Stilisztika

Feladatok

Módszertan - Elmélet

Stílusárnyalatok

Trópusok

0.1 Feladat

0.2 Feladat

1. Feladat

2.a Feladat

2.b Feladat

3. Feladat

4. Feladat

5. Feladat

6. Feladat

7. Feladat

8. Feladat

9. Feladat

10. Feladat

11. Feladat

12. Feladat

13. Feladat

14. Feladat

A nominális metaforák aránypárokba rendeződnek – a T/1-es személyű tenor létigei állítmányba épül. A két kép egymásból él – komplementer természetű, csak fordított mozgással működik. A víz visszahúzódása növeli a zátonyt, a fény emelkedése szűkíti a pupillát – megváltozik a térbeli viszony is (víz és zátony egy síkban van, fény és pupilla merőlegesek). A T/1 szerelmesekre, se veled-se nélküled kapcsolatra is vonatkozhat! A kimondott vagy távolságot teremt a parallel-képpárok között.

A haiku komplexebb metaforát teremt – távolít is (eltűnik a T/1), objektívabb és összetettebb. Az egymásból ivó az előbb elrejtett képlogika explicitté tétele – a tenor elhagyása miatt azonban több értelmű lett a kép: megállapíthatatlan, melyik a tenor, melyik a vehicle. Még leginkább előrevetett névszói állítmányként olvassuk, az árnyék azonban a kettőspont utáni képpár fogalomköréből előlegeződik – oximoronosan ellenfeszülve a fénynek. A fény maga lesz itt árnyékká. Japános árnyjátékká stilizálódik a komplementer viszony – az egymásból ivó az első, az árnyék a második pár szemantikai terét előlegzi. A haikuk statikus, mégis szemantikai örvénybe került képdinamizmusára példa! A kettőspont az árnyék után didaxis-növelő hatású, laposabb.