A sepsikilyéni középkori unitárius templom

Vass Lajos Sepsiszentgyörgyön meglátogatta a "Lábasház" néven ismert műemléképületet, amelynek felújításához a helyi önkormányzat a román és a magyar kulturális tárca segítségét kéri. Az államtitkár megígérte, hogy a kétszáz éves, teljesen lepusztult osztrák építészeti remekmű felújításához a magyar kormány hozzá fog járulni.

Az együttműködés immár látható eredménye volt a szomszédos Sepsikilyénben lévő középkori unitárius templom felújított része, amelyet a magyar államtitikár Razvan Teodorescu kulturális miniszterrel együtt adott át a délelőtt folyamán, Szabó Árpád unitárius püspök jelenlétében. Ott volt Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Terényi János bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári főkonzul, valamint számos más magyarországi tisztségviselő és erdélyi magyar közéleti személyiség.

Az eredetileg torony nélküli, félköríves apszisban végződő egyhajós templom, mely-nek szentélyének északi oldalához kis méretű sekrestye csatlakozott a 13. század végén épült, a település l2-l3. századi temetőjére.

A hajó falait a 14. század közepén falfestményekkel díszítették. Az északi és a nyugati falon a Szent László-legenda és Jézus életének a déli falon kezdődő jelenetei láthatók.

A templomot a 15. század végén átalakították, akkor bontották el a félköríves apszist, s emelték helyébe a hajóval egyenlő szélességű - ma is álló - sokszög-záródású, boltozatos szentélyt. A hajó falait felmagasították, a régi déli bejáratot be-falazták, elébe támpillért építettek. A szentélyhez új sekrestyét toldottak, a bejáratot új, késő-gótikus, élszedett kőkerettel díszítették. A szentély déli és délkeleti falába mérműves ablakokat helyeztek el. Az építőmesterek, az újonnan épített déli bejárat csúcsíves portáljára felvésett 1497-es évszámmal feltehetően az átépítés befejezésé-nek idejét örökítették meg.

A templom következő, ismert felújítását 1799-ben kezdték, de a munkálatokat 1802-ben rendkívüli erősségű földrengés szakította meg. A szentély boltozata le-omlott, a falak megsérültek, a délkeleti mérműves ablak kőkerete teljes hosszában megrepedt. A földrengést követő helyreállítás újabb átalakításokhoz vezetett. A le-omlott boltozat helyébe a hajó 1799-ben készített kazettás mennyezetével hasonlóan kialakított és festett famennyezettel födték le szentélyt is. A déli bejárat valószínűleg megsérült portálját kibontották, díszesen faragott köveit részben a harangtorony és az újabb déli portikusz építésénél falazóanyagként használták fel. A gótikus ablakok mérműveit befalazták, a nyílásokat leszűkítették. A nyugati bejárat szemöldöke fölé építették be a szétbontott gótikus kőkeret évszámos, feliratos darabját. A nyugati homlokzat elé favázas, téglafalazású harangtornyot építettek.

A templomot ebben a formájában szemlélhette Orbán Balázs a 19. század végén, s írta le az alábbi módon: "igen érdekes gót izlésű épület, mely azonban egészen átalakult elannyira, hogy csak szentélyében ismerhetünk a régi idomokra. A torony alatti ajtó fölé egy, a templom hajójában állott s az igazitáskor ide falazott kő van. A kövön szép virágfüzér közé fogott ezen felirat olvasható: Anno M-427 mely évszám a templom épitési évét jelölné."

Az 1890-es évek végén Huszka József feltárta, lerajzolta, majd az egyházi hatóságok kérésére visszameszelte a templom belső falain felfedezett falfestményeket.

1977-ben újabb, erős földrengés károsította az épületet Az azt követő másfél évtizedben a templomot nem használták. 1978-tól több ütemben kutatták az épületet és a környezetét. Ennek során kerültek elő a templom külső falain látható falképek, s a középkori bejárati ajtókeret egyes darabjai.

A templom legutóbbi helyreállítási, restaurálási munkálatai 1994-ben kezdőd-tek. A felújítás során újabb középkori részletek bontakoztak ki. A déli bejárati ajtó küszöbe alatt előkerült a régi gótikus kapu kőből faragott küszöbe, a templomhajó déli falába 1801-ben vágott ablaknyílás felső sarkában pedig egy kisméretű rézsűs ablak részlete. A befalazott sekrestyeajtó kibontásakor került napvilágra a falazóanyagként használt középkori keresztelőmedence is.

A helyreállítási munkálatok során elkészült a tetőfelújítás, a harangtorony szerkezeti megerősítése, a templom külső és belső falainak vakolatfelújítása, a festett kazettás mennyezet és a mérműves ablakok helyreállítása. Az időközben előkerült faragott kőtöredékekből elkészült a későgótikus portál rekonstrukciója, amelynek keretében megtalálta eredeti helyét az 1497-es évszámmal jelölt faragott kő, amit másodlagosan a 19. század elején végzett átalakítási munkálatok alkalmával falaztak be a nyugati bejárat fölé. Részben befejezték a falképek restaurálását és konzerválását.

Az értékes középkori eredetű templom helyreállítását, restaurálását javarészt román állami támogatásból végezték, de ugyanakkor jelentős támogatást nyújtott a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (össz. 5,0 mFt 1999-2001 között és 1,9 mFt 2004-ben) és az Európai Bizottság is. Ez utóbbiak támogatásával készült a déli bejárati kőkeret, a sekrestyeajtó és a keresztelőmedence helyreállítása, a mér-műves ablakok ólomosztású üvegezése, és a szentély falainak szerkezeti megerősítése, valamint a kazettás mennyezet és a mérműves ablakok restaurálása.