2020. szeptember 21.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010
 
 

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Közlemény az Országos Köznevelési Tanács 2004. szeptember 9-i üléséről

2004. szeptember 10.
Napirend:
  1. Tájékoztató a bolognai folyamatról, különös tekintettel a pedagógusképzésre és ennek finanszírozási problémáira
    Előadó: Mang Béla felsőoktatási helyettes államtitkár
  2. Az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésének stratégiája
    Előadók: Radó Péter igazgató (Oktatáspolitikai Elemzések Központja), Friss Péter főosztályvezető
  3. OKNT-elnök és -alelnök választás
    Levezető elnök: Nagy József OKNT-tag
  4. Feladatterv összeállítása 2004. II. félévére
    Előadó: Dr. Loránd Ferenc
*
 
1. Tájékoztató a bolognai folyamatról, különös tekintettel a pedagógusképzésre és ennek finanszírozási problémáira

Előzmények:

Az OKNT 2004. április 15-i ülésén megtárgyalta a pedagógusképzés finanszírozási rendjéről szóló OM tájékoztatást. Tekintve, hogy a kapott "Tájékoztató" és a szóbeli előterjesztés alapján nem tudta érdemben megítélni, hogy mennyiben érintették a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatos elvonások a pedagógusképzést, megbízta az Elnököt, hogy a Miniszter Úrtól kérjen célzott adatgyűjtésen alapuló részletes tájékoztatást. Tekintve, hogy az OKNT a kért tájékoztatást nem kapta meg, az Elnök kérésére Mang Béla helyettes államtitkár úr vállalkozott arra, hogy az OKNT szeptemberi ülésén tájékoztatást ad az ún. bolognai folyamatról különös tekintettel a pedagógusképzésre és ennek finanszírozási problémáira.

Mang Béla helyettes államtitkár részletes tájékoztatást adott a felsőoktatásban zajló átszervezési folyamatról, továbbá a felsőoktatást érintő elvonások mértékéről. Megerősítette azt a korábbról már ismert információt, hogy a felsőoktatási intézmények a jelenlegi finanszírozási rendszerben az egyetemi autonómia értelmében önállóan döntenek anyagi forrásaik felhasználásról. Ebben a finanszírozási rendszerben az intézményi beszámolókból is nehezen állapítható meg, hogy mennyit és milyen bontásban fordítottak a pedagógusképzésre. Tekintettel arra, hogy az OKNT-től hozzá a felkérés későn érkezett ahhoz, hogy a szükséges adatok beszerzésére sor kerülhessen, ígéretet tett arra, hogy egy későbbi időpontban válaszol az OKNT korábban feltett kérdéseire.

Kérdések és hozzászólások:

1. Megfogalmazódott többek részéről is az az aggodalom, hogy - hasonlóan ahhoz, ahogyan ez a credit-rendszer adaptációja során történt - egy sajátos "magyar Bologna-folyamat" alakul majd ki, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy részben a kari és tanszéki ellenállások, részben az anyagi eszközök elégtelensége következtében minden marad a régiben.
2. Felhívták a hozzászólók a figyelmet arra, hogy a bolognai folyamat előnyei csak akkor mutatkozhatnak meg, ha tartalmi és metodikai változások kísérik az átalakítást. Jelenleg - figyelmeztettek többen - az a veszély fenyeget, hogy "senki sem akar lemondani semmiről, és arra törekszik, hogy öt év tartalma beleférjen három évbe."
3. Külön hangsúlyt kapott a négy éves tanítóképzés összeférhetetlensége a bolognai típusú képzés 3+2 éves tagolódásával.
4. Kérdés hangzott el arra vonatkozóan, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság milyen mértékben kapcsolódott be az átalakítási folyamatba, mert nem igen látszik meg érzékenységük az átalakulással kapcsolatban.
5. Alapvető problémaként vetődött fel, hogy a tervezett rendszerben a szaktárgyi képzés mellett nem látszanak biztosítottnak a pedagógusi mesterségre való felkészítés feltételei. Különös gond, hogy nem vagy alig jut pénz a gyakorlati képzés finanszírozására, a gyakorlatba bevont iskolák pedagógusai szégyenteljesen alulfizetettek. Érthetetlen - vetődött fel - az utóbbi évtizedekben a felsőoktatást érintő finanszírozási lépcsőzetesség, mi szerint is, ahogyan közeledik a finanszírozási normatíva a pedagógusképzéshez, úgy feleződik értékük.
6. Éles kritikaként fogalmazódott meg, hogy a felsőoktatási intézmények jelentős részében autonómiájuk védőbástyái mögött egyszerűen semmibe veszik a Magyar Köztársaság tanárképzési ún. 111-es kormányrendeletét. Mint elhangzott: ez már nem egyszerűen pénzügyi, hanem törvényességi probléma.


