Petrányi Judit írása


Az út a budapesti télből a cannes-i tavaszba akár jelképesnek is tekinthető. Talán még az is, hogy vasárnap volt, amikor a francia Riviérára megérkezett egy repülőgép-rakomány muzsikus és néhány újságíró. Mögöttünk a hétköznapok sora, előttünk egy olyan ünnep, ahol joggal érezhettük mi, magyarok, hogy az ünnepeltek közé tartozunk.
Ünnepeltek persze itt már minket korábban is. A világ zeneiparának legnagyobb szakmai és üzleti találkozóján és vásárán, ahol az úgynevezett könnyű- és komolyzene egyaránt képviselteti magát, az utóbbiban, vagyis a MIDEM Classique díjazottjai között gyakran ott van Magyarország. Jól emlékszünk még Szabadi Vilmos és a Rádiózenekar Dohnányi-felvételének évekkel ezelőtti sikerére vagy legutóbb, két évvel ezelőtt a Hungaroton nagydíjára, amelyet egy remek Bartók-összkiadásért hozhatott haza. Az idei dicsőség azonban, ha lehet, még ezen is túltett, hiszen a MIDEM Classique négy komoly díjának és egy magas francia állami kitüntetésnek lett büszke tulajdonosa magyar muzsikus.

Az év zeneszerzője: Eötvös Péter

A mai európai zene élvonalában számon tartott Eötvös, akit a kortárs opera egyik legjelentősebb megújítójaként emlegetnek (aki "megvalósította a ritka csodát, sikeres modern operát írt" - kommentálta a sajtó az azóta több mint fél tucat különböző rendezésben szerte a világon sok-sok előadást megért A három nővér 1998-as lyoni ősbemutatóját), mindig is alapvető fontosságúnak tekintette a magyar zenével és a magyar kultúrával fenntartott és gondosan ápolt kapcsolatai töretlenségét. Azt mondja, magyar gyökerei számára még fontosabbak, amióta, 1969-től külföldön él. Zenei anyanyelve a széki magyar és román dallamkincs, kedvenc hangszere a szintetizátorral egybeépített citera.
"Az én XX. századomra ez a legjellemzőbb kép: citera és szintetizátor, hagyomány és a legmodernebb technika, egyszerre Bartók és Boulez és Stockhausen világa." Ő, aki "az új zene berepülőpilótájának" tekinti magát, egyben tudatos hídépítő. A híd, amely a magyar hagyományok és a legújabb nyugat-európai törekvések között ível, most új pillérrel gazdagodik majd, amikor, a tervek szerint, a kortárs zene ügyét és előadóit minden vonatkozásban segítő Eötvös Intézet székhelyét Amszterdamból Budapestre helyezi át. Ez, akárcsak a MIDEM-en kapott elismerés, mondja Eötvös, a magyar kultúrának ugyanolyan fontos, mint személy szerint neki. És ez így igaz.

A MIDEM Classique életműdíjasa és a francia kultúra lovagja: Kocsis Zoltán

Az ötvenegy éves Kocsis korainak érzi az életműdíjat, viszont teljes mértékben indokoltnak a francia állam egyik legmagasabb kulturális kitüntetését, a Chevalier des Arts et des Lettres rendjelet, amit a francia kulturális miniszter nyújtott át ünnepélyes keretek között olyan kiemelkedő személyiségeknek, akik az évek során sokat tettek a francia kultúráért. Kocsis esetében ez a "sok" évek sikeres turnéit jelenti, szólóesteket és zenekari hangversenyeket meg persze lemezeket, amelyeken, illetve ahol az ő tolmácsolásában élvezhették vagy éppen ismerhették meg a franciák Debussy, Berlioz, Fauré vagy Ravel műveit.
A rendjelet azonban, hangsúlyozta a francia kulturális miniszter, nem a zongoraművész, nem a karmester, még csak nem is a zeneszerző Kocsis kapta, "akinek Csernobil című művét jól ismerik Franciaországban is" (!), hanem a muzsikus, a sokoldalú alkotóművész. Hasonlóképpen gondolkodhatott a MIDEM Classique nemzetközi zsűrije is, amikor az életműdíjat az idén Kocsis Zoltánnak ítélte. A díjazott legalábbis úgy érzi, ez a kitüntetés megerősítése annak az életútnak, amely mindig is a zene egészét szolgálta. Zongoraművészként, karmesterként, felelős zenekari vezetőként. "Nem vagyok született zongorista - lepett meg Kocsis a kijelentéssel -, de született zenész vagyok." Hogy saját megítélése szerint hol tart most a pályáján ez az ötvenegy esztendős, friss életműdíjas "született zenész"? Ő úgy látja, körülbelül félúton. Úgy legyen!

A különdíjas BMC és a mi Magyar Napunk

Vocal Works című lemezével a BMC a MIDEM különdíját nyerte el. Ez a kis független lemezkiadó és információs központ, melynek deklarált célja, hogy a világ figyelmét ráirányítsa a közép-európai régió és benne elsősorban Magyarország kortárs zenei értékeire, jól példázza, hogy mire képes a hit, akarat és lelkesedés. A BMC-t alapító Gőz László azt mondja, csak azt teszik, amit a józan ész diktál.
A magyar zeneszerzők több generációja büszkélkedhet világraszóló tehetségekkel, és hogy értékeli őket a nagyvilág, azt Ligeti, Kurtág, Eötvös rendkívüli nemzetközi sikerének példája is mutatja. Tény, hogy a BMC által felépített magyar stand vonzotta a látogatókat. Nem volt a napnak olyan órája, amikor egy-két érdeklődő ne ácsorgott volna a hatalmas kivetítők és hangfalak előtt, ahol éppen egy-egy Eötvös Péter-operarészlet vagy Kocsis-felvétel szólt. Sokan voltak kíváncsiak a BMC által szervezett élő hangversenyre is, amelyen az Umze kamarazenekar, a Budapest Jazz Orchestra, illetve Rácz Zoltán adta elő Eötvös Péter egy-egy művét, egy öt-hatszáz főt befogadó, zsúfolásig telt koncertteremben.
"Magyarország büszke és ünnepel" - mondta Hiller István kulturális miniszter a Magyar Napon tartott sajtótájékoztatón. Szavaira rímeltek francia kollégájának mondatai. A kérdésre, hogy hogyan értékeli azt a díjesőt, amelyben Magyarországnak a MIDEM-en része volt, Jean-Jacques Aillagon így válaszolt: "Ez az elismerés egyszerűen jár önöknek. Magyarország a holnap Európai Uniójának egyik kulturális nagyhatalma. De hogy a mánál maradjunk, itt Cannes-ban minden hozzáértő számára nyilvánvaló, hogy mit jelent és milyen értékekkel rendelkezik a magyar zene, különös tekintettel a klasszikus zenére, amelynek területén Magyarország egészen kivételes rangra és hírnévre tett szert. Megbecsülés övezi a magyar kortárs zenét. Nyilvánvaló, hogy ez egy gazdag és életteli kultúra, sok nagy művésszel, kiváló alkotókkal, és Franciaország számára megtiszteltetés, hogy a MIDEM-en vendégül láthatja önöket, és fejet hajthat Magyarország zenei tehetségei előtt."