Újságírói kérdésekre válaszolva a miniszter hangsúlyozta, hogy a forradalom és a szabadságharc megítélése egyértelmű és vitathatatlan az MSZP-én belül. Magát baloldali, szociáldemokrata politikusnak vallva, Hiller István leszögezte: büszke 1956-ra, de - mint fogalmazott - sok más rendszerváltás utáni politikustól eltérően október 23-án nem megy a temetőbe. A temetőt november 4-én, a forradalom leverésének évfordulóján keresi fel, hogy virágot helyezzen el Nagy Imre és társai sírján - tette hozzá a miniszter.

A miniszter nem titkolta, hogy 1956-tal kapcsolatban ma is éles pártpolitikai véleménykülönbségek jellemzik Magyarországot. Utalt arra is, hogy vita van Nagy Imre személyiségének és szerepének megítélését illetően is, vannak akik őt a háttérbe akarják szorítani. Ezzel kapcsolatban a miniszter pártpolitikai célok által vezérelt ostoba törekvésekről beszélt. Hiller István hangsúlyozta, hogy Nagy Imre egy olyan tapasztalt kommunista volt, aki a forradalom politikai vezetője lett, s akinek szerepét történelminek tartja.

Egy kérdésre válaszolva Hiller István ugyanakkor utalt arra is, hogy a magyar emberek egyformán ünneplik 1848. március 15-ét is. Március 15-nek az emléke mélyen gyökeredzik minden magyar ember szívében, az egyben belső, családi ünnep is. Ugyanakkor annak az óhajnak adott hangot, hogy a jövő generációinak nem kell majd sok forradalmat és rendszerváltást ünnepelni, hanem nyugodtan és békében élhetnek.

A kulturális miniszter hangsúlyozta, hogy Magyarországon politikai és gazdasági rendszerváltozás történt 1989-ben, de bizonyos területeken - így például az egészségügy vagy az oktatás területén - a korábbi struktúra még alig változott.

Hiller István rámutatott, hogy 1989-ben nagyobb szabadságot és nagyobb jólétet akartunk. Ami a teljes szabadságot illeti, ez a cél - mint fogalmazott - teljesült, de a jólét megteremtésével kapcsolatos célkitűzés még nem. Ennek kapcsán elismerte, hogy óriási a polarizálódás a szegények és a gazdagok között.

A miniszter óvott ugyanakkor a Kádár-korszak - Magyarországon megnyilvánuló - "álságos nosztalgiájától", s a német újságírók előtt nyomatékosan hangsúlyozta: a kormányra a gazdasági egyensúly megteremtésének rendkívül nehéz feladata vár. Ezzel indokolta az elhatározott kemény intézkedéseket, amelyeket elengedhetetlennek nevezett, még akkor is, ha - mint hozzátette - kormányzat számára ezek óhatatlanul népszerűségvesztéssel járnak.