Stilisztika

Feladatok

Módszertan - Elmélet

Stílusárnyalatok

Trópusok

0.1 Feladat

0.2 Feladat

1. Feladat

2.a Feladat

2.b Feladat

3. Feladat

4. Feladat

5. Feladat

6. Feladat

7. Feladat

8. Feladat

9. Feladat

10. Feladat

11. Feladat

12. Feladat

13. Feladat

14. Feladat

4.a
A példák igei metaforákat mutatnak be – az igei állítmány a fókusza a költői képeknek –ezek a hagyományos felosztás szerint egytagú metaforák lennének (szemben az A-Á teljes metaforáival) – a felosztás mégsem érinti a költői kép lényegét. A tenor-vehicle felosztás I.A.Richards terminlógiáját követi – problematikus persze ez is. A tenor lenne az a „valóságalap”, amihez képest a szemantikai mozgás történik – a vehicle lenne a szemantikai mozgás, dinamika elindítója. A hagyományos azonosító-azonosított felosztásnál azért látszik ez mégis célszerűbbnek, mert igei metaforákra is alkalmazható, és dinamikusan mutatja be a metaforák természetét – megvéd a statikusság veszélyétől (ami a metafora halála – mintha a viccek értelmét hosszasan kifejtenénk!!! – sokszor a tanulók ezért érzik értelmetlennek a verselemzést, még ha érzékenyek is). Persze a költői szövegekben nincs egy költői erőteret megelőző tér (tenor), amiben a vehicle izgalmas mozgásokat elindítana, hanem a tenor-t a hagyományos elvárásoknak megfelelően utólag rekonstruáljuk, s így a tenor inkább a költői képek értelmezéséhez való elsődleges hozzáférés helyét jelenti, és semmiképp sem az azonosítottat vagy más konvencionális fogalmat, míg a vehicle a háttérhez képest a kihívást, a mozgást. Ez rövid mondatos metafora-környezetben általában a hagyományos téma-réma felosztáshoz igazodik, amiben a téma szerepét a tenor, a rémáét a vehicle veszi át. Ezért gyakoribb a metaforikus állítmány, mint az alany. Persze a költői közlésben a téma is réma (nincs hagyományos kommunikációs információadagolás), és fordítva: a rémák (metaforák) is mindig egy koherens művészi-zenei témahálózatban nyerik el igazi értelmüket – olykor több szövegen átívelő, más szövegekre utaló kontextusban.

Az első példamondatban a határozó a tenorhoz, a másodikban a vehicle-höz tartozik. A tárgy a harmadikban, a jelző a negyedikben szintén a tenor vonzáskörzete. A jelzőnek a megalázkodás fogalomköréhez kellene tartoznia, hogy a vehicle részévé váljon: pl. sápadt, elgyötört – gyengítené a metafora erejét, mert képszerűbb, tapinthatóbb a tenort továbbfejteni, mint „előre lelőni a vehicle poénját”! Nem is beszélve arról, hogy az igei metafora itt nem a virágot, hanem a jelzőt hozza értelemmozgásba!

4.b
Mindegyik a megszemélyesítés kategoriájába tartozik – a megszemélyesítés megint nem fejezi ki a költői képek működésének lényegét, inkább csak logikai eligazodást, csoportosítási szempontot jelent a metaforák rendszerében! A 4.b névszói állítmányokat tartalmaz (teljes metafora) Mindig az állítmányi rész a vehicle (alanyi részhez tartozó vehicle vagy címszerű lesz vagy szimbólum-gyanús: pl. erdős gondolataim összegyűjtése, Jó-csönd herceg nagyot lépne és eltiporna - Ady) Illetve lásd az 5. feladatot!

A 4.b, képei közül az 1. a kertben a tenor része, 2. a magányos egyszerre a tenor és a vehicle része!! 3. a zöld a tenor része

4.b – első kép: vehicle-höz tartozó jelző: pl. vérszomjas (fegyveres halmozásaként) vagy az izgalmasabb (kiűzött, pokoli, világvégi) a kertben bővítményeként. Tenorhoz tartozó jelző: hosszú, virágmagas, szöcskeváró stb. katona vagy zöldpengés katona (egyszerre tenor-vehicle tartományú jelző). Mutassunk rá, hogy a jelzőhalmozás az erőltetett képek ’melegágya’ – ha lehet, kerüljük – csak, ha pontosítunk vagy termékenyen sejtelmesítünk, akkor hasznos! A zöldpengés jónak tűnik, pedig nem az: érzékletesen kifest, ahelyett, hogy újat, teljeset mondana – öncélú! A többi jelző is édeskés, szépelgő vagy melodramatikus – egyszóval: sok! Talán egyedül a kert vehicle-típusú jelzői jöhetnek szóba: bekapcsolva a kiűzetés stb. témakörét! – hogy valóban „működnek”-e, ez már hosszabb szöveg függvénye!
A három kép közül a harmadik a legkevésbé erőltetett: az enallage-ok itt most homályosítanak – a megnevezés gesztusa helyére az öncélú szépelgés élményét kötik! A tenor nem igazán kívánja a jelzőt! – szemantikailag úgyis kötődik hozzá a magányos, nem kell szintaktikailag is bekötni!

A harmadik képben próbálgassuk végig a jelzőátcsapást – itt talán nem célszerű a tenort szintaktikailag magára hagyni! A kép jelentése tisztul, kevésbé zsúfolt lesz!

A negyedik-ötödik kép az enallage lebontásával visszafejthető, trivializálható!

4.c
A 4.c képei enallage-példák – itt látszik, hogy a jelzőcsere nem csak gondolatalakzat, hanem trópusformáló erő is: lehetetlenné teszi tenor és vehicle tiszta szétválasztását (halálos kaszád görbe mosolyában esetén a birtokos jelző lenne a tenor – a mosolytól kapott értelemszög miatt azonban a tenor bővítménye is vehicle-szerű, s ettől maga a tenor is az már!)

4.d
Az első Petőfi-vers a halmozott metaforára (szinonim-vehicle-csoportok a tenor megmaradása mellett) példa – egyszerűbb!

A második Baudelaire-kép már a komplex metaforák egyszerűbb esete – képhalmozás (n-ed fokú metafora, ahol a tenor sem állandó, hanem elmozdul!) – soknak tűnik, mert a tenorok és vehicle-ök hálózata széttartó, öncélúan önmagára hívja fel a figyelmet – a kohézió a névszói-appozíciós metaforahalomban nem elég! Az Apollinaire-szöveg komplex kép – groteszk, de kohézív – a „vörös” enallage (tenorhoz tartozó), az „üvegmedence” a vehicle képzetköre a „hangodnak” pedig a tenort tovább-bontó újabb vehicle- kötve van, de az absztrakt metaforák felé építi tovább a szöveget! Ez már igazi másodfokú költői komplex kép! A József Attila-kép a legösszetettebb: itt névszói és igei metaforák egyszerre építik a szemantikai teret – értelmes mozgással!(jeges, ágak között, zörgő, erdő)- tenor-tartomány; a vajúdik a nagy amplitudójú hiperbolikus igei metafora, az idő az absztrakció felé húzó újabb vehicle (a vers többi részletével együtt nyeri el motivikus értelmét). Mivel a tenor-tartomány magába öleli a többszörös vehicle-elemeket, a tenor maga is átörvényesedik, vehicle-lé, autentikus szimbólummá emelkedik! A második kép elmozduló-halmozó túlzásai nem tudnak a tenor ölelésében „letisztulni”.A második képet is egyben tartja azonban az appozíció következetessége, még ha melodramatikus is – az egész szöveg ismeretében helye van!