Felolvasandó szöveg (Noverre: Levelek a táncról, részletek)
Igyekezetemmel, buzgalmammal és erőfeszítéseimmel sikerült, Uram, kiemelnem a táncot a senyvedésből és halálos álomból, amelybe elmerült, volt bátorságom harcolni olyan előítéletek ellen, amelyeket idő és megszokás erősen meggyökereztettek, új utat nyitottam meg a tánc számára és biztos léptekkel jártam ezen az úton.
Uram! A költészet, festészet s a tánc nem egyéb, mint a természet hű másolata… A balett festmény, a színpad a vászon, az alakok gépies mozdulatai a festékek, arcvonásaik – ha szabad ezt mondanom – az ecset, a jelenetek összessége, a zene megválasztása, a díszlet és jelmez a színezet, a szerző pedig a festő. Ha a festészet és a költészet lelkét: a tüzet és a szenvedélyt megadta neki a természet, ő is éppúgy halhatatlanná válhatik.
Hogy művészetünk arra a magaslatra jusson el, amelyet megkövetelek és kívánok neki, a táncosnak feltétlenül meg kell osztania idejét és tanulmányait a szellem és a test között, s elmélkedésének mindkettő egyszerre legyen a tárgya, sajnos, az előbbinek jut minden s az utóbbitól mindent megtagadnak. A fej csak ritkán irányítja a lábat, s mivelhogy az ész és lángelme nem a lábakban lakik, a táncos gyakran tévelyeg, az ember eltűnik, s csak egy rosszul megszerkesztett gép marad a helyén, amely az ostobákban meddő bámulatot, a hozzáértőkben jogos megvetést ébreszt.
Tanuljunk hát, Uram, ne hasonlítsunk ezentúl bábokhoz, amelyeknek vastag fonállal rángatott mozdulatai csak a durva tömeget mulattatják, s csak benne keltenek illúziót. Ha lelkünk irányítja a játékot, s a cselekmény a mozgatórugónk, akkor helyes értelemben mozog majd a láb, a lábszár, a test, az arc és a szem, s ebből a harmóniából és értelemből születő hatás a szívet és elmét egyaránt megragadja.
Különböző utakon lehet hírnévre szert tenni. A nevelés, a megszerzett ismeretek biztos úton vezetnek oda. Nagyon csodálkozom azon, hogy egész sereg ember csak úgy vonszolja magát a tehetség útján, míg mások száguldva futják be. Mindez az ízléstől, a szellemtől és a helyesen felfogott önérzettől függ, amely örökösen azt mondja a művésznek: Légy eredeti, válj mintaképpé és ne utánozz mást, csak a természetet. Ez a lángész rendes útja, ezen jártak mindig a régi és jelenkori nagy tehetségek.