2021. december 1.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Elhunyt Kaposi Edit

2006. május 2.
A Népművelési Intézet egykori főmunkatársának temetése május 5-én lesz.

Dr. Kaposi Edit (Bp. 1923-2006.)
1951-1979. A Népművelési Intézet főmunkatársa
2006. április 13-án meghalt
Búcsúztatása május 5-én 11.30-kor lesz a Rákoskeresztúri Köztemetőben


Kaposi Edit a II. világháború utáni tánckutató nemzedék egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb tagja. Érdeklődése egyaránt kötődik a néptánchoz, a tánctörténethez s az alkalmazott tánckutatás szinte minden ágához - a táncoktatáshoz, a tánckritikához, a színpadi- és versenytánchoz. Ez a sokoldalúság s az ezzel párosuló átfogó szemlélet az egész tánckultúrát a maga teljességében látni és láttatni akaró szándékából fakadt. Az átfogó szemlélet egységes módszertan kialakítását követelte meg, amelynek egyik központi gondolata a tánc esztétikai jellemzőinek és konkrét társadalmi hátterének egységben való vizsgálata. Ez a szemlélet és módszer, amelyet Kaposi Edit a néprajzi tanulmányai során sajátított el, pályája során általános elvvé vált számára s termékenyítően hatott a többi érdeklődési területére is. Ezáltal írásai szemléletesebbé, olvasmányosabbá s más tudományágak számára is felhasználhatóbbá váltak. Erről tanúskodik az a több mint 300 változatos műfajú írás - könyv, tanulmány, ismeretterjesztő cikk, élménybeszámoló, kritika, könyvismertetés, évfordulós megemlékezés, nekrológ, tárca, alkotói portré, interjú - és a több mint 50 lexikon szócikk, amely a még ma sem lezárt életművét alkotja. Szakírói tevékenysége mellett minden más munkájában is megnyilvánul igényessége, széles néprajzi és művelődéstörténeti tájékozottsága. A táncoktatásban éppúgy, mint a mozgalomszervezésben, s az ún. "művészeti diplomáciában".
Kaposi Edit kutatói pályája az 1940-es években indult. Családjából a magyar kultúra iránti tiszteletet, az ismeretszerzés és terjesztés vágyát, a korabeli táncmozgalomból a szép mozgás örömét, a Budapesti Pázmány Péter Egyetemről pedig (1943-1948) az alapos elméleti és módszertani fölkészültséget hozta magával. Első jelentős munkája, amelyre Ortutay Gyula indította el, Bodrogköz tánchagyományának monografikus föltárása volt. Ez volt doktori disszertációjának témája is, s ezáltal ő lett az első fokozattal rendelkező tánckutató Magyarországon, aki a néptáncot választotta témájául. Szemléletének akkori frisseségéről, újszerűségéről, a néptánckutatást megújítani szándékozó lendületéről "A néptánckutatás új útjai" című írása és a gyűjtőmunka eredményeiről számot adó két összefoglaló ("A tánc a bodrogközi Cigándon" és a "Bodrogköz táncai és táncélete" c. dolgozat) tanúskodik.
Kaposi Edit az 1950-es évek kezdetétől "motorja" volt a Népművészeti Intézet tánctörténeti munkaközösségében folyó forrásfeltáró és rendszerező munkának. Kutatói munkásságát az alapos forrásismeret, a források értelmezésénél használt társadalmi, művelődéstörténeti látásmód és a magyar tánckultúrát a maga teljességében láttató szemlélet jellemzi. Ennek révén ő a magyar tánckutatás és táncmozgalom egyik meghatározó alakja, akinek tevékenysége közvetlenül és közvetve is nyomot hagyott a magyar néptánckutatás történetén. Különösen annak a felszabadulást követő kezdeti korszakán, amely nélkülözte a gyakorlati tánctudással is rendelkező, szakmailag is fölkészült, módszeres kutatók munkáját. Később bármilyen területre vezérelte a sors, az általános tánckutatás egyfajta "mindenese"-ként, mindenütt maradandót alkotott. Az ő gyűjtőszenvedélyének, rendszerező elméjének gyümölcseként jött létre a Magyar Táncművészek Szövetségének keretében az az európai rangú táncarchívum, amely ma a Színházi Intézetben a magyar tánckutatás egyik műhelyévé vált, s amelyet tánctörténész, néptánckutató, színházi szakember egyformán használhat.

(Felföldi László írása nyomán Héra Éva)


 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok