6. Feladat |
A nominális metaforák aránypárokba rendeződnek – a T/1-es személyű tenor létigei állítmányba épül. A két kép egymásból él – komplementer természetű, csak fordított mozgással működik. A víz visszahúzódása növeli a zátonyt, a fény emelkedése szűkíti a pupillát – megváltozik a térbeli viszony is (víz és zátony egy síkban van, fény és pupilla merőlegesek). A T/1 szerelmesekre, se veled-se nélküled kapcsolatra is vonatkozhat! A kimondott vagy távolságot teremt a parallel-képpárok között. A haiku komplexebb metaforát teremt – távolít is (eltűnik a T/1), objektívabb és összetettebb. Az egymásból ivó az előbb elrejtett képlogika explicitté tétele – a tenor elhagyása miatt azonban több értelmű lett a kép: megállapíthatatlan, melyik a tenor, melyik a vehicle. Még leginkább előrevetett névszói állítmányként olvassuk, az árnyék azonban a kettőspont utáni képpár fogalomköréből előlegeződik – oximoronosan ellenfeszülve a fénynek. A fény maga lesz itt árnyékká. Japános árnyjátékká stilizálódik a komplementer viszony – az egymásból ivó az első, az árnyék a második pár szemantikai terét előlegzi. A haikuk statikus, mégis szemantikai örvénybe került képdinamizmusára példa! A kettőspont az árnyék után didaxis-növelő hatású, laposabb. |