Újabb veszteség érte a magyar művészvilágot: életének 70. évében elhunyt Madaras József Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész. Szerepeinek többségében kisembereket alakított, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó hősök nagyszerű megformálójaként ismerte őt az egész ország. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, de a legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Madaras József 1992-ben egyszer már újrakezdte az életét. Akkor újra megtanult járni, beszélni, önállóan élni. Ma nem adatott meg neki az újrakezdés lehetősége. Személyében egy igényes művész, egy sokoldalú ember távozott közülünk.

Madaras Józsefet az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.

---

Életének 70. évében kedden elhunyt Madaras József színművész - tudatta a Színházi Dolgozók Szakszervezete az MTI-vel.

Tóth Hermina, a szakszervezet munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész a pilisi Máriahalom községben, egy magánpanzióban élt, már egy éve.

Madaras Józsefet a szobájában, az asztalra borulva találta kedden délelőtt a panzió igazgatónője - tette hozzá.

Mint mondta, a színművész nagyon beteg volt, a szakszervezet segítségével találták meg azt a magánpanziót, ahol egy lakosztályban, a természet közelében élhetett.

Madaras József 1937. augusztus 16. született Rigmányban (Románia). Marósként, majd kertészként dolgozott, 1958-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezután a győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, majd 1959-60-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott.

1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt, 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott. 1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt. 1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatnak tagja volt.

Madaras József szerepeinek többsége az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté.

Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, Hábetler Jani szerepében.

Az őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Játszott a Szegénylegények (1966), a Csillagosok, katonák (1967), az Égi bárány (1971) című filmben, illetve A ménesgazda (1978) című alkotásban is.

Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

Madaras Józsefet 1974-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel jutalmazták. 1978-ban elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját.

A művész 1990-ben az Agrárszövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt.

Madaras Józsefet 1992-ben - máig tisztázatlan előzmények után - vérbe fagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után csaknem egy évig kómában feküdt. Újra kellett kezdenie az életét, meg kellett tanulnia járni, beszélni, önállóan élni.

2001 óta ismét dolgozott, játszott színpadon és filmekben is, a legutóbb, 2006-ban a Rokonokban láthatták őt a nézők.

MTI