2017. november 22.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Egy magyar világsiker története

2004. március 29.

Győri László írása

Ha egyszer valaki megírja, hogyan ment végbe a rendszerváltás a magyar kulturális életben, alighanem önálló fejezetet kell majd szentelnie krónikájában a Budapesti Fesztiválzenekar történetének. Már csak azért is, mert a Fesztiválzenekar megjelenése a színen mindent megváltoztatott. Vízválasztó volt. Átalakította az addig kizárólag központi állami támogatásból működő zenei együttesek képét. Rangot és helyet vívott ki magának, érdekeket sértett, fölborított minden addigi értékrendet, és új korszakot nyitott a magyar zenekarok életében. Ami a történet egészét illeti, ha csak ennyi történt volna, az már önmagában is több lenne lábjegyzetnél.

Persze valószínű, hogy az állóvizet bármilyen új szimfonikus zenekar feltűnése felkavarta volna. Hogy mennyire, azt nem tudni, hiszen azt azért nem mondhatnánk, hogy akkoriban csak úgy nyakra-főre alakultak az új zenekarok. A Fesztiválzenekar azonban nem egyszerűen egy új zenekar volt. A Fesztiválzenekar más volt, mint a többi zenekar. És semmi nem is állt távolabb tőle, mint hogy olyan akarjon lenni. Összeálltak olyan muzsikusok, akik elunták, hogy külön-külön sokkal jobban tudnak zenélni, mint ahogy estéről estére, többnyire rutinból együtt muzsikálnak. A fölforgató eszméket két fiatal muzsikus hirdette, akinek hitelét vitán felül álló tehetségük adta. Fischer Iván ez idő tájt már nemzetközi hírű, világjáró karmester volt, Kocsis Zoltánról pedig már akkor mindenki tudta, hogy ő Kocsis Zoltán.

Hogy akik ott szorongtak azon az emlékezetes első koncerten a Zeneakadémián, sejtették-e, mi készül, nehéz ma már rekonstruálni. Gyanítom, csak utólag okos, aki ma azt mondja, ő már akkor is tudta, minek voltunk szem- és fültanúi. Inkább éreztük csupán, hogy valami van a levegőben, de azt azért sejtettük, hogy remek esténk lesz. Amire biztosan emlékszem: a Zeneakadémia zsúfolásig megtelt, felfokozott várakozás előzte meg és őrült nagy lelkesedés fogadta Fischer és Kocsis alkalmi együttesének bemutatkozását.

Volt tévé- és rádióközvetítés, előtte pedig egy nagyon emlékezetes televíziós dokumentumműsor, amely bemutatta, milyen erőtérben és milyen érdekek ellenében akar megszületni az a zenekar, amelynek alapító atyái zenei forradalmat akartak kirobbantani. Fischer Iván és Kocsis Zoltán a hozzájuk csatlakozó muzsikusokkal egyetemben a régi keretek szétverését hirdették meg. Arról beszéltek, hogy vége a zenész-hivatalnokok korának, nincs többé unottan, lélektelenül, érdektelenül játszó zenekari tag, éljen a forradalom!

Emlékszem, a tombolás már a Ruszlán és Ludmilla nyitánya után elkezdődött, a végére pedig valósággal fiestává alakult a koncert. Az egyik ráadásszám közben Kocsis Zoltán kalauzruhában fújta sípját, és végezte a jegyellenőrök fáradságos munkáját. Aznap este új minőség jött létre.

A rádió Új Zenei Újságjában Kroó György lelkes kritikában méltatta a Fesztiválzenekar teljesítményét. (Jellemző a korra, hogy Kroó tanár úr e dicséretért "ki is kapott" a Magyar Rádió zenei főosztályának akkori vezetőjétől, aki mindent megtett a Fesztiválzenekar létrejöttének megakadályozásáért.

E sorok írója a történet idején ugrifüles rádióriporterként rövid időn belül két ízben készített interjút Fischer Ivánnal az induló zenekarról. Az egyik interjú minden további nélkül elhangozhatott, a másikat azonban egy éber rovatvezető nem engedte műsorba szerkeszteni, mondván, minden rokonszenve az ügyé, de ha engedné, nem lenne lojális az intézményhez.)

Az első évek a kísérletezés jegyében teltek. Változó összetételben és változó színvonalon muzsikáltak, ami persze logikusan következett a működés alkalmi természetéből. Hogy mennyire változó volt az összetétel: megesett, hogy a teljes Liszt Ferenc Kamarazenekar beült néhány koncert erejéig játszani. Színvonalról szólva persze sietve hozzá kell tennünk, a Fesztiválzenekar önmagához képest játszott változó színvonalon, amely színvonal mindig messze fölötte volt a magyar hangversenytermekben hallható szimfonikus zenekari koncertek átlagnívójának.

A Fesztiválzenekar állandó zenekarrá alakulása ugyancsak köthető a politikai változásokhoz. Immáron túl a politikai rendszerváltozáson, a kilencvenes évek elején, 92-93-ban - emlékeimben A varázsfuvola koncertszerű előadásához kötődik a terv publikussá válása - a főváros vállalta a Fesztiválzenekar működésének finanszírozását. Az elképzelés természetesen megint érdekeket sértett, az érintettekkel készített interjúkban pontosan leképeződött a liberális fővárosi vezetés és a konzervatív kormány ellentéte, de még inkább a fennálló állapotok megőrzéséhez ragaszkodó, változatlan zenei intézményrendszer vezetőinek (amúgy érthető) aggodalma.

Konfliktusos, veszekedős történet a Fesztiválzenekaré. Finanszírozási krízisek és személyes-művészi konfliktusok története az egyik oldalon. Volt, hogy aggódtunk a zenekar jövőjéért, sajnáltuk, amikor Kocsis Zoltán és Fischer Iván szakított, és Kocsis távozott. A Fesztiválzenekar átvészelte a válságokat, 2003-ban pedig révbe érni látszik.

A Fesztiválzenekar - a Nemzeti Filharmonikusokhoz hasonlóan - a kiemelt intézmények sorába került, jóllehet működésének anyagi feltételei véglegesen még nem tisztázottak. A húszéves Budapesti Fesztiválzenekar a magyar kulturális élet utóbbi évtizedeinek alighanem legnagyobb sikertörténete. A zenei forradalom csak megkóstolta, nem falta fel saját gyermekeit, viszont megváltoztatta a magyar zenei élet egészét. Ráadásul a fejezetnek sincs még vége. Legfeljebb azon töprenghetünk, hogy akkor ide most vesszőt, pontosvesszőt vagy három pontot tegyünk...

 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok