Dózsa György ceglédi beszéde
Magyar férfiak!
Mi sem utálatosabb isten előtt, mint ha a semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett.
Nincsen is nagyobb bűn, mintha emberek, hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnön nemzetük tagjait.
Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem parasztként, hanem rabszolgául tart titeket.
Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad.
Minden ember tudja Magyarországon, minő nyomorúság minden napotok. Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában - titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog.
Meddig tűritek még ezt a gyalázatot magyarok?
Kövessétek istent, ki összegyűjtött benneteket, és fegyvert adott kezetekbe!
Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre!
Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat!
Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti veszedelembe kerültök. Ígérem, hogy szabadságotok visszaszerzésében vezéretek leszek, s - ha szándékunkat isten segíti -visszaszerzem azt, fáradalmak közt, veszedelmekben bátor leszek és hűséges! S ha oltalmazótokul vezérré tesztek, a hatalmamat javatokra használom és ellenségeink megtörésére.