2024. március 29.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

"A valóságra figyelek, és nem a filmre."

2004. március 29.
Tarr Béla (1955, Pécs) legutóbb az Európai Unió-s csatlakozás napjára készített Visions of Europe című 25 részes nemzetközi film magyar epizódját rendezte, Prológus címmel. Valamikor filozófus akart lenni. Ehhez képest hajógyári munkás és amatőr filmes volt, mielőtt rendező lett. Kezdetben azt gondolta, hogy a világot meg kell változtatni a filmekkel, ma is hisz ebben, de már csak feltételes módban. Előbb ünnepelték külföldön stílusteremtő mesterként, mint Magyarországon. Méltatói a csodálatos, pokoli, félelmetes, felemelő, archaikus, kozmikus, pesszimista, metafizikus jelzőkkel próbálják érzékeltetni filmjeinek hatását.
"Felnagyítja a legkisebb részletet is, fontossá teszi, és életben tartja a minőséget, megmutatja azt, hogyan lehet... univerzumot teremteni." (Forgách András)
"Egész életemben a kisemmizettek oldalán álltam, és olyan filmeket próbáltam csinálni, amelyek ezekről az emberekről szólnak. Az ő emberi méltóságukról. Amit nem megadni kell nekik, hanem felmutatni bennük." (Magyar Narancs, 2001. február 8.)
A Kárhozat (1987) hozta meg Tarr Bélának az azóta is tartó nemzetközi ismertséget, és ezzel kezdődött kiemelkedő szakmai karrierje az Egyesült Államokban, Kanadában és Németországban, majd folytatódott Európa- és világszerte. A Sátántangó (1991-94) újabb rendkívüli sikersorozatot hozott. A több mint hétórás mű bemutatása óta folyamatosan szerepel a világ moziműsorán Japántól Nagy-Britanniáig, Hollandiától Izraelig. A New York-i kulturális közélet meghatározó fóruma, a Village Voice a Sátántangót az évtized filmjének választotta. Legutóbbi munkája, a Werckmeister harmóniák (1997-2000) ősbemutatója Cannes-ban volt. Jelentős külföldi visszhang után 2001-ben a 32. Magyar Játékfilmszemle fődíjasa lett, ugyanekkor a külföldi kritikusok (Gene Moskowitz-díj) és az egyetemisták is ezt tartották a legjobb filmnek, míg Berlinben élete első közönségdíját kapta Tarr Béla. A rendezőt 2003-ban a brit Guardian a világ negyven legjobb filmrendezője között tizenharmadikként jegyezte, míg a Vareity a "The Masters" - Mesterek listáján a tíz legjobb európai filmrendező közé választotta. A Kossuth-díjas rendező jelenleg a nemzetközi koprodukcióban készülő, A londoni férfi című filmjének előkészítésén dolgozik. 2003-ban megalakította a T. T. Filmműhelyt, ahol olyan kortárs filmesekkel dolgozik együtt, mint például Gothár Péter, Hajdú Szabolcs, Makk Károly.

A világ legjelentősebb filmrendezői között tartják számon évek óta. Személyesen is tapasztalhatta a sikert. Habár a Tarr-filmek esetében nem csupán a nézőszám a mérce...

Miért ne hivatkozhatnánk a nézőszámra? Itt van például a Sátántangó, amelyik tíz éve folyamatosan megy, és szerintem nagyon tekintélyes számú nézőt szedett össze a világban ennyi idő alatt. Nyilván nem vetítenék, ha nem néznék az emberek. Ha ezt öszszehasonlítjuk azokkal a filmekkel, amelyek látszólag sikeresen mennek a mozikban, de két hónap múlva azt sem tudjuk, hol vannak, akkor nem biztos, hogy a mérce mindig csak a napi kassza. Mi a filmjeinkben a számunkra fontos dolgokról olyan stílusban, olyan formában beszélünk, amely elméletileg tökéletesen idegen a filmtől, mert az úgynevezett filmszerűség, az más. Ahogyan mi a dolgokhoz viszonyulunk, az egy másfajta magatartás, és ezek a filmek ettől mások. Valószínűleg azoknak az embereknek, akik hasonlóképpen radikálisan gondolkodnak a világról, ezek nagyon könnyen érthető, evidens filmek. És vannak, akiknek nem, mert a filmjeink nem komfortosak, és nem biztos, hogy mindenkinek jó bizonyos dolgokkal szembenézni. De másmilyen filmnek is megvan a maga közönsége, és az a rendező is ugyanolyan sikeresnek érezheti magát, mint én vagy bárki más. Nem szabad azzal foglalkoznom, hogy a filmjeimet hányan szeretik és hányan nem.
Az az egy számít, hogy amikor megnyomjuk a gombot a kamerán, akkor az adott jelenetnek van-e hitele, ereje, őszintesége, vagy csak manír az egész. Mert abban a pillanatban, ha a filmre figyelek, és nem a körülöttem lévő valóságra, akkor könnyen el lehet csúszni. Ez egy sajátos stílus, és ezzel sajátos munkamódszer jár együtt. Ennek bizonyára része a Krasznahorkai Lászlóval csaknem húsz éve tartó együttműködés. Hát persze. Mi úgy tudunk együtt gondolkodni, hogy soha nem filmről beszélünk, hanem mindig valódi helyzetekről, élményekről. Legutóbb például négy órát beszéltünk erről a két képről...

- ...az egyiken egy fiatal nő van, a másikon egy férfi, talán az apja...

- néztük ezt a két embert, és azon gondolkodtunk, hogy mi mindent hordoznak magukban, milyen sorsot bírnak el, miről szól ez a két tekintet. Nem sztorit írunk, hanem valamihez valamit meg akarunk érteni. A legizgalmasabb az a folyamat, ahogyan odáig eljutunk. A vele való együttgondolkodás engem mindig fölszabadít. Ha megvannak a szereplők és az, amiről a film szól, akkor következik a helyszín keresése. Ez megint nagyon fontos: a helyszínnek arca van, a hely is főszereplő, ott már a jelenetet kell látni. Érhetik az embert meglepetések, mert lehet, hogy minden nagyon művészien van kitalálva, csak éppen semmi köze az élethez, és ellenkezik az emberi belső logikával. Érezni kell a szituáció helyességét, pontosságát.

A szereplőitől teljes odaadást, jelenlétet kíván. Hogyan éri ezt el?

A színésztől lehetőleg nem kérek olyat, hogy "játsszon", és azt sem, hogy dolgozzon. Csak azt mondom neki, kérlek, csináld azt ebben a helyzetben, amit te magadtól is csinálnál. Nagyon egyszerű. A többi már csak a ritmus és a kameramozgás. És persze a film ipari termék is, amit le kell gyártani.

A T. T. Filmműhely első filmje saját rendezése, a nemzetközi koprodukcióban készülő A londoni férfi. Hol tartanak ezzel?

Háromévi munkám van benne eddig, és nem szeretném, ha elveszne. Szervezési problémák miatt csúsztunk, és nem kezdtük el forgatni most télen. Márpedig ha nem tudom ugyanazt a filmet megcsinálni, amit most akartam, ugyanazon a korzikai helyszínen, ugyanazzal azoperatőrrel és az eredetileg elképzelt színészekkel, akkor számomra nincs értelme később újra kezdeni. Ha ez fönntartható, és pénzügyileg biztos alapokon állunk, akkor meglesz a film. Egy letisztult formájú, végtelenül egyszerű és nagyon mély filmet lehetne csinálni.

És mikorra lesz film abból a történetből, amiről Krasznahorkaival legutóbb órákat beszéltek a fotók alapján?

Az titok.

 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok