Ha át kellene adnom önnek egy afféle fényképalbumot az idei, szám szerint tizenegyedik Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról, mint amilyet Oskar Mazerath, Günter Grass: A bádogdob című regényének hőse őriz, bajban lennék. Nem lenne elég lap, és nem lenne elég fotósarok.
Pedig az idei fényképeknek még csak tervezgetném a helyét. Először biztosan akciótervet kellene összeállítanom, hogyan legyek képes rögzíteni a több mint kétszáz program egy-egy pillanatát. Legalább ennyit. És vajon melyik markáns íróarcot szalasztom el, miközben egy könyvbemutatóról épp egy felolvasásra tartok, ahol majdnem ottfelejtem a rongyosra olvasott kedvencet, amely nekem szóló ajánlással szerzőjének kézjegye után áhítozik évtizedek óta.
Ki nem hagynám a nyitó pódiumbeszélgetést, ahol két Nobel-díjas író, a fesztivál díszvendége, Günter Grass és Kertész Imre Dalos György társaságában beszélget. Látni szeretném, milyen osztrák, dán, cseh, finn, belga, német, francia, olasz, ír, holland, lengyel, spanyol, szlovák, angol elsőkötetes szerző közé válogatták be a magyar Teslár Ákost. Tudni szeretném, ki lesz Az Év Kiadója, és ki Az Év Kereskedője, melyik gyermekkönyvet választja legjobbnak az IBBY, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesülete, kié lesz az Aranyalma-díj, valamint számos más kitüntetés és jutalom melyik írót, költőt, könyvet vagy könyves műhelyt találja meg. Fesztivál előtt mindenki latolgatja: a nagy kiadók milyen újdonságokkal rukkolnak elő, melyik dedikálásnál kígyóznak majd hosszú sorok akár a Gesztenyés soron túlra. Hogyan sikerül a német díszvendégség egyik legizgalmasabb mozzanatsorozata, amikor magyar "nagyágyúk" mutatják be külföldi írótársaikat. A Budapest Nagydíjat Günter Grass Konrád György laudációja után veszi át a főpolgármestertől. Esterházy Péter Ingo Schulzét, Nádas Péter Joachim Sartoriust, Bacsó Béla Michael Krügert és Konrád György Herta Müllert ismerteti meg a magyar olvasókkal. De lesznek Budapesten ír költők, spanyol írók, ízelítőt kaphatunk a szerb, a szlovák és a svéd kortárs irodalomból, lesz - a hagyományokhoz híven - Európa Matiné, és lesz hagyományteremtő Irodalom a Fesztiválon - a Magvetővel. És emellett megannyi könyves műhely készül bemutatni legújabb kötetét, jönnek várva várt újdonságok - Nádas Péter Saját halál című könyve, benne a vadkörtefájáról készült képek garmadával, vagy a Mindentudás Egyetemének második kötete. És tapsolnék a fesztivált záró születésnapi irodalmi szalon ünnepeltjeinek is. Mindezek csak kiragadott pillanatmorzsák, hiszen több mint háromszáz meghívott vendége (értsd: pulpitusra állított szereplője) lesz a fesztiválnak. Róluk, mindannyiukról kerülhetne kép az albumba. Nem számítana, hogy szemüveget viselnek vagy kopaszodnak, harsányan festik-e a magukat, vagy csak szolidan sminkelnek, öltönyben vagy farmerben olvasnak. Nem válogatnék, értem-e, amit mondanak, vagy a tolmácsgép szinkronhangját kölcsönözve szólalnak meg nekem, és aszerint sem válogatnék, hogy olvastam-e tőlük valamit, vagy még csak készülök rá.
És miközben már tucatnyi albumot megtöltöttem képzeletben, még nem is időztem a múltban. Nem hagytam helyet azoknak az arcoknak, akik újra és újra elém varázsolnak egyet-egyet az elmúlt tíz év fesztiváljaiból. Ők az előző esztendők díszvendégei. Ernst Jandl, Ephraim Kishon, Kertész Imre, Salman Rushdie, Victor Yerofeyev, Slawomir Mroz˙ek, Robert Merle, Lawrence Norfolk és Mario Vargas Llosa.
"Egy kincset őrzök" - jelenti ki Grass Mazerathja. És valóban, mindenki kincset őriz, aki részesévé válik annak a forgatnak, amelyet csak egyszerűen Könyvfesztiválnak hívunk.