A közoktatási intézmények feladata egyebek mellett, hogy biztosítsák a tanulók egészséges, biztonságos fejlődéséhez szükséges feltételeket. Ezért a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet (továbbiakban: R) 6/A. § (2) bekezdése értelmében az iskolai, kollégiumi házirendben kell meghatározni azokat a védő, óvó előírásokat, amelyeket a tanulóknak az iskolában, kollégiumban való tartózkodás során meg kell tartani.

A dohányzás tekintetében alkalmazni kell a nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény rendelkezéseit, amelyek egyértelművé teszik, hogy munkahelyen a dohányzásra kijelölt hely kivételével nem szabad dohányozni. Azt is meghatározzák, hogy: "nem jelölhető ki dohányzóhely a közoktatási intézménynek a tanulók által használt helyiségeiben". E rendelkezések alkalmazásával kell az iskolákban megoldani a tanulói dohányzással összefüggő kérdéseket, figyelembe véve és mérlegelve a kiskorúak védelmével kapcsolatos elvárásokat. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy a nagykorú, 18 év feletti tanulókat azonos elbírálás illeti meg az intézmény felnőtt alkalmazottaival: velük szemben nem tehető alkotmányos megkülönböztetés.

A dohányzóhely kijelölésének mikéntjére és a kijelölés megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabály a biztosítéka annak, hogy az elkülönített hely kijelölése valóban megfelelő intézkedést jelentsen a nemdohányzók érdekeinek védelme szempontjából azáltal, hogy a dohányzóhely ne csupán térben, de fizikailag is elkülönüljön a korlátozással érintett helyiség egyéb részeitől. Egyidejűleg a törvény előírja az elkülönített dohányzóhely megfelelő belső légcseréjének biztosítását is.

A törvény a 18. életévét be nem töltött személyek közforgalmú intézményben (pl. nevelési oktatási intézmények) történő dohányzása tekintetében kategorikus tilalmat rendel el. Ennek megfelelően ezek a személyek a jelzett intézményekben még az arra kijelölt helyen sem dohányozhatnak.

A nemdohányzók védelméről szóló tv. alapján az iskolaszék, a kollégiumi szék, az intézményi szék és az általános művelődési központi szék az intézményt nemdohányzó intézménnyé nyilváníthatja. Ebben az esetben az intézmény területén dohányzóhely nem jelölhető ki. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat és jelzés alkalmazásával az intézménynek a közforgalom számára nyitvaálló bejáratánál, valamint a közforgalom által rendszeresen igénybe vett valamennyi helyiségében fel kell tüntetni. A törvény az iskolák és egyéb közoktatási intézmények tekintetében a teljes intézmény nemdohányzóvá nyilvánítására vonatkozó döntési kompetenciát az iskolaszékhez telepíti. Ezzel a megoldással az egyébként sok esetben nehezen kezelhető problémát jelentő iskolai dohányzás kérdése a helyi sajátosságokra is figyelemmel, rugalmasan válik kezelhetővé.

A legutóbbi tv. módosítás nem érintette a hatályos törvény azon rendelkezését, hogy a közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben dohányzóhely nem jelölhető ki. A nemdohányzó intézménnyé minősítés tényét jól látható és egyértelmű felirat és jelzés alkalmazásával úgy kell feltüntetni, hogy az intézmény valamennyi látogatója feltétlenül értesüljön a dohányzási tilalomról.

A hatályos törvény szerint dohányzóhelyet elsődlegesen önálló helyiségben vagy a dohányzási korlátozással érintett helyiségen belüli megfelelő elkülönítéssel kell biztosítani, amennyiben azonban erre a megfelelő feltételek hiányában, vagy a törvény tiltó rendelkezése következtében nincs mód, a helyiségen kívül a dohányzás céljára szolgáló területet kell meghatározni. Ez utóbbi eset mikéntjére a törvény további rendelkezést nem adott, e terület tehát bárhol meghatározható, a helymeghatározás azonban nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a törvényben vagy egyéb jogszabályokban foglalt, a dohányzás korlátozására, illetőleg teljes tilalmára vonatkozó más szabályokkal.

Budapest, 2007. április 25

Oktatási és Kulturális Minisztérium