10. Feladat |
Mutassunk rá, hogy a hasonlat nem mindig kibontott (a közös jegyet explicitté tevő) metafora – hanem a költői példák a szemantikai mozgást az azonosításnál eltávolítóbb, a távolságtartás-azonosítás rétegesebb, összetettebb terébe teszik át! A mint – ként – akár- mintha a szemantikai mozgás keretét teszik explicitté – tudatában vannak annak, amit a metafora ösztönösen elrejt. A tudatosabb távolító elem ugyanakkor bizonytalanító is lehet (több síkú, több nézőpontú), ezért van a hasonlatoknak a metaforákra általában jellemző kijelentésnél színesebb modalitásuk (feltételes mód). A hasonlat a feltételes körmondathoz hasonlóan az egész költői kijelentés késleltetéses-kibontó kerete is lehet (jóval tágabb szövegegységben bomolhat ki – pl. eposzi hasonlat, impresszionisztikus eltávolítás hangulatkeltése) A 10.a a hagyományos kifejtett metafora („a vicc elrontása”) gyakorlatából indul ki – a tó vize olyan lett, mint a tükör… stb. A második-harmadik metafora halott metafora – konceptualizálódott. Az utolsó kép: olyan lesz az én feleségem, mint a levélhullás nem működik, mert a közös jegy nem evidens – az eredeti metaforának drámai evidenciája lehet jó szövegkörnyezetben, de nem önmagában érvényes! A 10.b komplex képeket mutat be, ahol a hasonlat beépül újabb képként a metaforába! A Petőfi-idézetben a fehér a tiszta hóval zár be jelentésszöget, az igei metafora pedig a hasonlat statikus képét visszamenőleg dinamizálja. A Samain-idézetben az értelmező-jelzős komplex vehicle: tető pikkelyezte szörny (a tető a várossal együtt a tenor része) elvont absztrakt vehicle-alanyt kapott, ennek lesz állapothatározós hasonlata az alannyal jelentésszöget bezáró szelíd szemhéj. A komplex kép egyszerre groteszk és idilli – ironikus és költői. A hasonlat itt a komplex kép egységébe épül be – nem fejt ki semmit, csak az azonosítást eltávolítással bonyolítja! |