2020. február 24.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Az iskola példa

2003. július 4.
2003. június 29.-július 1. között Budapesten rendezték meg "Romák az Integrálódó Európában" címmel a Regionális Roma Konferenciát.
Magyar Bálint oktatási miniszternek a konferencián elhangzott beszéde

Nem egyszer kezdtem már beszédemet azzal, hogy Magyarország jövője az iskolapadokban dől el. Ez pontosan azért igaz, mert az ország jövőjét az iskolapadokban ülő gyermekek jövője jelenti. Felnőtt korukban abból a tudásból gazdálkodhatnak, amit gyerekkorukban, az iskolapadokban elsajátítottak.

Sajnos ma Magyarországon az iskolapadok nem egyformák. Vannak olyanok amelyekbe nem mindenki ülhet be, pedig ugyanazon a településen él, esetenként ugyanabba az iskolába jár, és nagyon sokszor ugyanolyan értelmes, ugyanolyan ügyes és ugyanolyan szép kisgyerek mint a többiek.

A legkülönbözőbb felmérések, mint például az OECD országban készült PISA 2000, azt mutatják, hogy a magyar iskolarendszer nem csupán újratermeli, hanem növeli a társadalmi különbségeket. A vizsgálatok azt jelzik, hogy az európai országok közül a magyar oktatási rendszer biztosít legkevésbé egyenlő esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségű, és a szegényebb családokból származó gyermekeknek. Márpedig az iskolapadok nem különbözhetnek egymástól, minden gyermeknek egyforma esélyeket kell kapnia a jövőjéhez.

Az OECD egy korábbi, 1996-os jelentése szerint pedig amíg Törökországban ezer iskoláskorú tanulóra 2, Finnországban 4, Olaszországban 9 enyhe fokban értelmi fogyatékosnak minősített gyermek jut, addig Magyarországon 35, - és ez a szám 2002-ben már 53 lett.

Eközben egy nemrégiben végzett nemzetközi vizsgálat során bebizonyították azt, hogy Magyarországon 4 speciális - azaz értelmi fogyatékosokat oktató - iskola elsős és másodikos tanulói közül, kétharmaduk tudta teljesíteni a “normál” tanterv szerinti oktatás színvonalát.

Az okok többrétűek. Jelenleg a magyar iskolarendszerben igen nagyok az egyes iskolák közötti teljesítménykülönbségek, és igen erősek a települési hátrányok is. De nem csupán az iskola felkészültsége, és a település gazdagsága határozza meg egy-egy kisdiák sorsát, hanem sok esetben sajnos az is, hogy milyen a bőrszíne, milyen nemzetiséghez tartozik.

Felmérések szerint ma a roma gyermekeknek 50-szer kisebb az esélye a felsőfokú végzetség megszerzésére, mint nem roma társainak. Egyrészt azért, mert a magyarországi roma közösség nagy része a válságrégiók kistelepülésein él, a roma keresők többsége az elmúlt 15 évben elvesztette a korábbi biztos munkáját, és mély szegénységben él. Másrészt azért, mert még ma is, a XXI. század első éveiben is, több mint 700 olyan osztály van Magyarországon, ahol elkülönítve oktatják a roma gyermekeket, ahogyan ezt az Oktatási Minisztérium által 2000-ben készíttetett felmérés adataiból kiderül.

Annak ellenére van ez így, hogy a roma szülők ugyanúgy jobb és szebb jövőt szeretnének gyermekeiknek mint bárki más, és tudják, a jobb élethez az út az iskolán keresztül vezet – ahogyan a leszakadáshoz, a nyomorhoz is, ha nem kapja meg a kisdiák ugyanazt mint a többiek. Az iskolának példát kell mutatnia. Lehetőséget kell adnia minden gyermeknek a tehetségét kiteljesítő életre, attól függetlenül, hogy szüleik szegényebbek vagy gazdagabbak, magasabb, vagy alacsonyabb végzettségűek, romának, vagy nem romának születtek.

Nincs külön hazájuk a szegényeknek és a gazdagoknak, a kitelepüléseken, vagy a hátrányos helyzetű régiókban élőknek, a kulturális javakkal jobban ellátott városokban, régiókban élőknek, a romáknak és a nem romáknak.

Egy Magyarország van: térben, és időben is.

Ugyanebben a hazában fognak élni a gyermekeink is. Ha ma magukra hagyjuk a leszakadókat, a szegényeket, vagy éppen a romákat, pár év múlva a gyermekeink fogják ennek megfizetni az árát: ha nem másban, hát a munkanélküli segélyekben. Akikről ma lemondunk azáltal, hogy speciális iskolába kerülnek – azok holnap nagy eséllyel munkanélküliek lesznek.

Ezért volt az egyik első döntésem - amikor a minisztérium élére kerültem, hogy létrehozzuk a Hátrányos helyzetű és roma gyerekek miniszteri biztosságát, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében programokat dolgozzon ki és hajtson végre, és ezért kapott kiemelt szerepet a közoktatási törvény módosítása során is az esélyegyenlőség.

Célunk és nem csak miniszterként, hanem emberként is eltökélt szándékom, hogy segítsük az anyagi és kulturális javak adottságától távolabb élőket, a mélyebbről indulókat.

De az Oktatási Minisztérium nem csupán egy roma programot hajt végre, hanem úgy fejleszti a magyarországi közoktatást, hogy mindenkinek biztosítsa az egyenlő esélyeket.

Azon dolgozunk, hogy az iskola példa legyen arra, hogy integrálni tudja a leszakadó csoportokat.

