A ponthatárok tegnapi meghúzása óta hangos, de lényegét illetően teljesen értelmetlen vita bontakozott ki arról, hogy magasak-e az idei ponthatárok-e vagy sem. A nagyobbik ellenzéki párt politikusai és egyes sajtótermékek azt állítják, hogy idén egyes szakokra "a maximális pontszámmal sem lehetett bekerülni".

 

Természetesen az idei ponthúzási eljárás miatt sem szükséges új alapokra helyezni az általánosan elfogadott matematikai és logikai igazságokat. Ha maximális pontszámmal nem lehet bekerülni egy szakra, akkor nyilván csak annál is nagyobb pontszámmal lehetne, de akkor már azt hívnánk maximálisnak. Maximálisnak azt hívjuk, aminél nincs nagyobb. Idén ez 144 pont volt. Nem 120 pont, ahogy korábban, nem 131, ahogy tavaly. A maximális pontszámmal értelemszerűen bármilyen szakra be lehetett jutni. Ráadásul idén a felvételizők közel fele 120 pont feletti eredményt ért el! Ha az ellenzék legalább a saját kitekert logikáján belül következetes lenne, akkor valójában azt kellene mondaniuk, hogy az idén felvételizők közel fele a "maximálisnál" is több pontot ért el.

Mivel idén a kétszintű érettségi rendszere miatt magasabb volt a maximális pontszám, mint korábban, ezért az elért pontszámok is magasabbak lettek általában, mint korábban. Ezért nem önmagában a számokat kell nézni, hanem az arányokat. Az arányok pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az elért pontszámok megoszlása nagyon hasonló a tavalyihoz: 2004-ben a felvételizők legnagyobb része 80 és 110 pont között, 2005-ben 100 és a 130 között ért el eredményt. Ez a különbség pontosan megfelel annak, amennyivel idén magasabb az elérhető legnagyobb pontszám. És ahogy tavaly, idén is a felvételizőknek csupán néhány százaléka ért el a maximumhoz közeli ponthatárt. Ezzel együtt idén minden ötödik felvételiző 130 pont felett teljesített!

 

Ez pedig nagyjából az a határ, ahol a legnépszerűbb szakokra lehetett bekerülni. A kérdés ezért nem az, hogy milyen magasak a ponthatárok, hanem az, hogy mennyi jelentkezőt vesznek fel az egyes szakokra és ezekre mekkora a jelentkezés. A ponthatárokat a piaci mechanizmusokhoz nagyon hasonló keresleti szabályok határozzák meg. Ahova nagyon sokan jelentkeznek, viszonylag kevés helyre, ott a maximumhoz közeli ponthatárok alakulnak ki. Ahova kevesen jelentkeznek vagy nagyon sok a hely, ott alacsonyabbak a ponthatárok.

 

A tavalyi évben az átlagos ponthatár 94,4 volt, az elérhető maximum 131. Idén az átlagos ponthatár 111 volt, az elérhető maximum 141, tehát a ponthatárok minimálisan emelkedtek.

 

A legfontosabb szám: idén is, ahogy tavaly is 62 ezer diák jut be államilag finanszírozott egyetemi képzésre. A tegnapi ponthúzás óta többen úgy próbálják beállítani a fejleményeket, mintha idén különlegesen sokan nem jutnának be a felsőoktatásba. Ezzel szemben pontosan ugyanannyian jutnak be, mint tavaly. Az lehetséges, hogy valakit nem vesznek fel arra a szakra, amelyre a leginkább szeretett volna bejutni. De ez így volt mindig is. Akit valahova nem vesznek fel, az nem azért van, mert "drámaian magasak a ponthatárok", hanem azért, mert voltak olyanok, akik még jobb teljesítményt értek el.

 

Budapest, 2005. július 28.

OM Sajtóiroda