtható végre. Ha a közigazgatási hivatal nem ért egyet a kisebbségi önkormányzat kezdeményezésével és nem fordul a bírósághoz, vagy az Alkotmánybírósághoz, a kisebbségi önkormányzat közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
A közoktatásról szóló törvény 102. §-ának (3) bekezdése szintén tartalmaz vélemény-nyilvánítás jogot a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatással összefüggő ügyekben. Ez a jog nem csak a települési, hanem a területi kisebbségi önkormányzatnak is biztosított minden olyan esetben amikor nem rendelkezik a döntéshozatal tekintetében egyetértési joggal.
A közoktatásról szóló törvény 102. §-ának (11) bekezdése ugyanis részletesen meghatározza, hogy mely esetben szükséges biztosítani az egyetértési jog gyakorlását a döntéshozatallal összefüggésben: Ha - az alapító okirata szerint - a közoktatási intézmény részt vesz a nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai nevelésben, iskolai oktatásban, kollégiumi nevelésben vagy az érintett gyermekek tanulók tekintetében közreműködik a pedagógiai szakszolgálat nyújtásában, a fenntartó helyi önkormányzatnak az intézmény létesítéséhez, megszüntetéséhez, tevékenyégi körének módosításához be kell szereznie az illetékes kisebbségi önkormányzat egyetértését. Az egyetértési jogot az érintett települési vagy területi kisebbségi önkormányzat, térségi és országos feladatot ellátó közoktatási intézmény esetén az országos kisebbségi önkormányzat gyakorolja. Ez az egyetértési jog nem korlátozódik azokra az intézményekre, amelyek a közoktatásról szóló törvény 121. §-ának (6) bekezdése alapján kisebbségi oktatási intézménynek minősülnek.

A joggyakorlás rendje egyetértés hiányában

A közoktatásról szóló törvény 102. §-ának (12) bekezdése meghatározza azt az eljárási rendet is, amelynek kereti között a szükséges egyeztetési eljárást le lehet folytatni minden olyan esetben, amikor az egyetértő nyilatkozatot az érintett kisebbségi önkormányzat nem adja meg.
A véleményezési jog nem köti a döntéshozót. A véleményezési jog alapján beszerzett információk döntés-előkészítést szolgálnak, ahhoz nyújtatnak segítséget, hogy a döntést hozó tisztában legyen az érdekeltek álláspontjával, és olyan információkhoz jusson, amelyek alátámasztják vagy megcáfolják gyengítik vagy megkérdőjelezik az átszervezéssel, megszüntetéssel, feladatváltoztatással kapcsolatosan előterjesztett döntést.

Eljárás egyetértés hiánya esetén

Egyetértés hiánya esetén azonban nem születhet jogszerű döntés. A közoktatásról szóló törvény ezért meghatározza e jog gyakorlásnak kereteit.
  • Az egyetértő nyilatkozatot a fenntartói megkereséstől számított harminc napon kell meghozni. Ez a határidő egy alkalommal további harminc nappal meghosszabbítható. A meghosszabbított határidő elmulasztása azonban jogvesztő.
  • Abban az esetben, ha a kisebbségi önkormányzat nem adja meg az egyetértését, és további tizenöt napon belül az érdekeltek közötti egyeztetések nem vezetnek eredményre, kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. Ebbe a bizottságba három-három tagot delegálhat a kisebbségi önkormányzat az országos kisebbségi bizottság továbbá a fenntartó.
  • A bizottság döntése pótolja az egyetértést.
A döntéshozatali eljárás befejezése

A döntéshozatalra jogosult

A közoktatás intézményrendszerének átalakításával az egyes intézmények átszervezésével, megszüntetésével kapcsolatos döntéshozatal testületi hatáskörbe tartozik. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 10.§-ának (1) bekezdése szerint a képviselő-testület nem ruházhatja át a hatásköréből az intézmény alapítás jogát. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvény szerinti társulás kivételével. A helyi önkormányzatokról szóló törvény említett paragrafusa az át nem ruházható hatáskörökben az intézmény alapítás mellett nem tartalmazza az intézmény átszervezésére és megszüntetésére vonatkozó átruházási tilalmat. Ezért kérdésessé válhat, hogy vajon ez utóbbi döntésekben való kérdés az átruházható hatáskörök közé tartozik vagy sem. Erre a kérdésre a választ a helyi önkormányzatokról szóló törvény 103.§-a (1) bekezdésének c) pontja adja meg a választ, miszerint az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény megszüntetésének és átszervezésének a jogát is. Ebből következik, hogy az említett kérdésekben csak és kizárólagosan testületi döntés születhet.

A döntés előkészítése

A testületi döntés jogszerű meghozatalára akkor nyílik lehetőség, ha a döntéshozatallal kapcsolatos előterjesztés mellett a képviselő testület, illetve a közgyűlés megkapja mindazokat az információkat, amelyek igazolják, hogy a közoktatásról szóló törvényben meghatározott előkészítő eljárást lefolytatták az előírt szakvéleményeket, véleményeket és egyetértő nyilatkozatokat beszerezték illetőleg a képviselő-testületet és a közgyűlést tájékoztatják arról, hogy döntésük összhangban áll e a fővárosi, megyei fejlesztési tervvel vagy sem.

A jogellenes döntés

A semmis döntés

A közoktatásról szóló törvény 84.§-ának (7)-(15) bekezdései szerint a fenntartói irányítás, illetve az intézményi hatáskörben hozott minden olyan döntés, amely sérti az egyenlő bánásmód követelményét, illetve sérti a gyermek mindenek fellett álló érdekét semmis. A semmis döntés következménye, hogy úgy kell tekinteni, mintha az adott döntés meg sem született volna. A semmis döntés érvénytelen, és az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállítását azonban kérni kell. A semmisség megállapításának kérésére az jogosult, akit érint a döntés, ha pedig ez nem állapítható meg, akkor bárki kérheti.
A semmisség megállapítása határidő nélkül kezdeményezhető azonban előzetesen egyeztető eljárást kell lefolytatni a döntéshozóval. Amennyiben ez az egyeztető eljárás nem vezet eredményre, ekkor van lehetőség arra, hogy az adott döntés semmisségének a megállapítását kezdeményezzék.
Helyi önkormányzat által hozott döntés esetében a közigazgatási hivatal vezetőjéhez kell fordulni, aki a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98.§-a (2) bekezdése a) pontja alapján eljárva állapíthatja meg a semmisség fennállását. A közigazgatási hivatal vezetője jogosult a helyi önkormányzati döntés bíróság előtti megtámadására, ha eljárása nem hozott eredményt. A semmisség megállapítására indított eljárásban a döntéshozónak kell bizonyítania, hogy a semmisségi ok nem áll fenn.

Az érvénytelen döntés

Abban az esetben, ha fenntartói irányítás körében tartozó valamely döntés meghozatalához előzetes vélemény beszerzésére, egyetértés megszerzésére, szakvélemény beszerzésére van szükség és ezt a döntéshozó elmulasztja a döntés megtámadható. A sikeresen megtámadott döntés a meghozatalának időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedő fél továbbá az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A megtámadást három hónapon belül írásban kell közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében tizenöt napon belül érvényesíteni. Az érvénytelenség megállapítása ugyancsak a közigazgatási hivatal vezetőjének a jogkörébe tartozik.
 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok