Általában a továbbtanulás és a pályaválasztás 13-14 éves korban válik időszerűvé, tehát a kamaszkorban. Ekkor a továbbtanulás és a pályaválasztás iskolai előkészítése a pedagógusok számára állandó, aktuális feladattá válik. A serdülőknek ebben az időben még azt kell eldöntenie, hogy gimnáziumba vagy szakközépiskolába menjenek. Azonban igazából a továbbtanulásra választott iskolatípus, a későbbi szakmatanulás, a pályaválasztás lehetőségét is meghatározhatja. Az iskolában az osztályfőnök, a pályaválasztási felelős és a tantestület egésze által végzett pedagógiai jellegű pályaválasztási tanácsadás elősegíti a megfelelő döntést. Ez a tevékenység szervesen beépül az oktató-nevelő munka egész rendszerébe. A különböző pályák megismertetése, a tanulók önismeretre nevelése, a szülőkkel való rendszeres kapcsolat mind a helyes döntés előkészítését szolgálja. A sikeres, vagy szerencsés pályaválasztás azt jelenti, hogy a társadalom számára hasznos, az egyén számára pedig értékes önmegvalósításra ad lehetőséget a kiválasztott pálya, illetve szakma.

A pályaválasztás nem egyszeri aktus, hanem a korai gyermekkor élményeiben gyökerező, s a serdülőkorban kibontakozó, éveken át tartó folyamat. A pályaválasztási érettség a jól végzett nevelői munka eredménye (Rókusfalvy: az érettség a tanuló egész személyiségének olyan fejlettségi állapota, mely lehetővé teszi az elhelyezkedési lehetőségeknek megfelelő adekvát pálya kiválasztását, biztosítja a szakmai képzés sikerét.)

Ehhez az általános iskolában szükség van: a pályaismeret kialakítására (pálya-felvilágosítással), a helyes önismeret kialakítására, a helyes pályaválasztási elhatározás kialakítására.

Pályaválasztási szaktanácsadásra azoknál a tanulóknál van szükség, akik a pedagógusok vezetésével megvalósuló tanácsadás ellenére sem tudják eldönteni, hogy merre induljanak, nem alakult ki elhatározás, érdeklődés egyetlen pálya vagy szakma iránt sem

A pályaválasztás gondjainak megfelelő megoldásához nyújt segítséget. Ez pedig igen komplex feladat, mert többféle igény, követelmény, hatás és mozgás összehangolását jelenti. Összetett profilú intézmény működését kívánja meg, melyben együtt jelenik meg a felvilágosító propaganda, a nevelői munka, az egyéni tanácsadói és a kutató tevékenység. A pályaválasztási tanácsadás célja az, hogy a fiatalokat helyes pályaválasztási elhatározáshoz juttassa.

A pályaválasztásban befolyásoló tényező a közgazdasági igény, a munkaerő-gazdálkodás függvényében. Mindazoknak, akik segíteni akarják a pályaválasztást ismerniük kell a szakemberszükségletet. Vannak egészségügyi követelmények is, hiszen a különböző szakmák a szervezet testi, fizikai, idegrendszeri állapotával szemben különböző követelményeket támasztanak. Sajátos szociológiai mobilitás, társadalmi mozgás figyelhető meg a különböző szakmák más-más társadalmi presztízse, vonzereje alapján.

A tanácsadás gyakorlatában alapvető eljárás a személyi és pályaadottságok összehangolása. Ehhez a tanácsadóban dolgozók ismerik a pályákat és meg kell ismerniük a pályát kereső, illetve a tanácsot kérő személyiségét.

A vizsgálatok elvégzése után áll össze a személyiségkép, illetve a rendszerezési elv, hogy a tanácskérő tevékenységében, életvezetésében milyen funkciót töltenek be az aktuális személyiségvonások és képességek: ösztönzőt, szervezőt, vagy végrehajtót.

A pályaválasztási tanácsadásban fontos elv a pálya és a személyiség egymásra vonatkoztatott kifejtése. Az önálló döntés, választás, ami azt jelenti, hogy a tanácsadó nem választ a tanácsot kérő helyett, hanem elvezeti a megfelelő választáshoz. Nem egy meghatározott pályát javasol csupán, hanem pályaköröket, amelyek a választást a képességek és az érdeklődés szerint teszik lehetővé.

A szülő-gyermek összhang megteremtése minden esetben fontos. Hiszen nagyon sok példa van arra, hogy a jószándékú, de téves szülői döntés helytelen választást, sikertelen életutat eredményezett.