Brunner Erzsébet 1910-ben született Nagykanizsán. 1929-ben festőművész édesanyjával, Sass Brunner Erzsébettel együtt hagyta el Magyarországot. Anya és leánya közel egyéves olaszországi tartózkodás után, 1930 februárjában a Nobel-díjas indiai költő, Rabindranath Tagore meghívására érkezett meg Indiába. Először Santiniketanban, Tagore egyetemén tartózkodtak - a két művészegyéniség alakja feltűnik Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz c. ott játszódó regényében is. Ez után bejárták egész Indiát, megörökítették az ország legszebb tájait, nevezetességeit, az indiai emberek életét. Brunner Erzsébet mindenekelőtt portréfestőként vált ismertté, megfestette az indai függetlenségi mozgalom legnagyobb alakjait, többek között Mahatma Gandhit, Jawaharlal Nehrut. A két Brunner 1935 és 1938 között nagy sikerű kiállításokat tartott Japánban, az Egyesült Államokban, Angliában, és egy rövid időre visszatértek Magyarországra is. 1938-ban, a barodai maharadzsa hívására tértek vissza Indiába, és attól kezdve végleg ott maradtak. Anyja 1950-ben bekövetkezett halála után Brunner Erzsébet Delhibe költözött. Számos kiállítása közül kiemelkedett az 1956-ban, Buddha születének 2500. évfordulója alkalmából rendezett tárlat, amelyet Ceylonban és Thaiföldön is bemutattak. Brunner Erzsébet számos rangos magyar és indiai állami kitüntetést kapott, képeit - édesanyja festményeivel együtt - a legnagyobb magyarországi és indiai múzeumok őrzik.

A delhi magyar intézetben most megnyílt tárlatot felfokozott érdeklődéssel várta az indiai főváros művészetkedvelő közönsége, hiszen Brunner Erzsébet 2001. május 2-án bekövetkezett halála óta ez volt az első bemutató, amelyen a magyar művész képei - édesanyja alkotásaival együtt - láthatók voltak. A kiállítást különlegessé tette, hogy festményeik mellett számos vázlatot, dokumentumot, fotót és a két művész néhány személyes tárgyát is bemutatták. Kiállították például Mahatmá Gandhi, Jawaharlal Nehru és Indira Gandhi Brunner Erzsébethez szóló leveleit is.

A kiállítást dr. Lázár Imre, a delhi intézet igazgatója köszöntője után Kapila Vatsyayan táncművész, volt miniszter, az indiai kulturális élet egyik legjelesebb személyisége nyitotta meg. A megnyitón mintegy 150 fős közönség körében Jeszenszky István magyar zeneművész indiai hangszeren, sarodon játszotta el Brunner Erzsébet emlékére alkotott kompozícióját.

Brunner Erzsébet tekintélyes mennyiségű festményt hagyott szülővárosára, Nagykanizsára és a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumra. A képek a mostani kiállítással búcsúznak Indiától. Brunner Erzsébet és édesanyja, Sass Brunner Erzsébet - legalábbis műveiben - hamarosan visszatér a szülőhazába.