A szakképzés helye a közoktatásban c. 2009. március 12-én tárgyalt téma vitájának folytatása

Előadók: Dr. Szenes György és Dr. Szilágyi János, valamint Dr. Nahalka István és Dr. Vass Vilmos

Barlai Róbertné

Bátyai László

Dr. Cseh Sándor

Dr. Csermely Péter

Görbe László

Dr. Hadházy Tibor

Horn György

Dr. Hunyady Györgyné

Dr. Iker János

Dr. Karlovitz János

Dr. Loránd Ferenc

Dr. Mihály Ottó

Dr. Nahalka István

Dr. Pukánszky Béla

Dr. Szabados Lajos

Szakács Mihályné dr.

Dr. Szebedy Tas

Dr. Szenes György

Dr. Szilágyi János

Dr. Trencsényi László

Dr. Vass Vilmos

Dr. Vekerdy Tamás

Dr. Závodszky Géza

Kosinszky Zsuzsa (OKM)

1. Felvetődött, hogy az aznapi sajtóban megjelent miszerint a minisztérium bejelentette az érettségi-felvételi rendszer 2012-es változásaival kapcsolatos előterjesztését, amelyben az szerepelt, hogy egy természettudományos tantárgy kötelező érettségi tárgy lesz, továbbá, hogy 191-ről 34-re fog csökkenni az érettségi tárgyak száma.. Az OKNT felszólította az Elnököt, jelezze a Miniszter Úrnak, hogy az adott témában az OKNT-nek testületi jogosítványai vannak

2. Tájékoztatást kértek arról, hogy milyen válasz érkezett az OKNT kérdéseire, amelyeket egyrészt az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz intézett az önkormányzatoktól állami kezelésbe venni szándékozott iskolákban bevezetésre kerülő ún. "egységes tanterv" kapcsán, másrészt a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz a szakképzésben tervezett változásokkal kapcsolatban.

Az Elnök a kérdésekre válaszolva közölte, hogy az SZMM részéről kapott válasz szerint a szakképzéssel kapcsolatban még nincs kialakított végleges álláspont, a koncepciók egyeztetés alatt vannak. Az OKM-nek küldött levélre, amelyben az Elnök felhívta a Miniszter figyelmét arra, hogy tartalmi szabályozás kérdésében az OKNT-nek egyetértési joga van, válasz még nem érkezett.

A szakképzés helye a közoktatásban c. 2009. március 12-én tárgyalt téma vitájának folytatása

Előadók: Dr. Szenes György és Dr. Szilágyi János, valamint Dr. Nahalka István és Dr. Vass Vilmos

A vita szenvedélyes volt, és tartalmában messze túlment a napirendi pont címében megfogalmazott problémán. Lényegében a közoktatásfejlesztés irányának alapkérdései körül zajlott.

Az előterjesztés opponálói azt kifogásolták, hogy az előterjesztés szerint a szakképzésnek már a szakiskola 9-10.évfolyamán pontosan 50%-ban szerepelnie kellene. Azzal érveltek, hogy ez ellehetetlenítené a komprehenzív irányú oktatásfejlesztés irányába mutató kísérletek folytatását is. Véleményük szerint a közoktatásnak a 10. évfolyam végéig minden tanuló számára biztosítani kellene az egységes és általános képzést. Javaslatuk szerint a tervezetnek azt kellene kimondani, hogy a szakiskola 9-10. év folyamán a szakmai képzés legfeljebb 50%-ban lehessen jelen.

A vita során kiderült, hogy a szakiskolai képzés jelenlegi problémáira koncentrálók és a közoktatás komprehenzív irányban történő fejlesztése mellett érvelők között mind a problémák okait illetően, mind a távlatosabb oktatáspolitikai stratégia kérdésében az ellentétek kibékíthetetlenek. Tekintve, hogy mindkét megoldás mellett és ellen súlyos érvek hangzottak el, az OKNT óva intette az oktatáspolitikát, hogy a szakiskolai képzés jelenlegi válságtüneteire reagálva a válságkezelés érdekében elhamarkodottan avatkozzon be a folyamatba. Saját szerepéről szólva pedig tágabb dimenzióban az fogalmazódott meg, hogy mindenekelőtt azt kell eldöntenie, hogy a munkaerőpiac szükségletei oldaláról definiálja-e a problémát, vagy azon gondolkodik, hogyan is képzeli el a XXI. század első harmadának szakmunkását. Szűkebb dimenzióban pedig az, hogy a szakiskola égető problémáira kellene koncentrálni:a lemorzsolódás kérdésére, a tanulói motiváció megteremtésére, a manuális képességek szerepére, a pályaorientációra..

A vitában a szakiskola jelenlegi problémáira összpontosító gyakorlatias szempontú problémamegközelítés ütközött egy mind időben, mind társadalmi dimenzióban távlatosabb koncepcióval. A vita implicite, de olykor explicit módon is az ifjúsági társadalom kívánatos integráltságának megőrzéséről szólt mint primer oktatáspolitikai és társadalompolitikai szempontról. Ez az, ami az iskolaügy szempontjából a szegregáció-antiszegregáció ellentétében, illetve a szelektáló iskolarendszer és a komprehenzív iskolarendszer ellentétében fogalmazódik meg. A szakiskolai tantervet illető véleménykülönbségek ellenére azt senki sem vitatta, hogy az oktatáspolitika nem indulhat ki abból a látens vagy nem is biztos, hogy egészen látens törekvésből, amelyik azt mondja, hogy mivel a társadalomnak különböző csoportjai vannak, minden csoportnak a saját iskoláját kell megteremteni.

A szakképzésnek a 9. évfolyamra való előrehozása mellett érvelők élesen tiltakoztak az ellen, hogy álláspontjukat így értelmezzék. Hangsúlyozták, hogy nem a XXI. század szakmunkásáról van szó általában, hanem olyan gyerekekről, akiket a 8. általánosig is "nehéz elhúzni". Ezért volt, aki a szakképzésnek a 9. évfolyamon történő megkezdését ellenzők véleményében egyfelől jó szándékú utópiát, másfelől plebejus egyenlősítő szándékot vélt felfedezni. Elhangzott, hogy vissza kellene térni a 8 évfolyamig tartó általános képzésre, ezt követően pedig a gyerekekre kellene bízni a döntést arról, hogy mik szeretnének lenni, mert ebben a korban már döntésképesek. Csakhogy - szólt az ellenvetés - saját jövőjükre vonatkozó elképzeléseik, vágyaik társadalmi helyzetüktől nagyon is determináltak.

Pedagógiai aspektusból a szakiskolai tanulók tanulással szembeni demotiváltsága állt a beszélgetés központjában. Az előterjesztés készítői szerint ennek az az oka, hogy a 9-10. osztályban a szakiskolai tanulók nem olyan tananyaggal találkoztak, amely érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelne. Ezért volna szükség előrehozni a gyakorlatias jellegű, a manuális tevékenységekre épülő foglalkoztatást. A tanulás iránti demotiváltság kapcsán élesen merült fel az általános iskolai nevelés felelőssége is, mert nem arról van szó, hogy a magyar iskolás gyerekek harminc-negyven százaléka genetikalag alkalmatlan arra, hogy érdekeltté váljék a tanulásban.

*

Közös testületi határozat nem született, mert az OKNT nem jutott konszenzus közeli álláspontra. De abban egyetértés mutatkozott, hogy mondassék ki: ne történjék olyan lépés az SZMM vagy az OKM részéről, amely közoktatási rendszer szelektív működését erősítené, és akadályt jelenthet a komprehenzivitás irányába mutató stratégia kialakulásában.