4. Feladat |
4.a Az első példamondatban a határozó a tenorhoz, a másodikban a vehicle-höz tartozik. A tárgy a harmadikban, a jelző a negyedikben szintén a tenor vonzáskörzete. A jelzőnek a megalázkodás fogalomköréhez kellene tartoznia, hogy a vehicle részévé váljon: pl. sápadt, elgyötört – gyengítené a metafora erejét, mert képszerűbb, tapinthatóbb a tenort továbbfejteni, mint „előre lelőni a vehicle poénját”! Nem is beszélve arról, hogy az igei metafora itt nem a virágot, hanem a jelzőt hozza értelemmozgásba! 4.b A 4.b, képei közül az 1. a kertben a tenor része, 2. a magányos egyszerre a tenor és a vehicle része!! 3. a zöld a tenor része 4.b – első kép: vehicle-höz tartozó jelző: pl. vérszomjas (fegyveres
halmozásaként) vagy az izgalmasabb (kiűzött, pokoli, világvégi) a
kertben bővítményeként. Tenorhoz tartozó jelző: hosszú, virágmagas,
szöcskeváró stb. katona vagy zöldpengés katona (egyszerre tenor-vehicle
tartományú jelző). Mutassunk rá, hogy a jelzőhalmozás az erőltetett
képek ’melegágya’ – ha lehet, kerüljük – csak, ha pontosítunk vagy
termékenyen sejtelmesítünk, akkor hasznos! A zöldpengés jónak tűnik,
pedig nem az: érzékletesen kifest, ahelyett, hogy újat, teljeset
mondana – öncélú! A többi jelző is édeskés, szépelgő vagy melodramatikus
– egyszóval: sok! Talán egyedül a kert vehicle-típusú jelzői jöhetnek
szóba: bekapcsolva a kiűzetés stb. témakörét! – hogy valóban „működnek”-e,
ez már hosszabb szöveg függvénye! A harmadik képben próbálgassuk végig a jelzőátcsapást – itt talán nem célszerű a tenort szintaktikailag magára hagyni! A kép jelentése tisztul, kevésbé zsúfolt lesz! A negyedik-ötödik kép az enallage lebontásával visszafejthető, trivializálható! 4.c 4.d A második Baudelaire-kép már a komplex metaforák egyszerűbb esete – képhalmozás (n-ed fokú metafora, ahol a tenor sem állandó, hanem elmozdul!) – soknak tűnik, mert a tenorok és vehicle-ök hálózata széttartó, öncélúan önmagára hívja fel a figyelmet – a kohézió a névszói-appozíciós metaforahalomban nem elég! Az Apollinaire-szöveg komplex kép – groteszk, de kohézív – a „vörös” enallage (tenorhoz tartozó), az „üvegmedence” a vehicle képzetköre a „hangodnak” pedig a tenort tovább-bontó újabb vehicle- kötve van, de az absztrakt metaforák felé építi tovább a szöveget! Ez már igazi másodfokú költői komplex kép! A József Attila-kép a legösszetettebb: itt névszói és igei metaforák egyszerre építik a szemantikai teret – értelmes mozgással!(jeges, ágak között, zörgő, erdő)- tenor-tartomány; a vajúdik a nagy amplitudójú hiperbolikus igei metafora, az idő az absztrakció felé húzó újabb vehicle (a vers többi részletével együtt nyeri el motivikus értelmét). Mivel a tenor-tartomány magába öleli a többszörös vehicle-elemeket, a tenor maga is átörvényesedik, vehicle-lé, autentikus szimbólummá emelkedik! A második kép elmozduló-halmozó túlzásai nem tudnak a tenor ölelésében „letisztulni”.A második képet is egyben tartja azonban az appozíció következetessége, még ha melodramatikus is – az egész szöveg ismeretében helye van! |