Stilisztika

Feladatok

Módszertan - Elmélet

Stílusárnyalatok

Trópusok

0.1 Feladat

0.2 Feladat

1. Feladat

2.a Feladat

2.b Feladat

3. Feladat

4. Feladat

5. Feladat

6. Feladat

7. Feladat

8. Feladat

9. Feladat

10. Feladat

11. Feladat

12. Feladat

13. Feladat

14. Feladat

Trópusok - Módszertani bevezető

A feladatok során meg kell értetni a tanulókkal, hogy a metafora és a költői képhasználat nem helyettesítés, díszítés, „máshogy mondás” – hanem bizonyos értelemben mindegyik kathakrézis: egy új és csak így kifejezhető értelem- és érzelemterület megnevezése!

A feladatok arra valók, hogy a metafora szemantikai mozgásait, kölcsönhatásait, a kép eleven dinamikáját megéreztessük, begyakoroltassuk és fajtáit (korán sem a teljességre törekedve) áttekintsük. A metafora nem név, hanem új megnevezés, nem jel, hanem szemantikai folyamat – értelme (az igazán nagy dinamikájúaknak) épp ezért kimeríthetetlen.

Kimaradt a feladatkörből az allegória és a szimbólum gyakoroltatása. Véleményem szerint ugyanis mindkettő az irodalom területén tisztázandó!

Az allegória tárgyalásához az anagogikus értelmezés „totális szemiózisát”, azaz a jelként értelmezett tárgyi jelenségek középkori hermeneutikáját kell bemutatni (érdekes ellenpont lehet ehhez a posztmodern kor hasonló totális szemiózisa, ami hasonlóképpen allegorikus, csak értelmi összetevőit nem a múlt - metafizikai igazság - anagogikus értelmei, hanem a jövőbe kivetülő vágyprojekciók szervezik). Az allegória szűkebb értelmén egy részleteiben is levezethető képösszefüggés fogalmi tisztázását értjük – mintegy az elvont eszmei tartalom részletekre kiterjedő illusztrációját. Lásd Petőfi: Feltámadott a tenger.

A szimbólum tisztázása hasonlóképpen az irodalomórára vár. A szimbólum eredeti jelentésében a metaforához képest abban különbözik, hogy jelentése nem a szemantikai mozgások területéhez tartozik, hanem a tárgyak összetett szituációkban dekódolható, mítikus értelemösszefüggéseihez. Nem a nyelv elsődleges részei tehát, hanem a nyelvelőtti mítoszoké. Később a szimbolizmus idején szimbólumon a direkt referencialitást elkerülő, a jelölők öntörvényű rendszerét alkotó, csak a teljes költői szókincs ismeretében dekódolható magánmitologikus összefüggések nyelvi jeleit értjük. A szimbólum és az allegória nyelvi mozgásformái azonban mégsem különböznek a komplex metaforák és hasonlatok szemantikai jellegzetességeitől.