2. Az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésének stratégiája

Friss Péter főosztályvezető tájékoztatott arról, hogy a címben jelzett dokumentumot az államtitkári értekezlet megvitatta, miniszteri értekezlet elé azonban csak az OKNT vitája után kerülhet.
Radó Péter az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának igazgatója bevezetőjében ismertette a stratégia megfogalmazóinak szándékait. E szerint a most vitára bocsátott dokumentum egyszerre három célt tűzött maga elé: 1. úgymond "sorvezetőül" szolgálni az oktatásirányításnak, hogy bármely oktatáspolitikai vagy fejlesztési dokumentum elkészítésénél érvényesíthesse a "méltányosság" szempontjait; 2. javaslatokat tenni az egyenlőtlenséggel összefüggő problémák orvoslására; 3. az esélykülönbségek mérséklésére szolgáló programok elindítására ösztönözni..

A vitát megelőzően az alábbi kérdések hangzottak el az előterjesztőhöz:

1. Miért indokolja a dokumentum az egyenlőtlenségek mérséklésére irányuló törekvést a "méltányossággal"?
2. Mi a helyzet az alapvizsgával?
3. Hogyan rendelhető az egységes belépési követelményekhez a gyógypedagógus-képzés?
4. Megelőzte-e olyan pedagógus-kutatás a dokumentum elkészítését, amelyből következtetni lehetne arra, hogy miként viszonyulnak a pedagógusok a dokumentum centrális kérdéséhez: az esélyteremtéshez, s milyen ehhez a felkészültségük?
5. Milyen megfontolásból maradtak ki az előterjesztésből az általános művelődési központok (ÁMK-k)? Van-e egyáltalán törekvés arra, hogy a szóban forgó problémát az oktatási tárca a közművelődésért, az ifjúsági és a szociális ügyekért felelős tárcákkal együttműködve kezelje?
6. Miért nem foglalkozik a dokumentum a felnőttoktatással, a második esély iskoláival?

A hozzászólók kivétel nélkül elismeréssel szóltak a dokumentumról, különös hangsúllyal emelve ki, hogy
  • mindvégig megmaradt a szakmaiság pártatlan, "depolitizált" keretei között;
  • megállapításaiban és javaslataiban empirikus kutatási eredményekre támaszkodik;
  • a realitások talaján maradva nem az "esélyegyenlőség" biztosításáról vagy megteremtéséről beszél, mert ez a jelen gazdasági és társadalmi viszonyai között illúzió volna, hanem az "esélyegyenlőtlenségek mérsékléséről".
  • a dokumentum kellő hangsúllyal foglalkozik az óvoda szerepével, fejlesztésének szükségességével.
Ugyanakkor hiányosságokat is szóvá tettek. Így pl. azt, hogy
  • a dokumentum egy szóval sem érinti a nevelés kérdéseit, mintha az iskolában csak oktatás folyna;
  • nem foglalkozik az iskolának a szülői házzal való kapcsolatával, holott a szülői ház kellő segítés mellett fontos szerepet játszhatna az esélykülönbségek mérséklésében;
  • foglalkozni kellene az iskolai programok akkreditációjával, tekintve, hogy ezek sok esetben nem az integratívitás irányában fejtik ki hatásukat: egyfelől a hátrányok, másfelől az előnyök kumulálódásához járulnak hozzá;
  • nem a jelentőségének megfelelően foglalkozik a dokumentum a kisiskolák problémáival, illetve azzal, hogy miként lehetne az erők összefogásával - pl. kistérségi iskolatársulásokkal - csökkenteni a szétaprózott településszerkezetből fakadó egyenlőtlenségeket;
  • nem foglalkozik az iskolák ellenőrzésének kérdésével: az értékelés - szólt a vélemény - nem pótolja az ellenőrzést,
  • nem foglalkozik a legszélesebb nyilvánosság tájékoztatásával, a probléma társadalmi súlyának tudatosításával.
Az előterjesztő Rados Péter kimerítő és őszinte válaszokat adott a felmerült kérdésekre és köszönetét fejezte ki az OKNT-nek az alapos elemzésért.

*

Az OKNT elnökének és alelnökének megválasztására, illetve a jelenlegiek mandátumának esetleges meghosszabbítására létszámprobléma miatt nem kerülhetett sor. Az érvényességhez ui. az SZMSZ-nek megfelelően az OKNT létszáma felénél egy szavazattal többre, azaz 12 egybehangzó szavazatra van szükség. A szavazás időpontjában 16 szavazóképes OKNT tag volt jelen. Loránd Ferencre mint elnökre 11 szavazat érkezett. Tekintve, hogy az OKNT 23 fős testület az érvényes megválasztáshoz 12 szavazatra lett volna szükség. 4 fő nem szavazott, 1 fő pedig Kozma Tamásra adta voksát. Szenes György alelnöki meghosszabbítása mellett 9 szavazat szólt, 1-1 voksot kapott Kelemen Elemér, Vágó Irén és Somody Imre. 4 fő nem szavazott. Az OKNT a döntést a következő ülésre hagyta.

*

Az OKNT feladatterve megtárgyalására idő híján nem került sor.
Loránd Ferenc, elnök
 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok