Általános bevezető
A budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban 1991-től oktatunk retorikát. Eleinte a négyosztályos gimnázium 9. vagy 10. évfolyamában tanítottuk ezt a tantárgyat, később a hatosztályos gimnázium 8. évfolyamában, mindig csoportbontásban, hiszen a tananyag itt nem más, mint az élőbeszéd.
Az élőszónak mind kevesebb tere van az oktatásban. Helyét átveszik a tesztek, idő hiányában kevesebbet feleltetünk. Pedig a beszéd olyan képesség, amelyre mindenkinek szüksége lesz élete folyamán, bármilyen szakmát választ, bárhová kerül. Aki „jól beszél”: vagyis pontosan, érthetően, színesen és gördülékenyen, összefüggően és logikusan fejezi ki magát, annak sok szempontból nagyobb esélye van a boldogulásra élete során.
Ezért rendkívül fontosnak tartjuk ezt a tantárgyat, amelyet most Anyanyelvi beszédkultúra néven ajánlunk figyelmükbe. A tárgy oktatásakor szakítunk a hagyományos frontális munkaformával, ahol a tanár az ismeretek átadójaként lép fel. A diákok az elsajátítandó tananyagot feladatok, gyakorlatok, játékok során, az ezek folyamán szerzett tapasztalatokból leszűrve sajátítják el, a tanár szerepe a koordinálás, a gyakorlatok, játékok levezetése, a rendszerezés, a segítségadás.
Az órák gyakorlati jellegénél fogva nemcsak szónokokat, de hallgatókat is képzünk, akik képesek felismerni a retorika fogásait, a szónok szándékát: vagyis nem a szöveget, hanem a mondandót hallják. Eközben megtanulnak figyelni – egymásra. Ez talán az órák legnagyobb és legáltalánosabban átélt élménye. Ahogy lassanként felfedezik, majd meg is tudják fogalmazni a másik beszédében rejlő előnyös vagy kevésbé szerencsés jellemzőket, eszközöket, egyre bátrabban és tudatosabban dolgoznak maguk is, és egyre könnyebben viselik a kritikát.
A tantárgy keretein belül a feldolgozott témák változatos területeket ölelnek fel, így szoros kapcsolatban állnak az iskolánkban tanított többi tantárggyal is. A tanév végén diákjaink – többek között – egy általuk választott téma 6-10 perces ismertetésével bizonyítják jártasságukat a kulturált beszéd terén. Ízelítőül hadd álljon itt néhány cím választott előadásaik közül:
A cigányok kultúrája, A klarinét, Cserkészet, Az emberi csontváz, Lermontov, Ufók, Grafológia, A tánc, Illyés Gyula, A félelem pszichológiája, Csontvelőátültetés, A visegrádi vár, A kecsege horgászata, A Kennedy-gyilkosság, Holt-tengeri tekercsek, A kártya története, A Mediciek, Az ebola-vírus, VIII. Henrik, A gombfoci.
Talán az sem közömbös, hogy a diákok hogyan látják ezt a rendhagyó tantárgyat – íme, néhány idézet az 1996/97-es évi Évkönyvünkből:
„Eleinte nem igazán tudtam, miről is lesz szó ezeken az órákon. A nyelvtan nem tartozik kedvenc tantárgyaim közé, de a retorikát az első órák után megszerettem…rengeteget tanultam. Nemcsak hasznosak voltak az órák, hanem vidámak és élvezetesek is… A retorika-vizsgán még önmagamat is megleptem!” (Vass Judith 10. évfolyam)
„Jó volt, hogy valami egészen új dologba fogtunk. Sokkal inkább gyakorlati tanításban volt részünk.” (Méhes Viktória 10. évfolyam)
„Ebben a tárgyban a szóbeliséget tartom a legfontosabbnak, azt, hogy megtanuljunk beszélni, szerepelni.” (Kajdócsi Eszter 10. évfolyam)
„Nagyon érdekes volt, ahogy megismerkedhettem a hangommal, próbára tehettem a tüdőm kapacitását: vajon hány sort tudok elmondani egy levegőre? Sokat beszéltünk a különféle kifejezőeszközökről, a személyiség fontosságáról, a szónok – merthogy a szónoklattan szerves része maga a szónok – jellemvonásairól, viselkedéséről, személyes hatásáról.” (Tóth Zsófia 10. évfolyam)
„Az ember azt hinné, hogy egyszerű, közben bizonyos szempontból az egyik legnehezebb tantárgy.” (Fonó Ágnes 10. évfolyam)