A tavalyi évben létrehoztuk az integrációs felkészítés normatív támogatását, mellyel sok diák számára megnyitottuk az utat a többségi társadalomban elvárt oktatási szint megszerzéséhez. Pluszfinanszírozást nyújtunk az elkülönített osztályok felszámolásához, az egyéni fejlesztéshez a lemaradó gyermekek számára.

Megszerveződött az Országos Oktatási Integrációs Hálózat, s ezzel országos méretekben megvalósulnak a szociológiai kutatások által javasolt integrációs lépések, s teret kapnak a korszerű pedagógiai megközelítések a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában.

Nem lehet többé felmenteni a gyermekeket a cigány kisebbségi oktatás indokával az idegen nyelv tanulása alól. Ebben a vonatkozásban példátlanul eltérő helyi gyakorlatok alakultak ki. Ma az északi régió iskoláinak 17%-ában fordul elő, hogy a roma gyerekeket fölmentik az idegen nyelv tanulása alól, míg a dunántúli iskoláknak csak 3 %-ában. Segít ezen az Oktatási Minisztérium “Előre fuss” programja is, amely a tárca idegennyelv-tanulási stratégiájának keretében szentel kiemelt figyelmet a hátrányos helyzetű fiatalok nyelvtudáshoz való juttatásának.

A Magyar Országgyűlés a múlt héten elfogadta a Közoktatási Törvény módosítását, így nagy lépést tettünk az esélyegyenlőség megteremtése felé.

A törvény antidiszkriminációs elemekkel gazdagodott. Különös jelentősége van ennek, ha arra gondolunk, milyen diszkriminációs esetek történtek az elmúlt években: a roma gyermekek teljes elkülönítése a speciális tantervű tagozatra, külön étkeztetése, külön ballagtatása.

A törvény értelmében emelkedik a tankötelezettség korhatára. Tudjuk, hogy a hátrányos helyzetű rétegek egyik legfőbb problémája az iskolarendszerből való korai távozás.

Körültekintőbb intézkedések várhatók a magántanulóvá nyilvánítás területén. Ennek a rendelkezésnek is az a célja, hogy a leghátrányosabb helyzetű fiatalok se essenek ki ellenőrizetlen módon a közoktatásból. Szociológiai vizsgálatok szerint a cigány tanulókat nyolcszor nagyobb valószínűséggel mentik föl a rendszeres iskolába járás alól, mint nem roma társaikat, s így ma a 14-15 éves roma tanulók 10%-a nem jár rendszeresen iskolába.

A törvényben megjelenik a “sajátos nevelési igény” kifejezés. Ezzel megkezdődik a felkészülés a fogyatékossá nyilvánítás jelenlegi rendszerének a hátrányos társadalmi réteghelyzetű tanulók szempontjából való felülvizsgálatára. Ma a fogyatékossá nyilvánítás a roma tanulók szegregálásának egyik általános formájává vált. Miközben az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent a tanulólétszám a közoktatásban, addig a fogyatékossá nyilvánított gyerekek száma egyenletesen nőtt. Loss Sándor vizsgálata szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a speciális tanterv szerint tanuló gyermekek 96%-a roma. Ma a hazai roma gyerekek egyötöde speciális (értelmi fogyatékosoknak fenntartott oktatási forma) iskolába jár.

Lehetőséggé válik a három éves óvodáztatás elérése ott is, ahol ma ez objektív okoknál fogva nem sikerül. A hátrányos helyzetű gyermekek három éves kortól történő óvodáztatása alapvető feltétele a sikeres iskolai pályafutásnak. Ennek ma legfőbb akadálya a férőhelyek hiánya azokon a szegény sorsú településeken, ahol az országos tendenciákkal szemben emelkedik a gyermeklétszám. Ma a roma gyermekek 11%-a ötéves kora után sem jár óvodába.

Az első három évfolyamban jelentős mértékben mérséklődni fog az évismétlések száma, így a túlkoros gyermekek aránya csökkenni fog.

Megjelenik a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességét iskolán kívüli foglakozásokkal elősegítő “tanoda” módszer. Ma a fiatalság teljes korosztályának 70%-a érettségihez jut, míg a roma fiatalok körében a 10%-ot sem éri el ez az arány.

Definíciót kap a hátrányos helyzet a törvényben.

Fejlesztő és szabadidő-szervező pedagógusok jelennek meg a leginkább rászoruló intézményekben.

Természetesen mindezzel nem állhatunk meg, komoly és hosszú távú intézkedések körvonalai bontakoznak ki az oktatási egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a Nemzeti Fejlesztési Tervben is, úgymint az antidiszkriminációs jelzőrendszer kiépítése, modellintézményi programok fejlesztése, Kistérségi programok, Integrációs programfejlesztés, Országos Oktatási Integrációs Hálózat szolgáltatásainak fejlesztése.

Az OM PHARE pályázatok újabb lendületet adnak az intézményekben megvalósuló innovációnak, mint például a Roma Közösségi Házak fejlesztése, a romológia szakok széleskörű elterjesztése a felsőoktatási intézményekben, integrált pedagógiai módszerek kidolgozása és elérhetővé tétele.

Hiszem, hogy a magyar oktatásügy ezekkel a programjaival példát mutat, és amilyen súlyos most a helyzet olyan gyorsasággal fog megváltozni. Ez jelenthet az országnak is egy másik jövőt, olyat, ahol az emberek a tehetségük, és a valódi tudásuk alapján boldogulhatnak, függetlenül attól, hol születtek, melyik iskolába jártak, és kik voltak a szüleik. Erre lesz példa az iskola.

 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok