A közoktatási törvény nyári módosítása megszüntette a törvénynek azt a sajátosságát, hogy a rendkívüli munkavégzést a heti 40 órás rendes munkaidőbe építette be. Korábban ugyanis a kötelező óraszámon felüli – a heti 40 órás rendes munkaidőn belüli – tanítás rendkívüli munkavégzésnek (túlmunkának) minősült, amely nem felelt meg a Munka Törvénykönyvében szabályozott rendkívüli munkavégzés fogalmának.

A közoktatási törvényben megjelenő új megoldással megszűnik a heti 40 órás munkaidőn belül a rendkívüli munkavégzés (túlóra) lehetősége, ezzel helyreáll az összhang a Munka Törvénykönyve szabályaival.

A törvénymódosítás – éppen a pedagógusok védelmében – korlátozza a kötelező óraszám feletti tanítás elrendelését. Maga a törvény rögzíti, hogy a rendes munkaidőn belül, a kötelező óraszám felett az elrendelésre csak a nevelő és oktató munka zavartalan megszervezése érdekében kerülhet sor. A főszabály ilyen esetre is az, hogy napi 2, illetve heti 6 óra rendelhető el. Ez az óraszám minden pedagógus-munkakörben a heti 40 órás munkaidőn belül marad.

A főszabály szerinti kötelező óraszámon felüli tanítás elrendelése mélyen alatta marad a teljes munkaidőnek a heti 20, 21, 23, 25, 26 kötelező óraszámot teljesítő pedagógusoknál, az csak az óvodapedagógusok esetén közelít a 40 órához. Az esetleges szűk körű kivételek a magasabb kötelező óraszámú munkakörökben vélhetően csak átmenetileg haladják meg a heti 40 órát.

A Magyar Közlöny 104. számában (2003. szeptember 9.) megjelent 143/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet a 40 órán felüli, kivételesen (váratlan, előre nem tervezhető események bekövetkeztekor) elrendelhető többlettanítást magasabb díjazással - az óradíj 50 százalékával emelt összeggel - kívánja elismerni, a 40 órán belüli kötelező óraszám feletti tanításért pedig, ha az a heti 10 órát meghaladja, 25 százalékkal emelt összegű óradíj jár.                                                

OM Sajtóiroda

Budapest, 2003. október 20.