11. Feladat |
A stílus a nyelvhasználat jellegzetes módja, a stílus a „hogyan”. Voltaképpen egész tantárgyunk a hogyannal foglalkozik, a retorika /ékesszólás/ a szólás, megszólalás mikéntjét vizsgálja és tanítja; a „hogyan” az emberi kultúrának – beszéd- és viselkedéskultúrának – lényeges mozzanata, a művészi megszólalás-megnyilvánulás lényege. Beszédünket alapvetően meghatározza, befolyásolja, hogy kivel, miről, mi célból beszélünk, azaz a beszédhelyzet, s ennek megfelelően változik a „hogyan”, a stílus, az előadásmód, a hangnem. Ennek tudatosítását, az ezzel való szembesülést szolgálják a gyakorlatok. Elemezzük, bontsuk ízeire a megírt szövegeket, elhangzott mondatokat, megjelenített szituációkat, próbáljuk tettenérni a sokszor csak alig tudatos mozzanatokat, stílusértékkel bíró nyelvi–hanghordozásbeli-gesztusszerű megnyilvánulásokat. Ugyanakkor nem árt elgondolkoztatni diákjainkat a „hogyan” csapdáiról (szélsőséges példaként: Antonius beszéde Caesar fölött Shakespeare drámájában), sőt: a „hogyan” és a „mit” viszonyáról is. A „hogyan” jelentőségét nem kisebbíti az a tény, hogy a „mit” elsődleges és alapvető. Egy embert elsősorban annak alapján ítélünk meg, amit mond. (Ez csak a művészetben van másként, ahol a művészi színvonal a megfogalmazás mikéntjén múlik.) Megnyilatkozásunk sikerét döntően befolyásolhatja a „hogyan”, de felelősek vagyunk azért, amit mondunk, a meggyőződésünk szerinti „igazság” tehát sohasem szenvedhet csorbát! (Ez hitelességünk záloga is!) |