Igazi filmes polihisztor volt, hiszen rendező, operatőr, forgatókönyvíró és vágó volt egy személyben, aki már a Pályamunkások című, 1958-as vizsgafilmjével felhívta magára a szakma figyelmét.

"Én nem azt akarom, hogy jobb legyen a filmem, hanem hogy olyan legyen, amilyennek én akarom - nyilatkozta egyszer. Nem hitt abban, hogy egy embernek mindig egyetlen bolygó körül, azonos pályán kell keringenie. És abban sem, hogy stílusának állandónak kell maradnia. Nem véletlenül lett éppen ő a magyar mozgóképes "új hullám" egyik kiemelkedő alkotója.

Bár újszerű filmjei eleinte nagyobb visszhangot, elismerést váltottak ki Nyugaton, főként a francia és az olasz sajtóban, mint itthon, munkásságát pályafutása során számos kitüntetéssel ismerték el határainkon innen és túl is. 1963-ban a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjával, 1965-ben a filmkritikusok díjával, 1969-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1970-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta. 1981-ben érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat kapott, 1999-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját. 2005-ben elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet.

Gaál Istvánt a minisztérium saját halottjának tekinti.