Néray Katalin több száz kiállítást rendezett itthon és külföldön, rendszeresen publikált magyar és külföldi lapokban, katalógusokban.
1984-1992 között a Műcsarnok igazgatója volt, majd 1993-ban a Ludwig Múzeum élére került. Ötször volt a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának kurátora, tíz évig volt a Kritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Tagja volt az ICOM-nak, a CIMAM-nak, és a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány kuratóriumának, valamint az MTA Művészettörténeti Bizottságának.
Tevékenységéért 1988-ban Munkácsy-díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 1999-ben a Lengyel Kulturális Miniszter kitüntetését; Martyn Klára-díjat, 2005-ben pedig Széchenyi-díjat kapott.
Néray Katalin munkásságával aktívan járult hozzá a nemzetközi és hazai kortárs művészet megismertetéséhez határainkon innen és túl, halála hatalmas veszteség a kortárs magyar művészeti világnak.
Néray Katalint az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Ludwig Múzeum saját halottjának tekinti.