Megint elment egy legenda. Antal Imre a magyar televíziózás hőskorának és egész eddigi történetének szimbolikus alakja, műsorain, finom humorán, kifogástalan szakmaiságán nemzedékek nőttek fel. Nincs ebben az országban ember - bármilyen korú - aki ne személyes ismerősként tekintett volna rá, ha megjelent a képernyőn. Egyénisége átsütött minden televíziós és filmes produkción, akár a több száz adást megért Szeszélyes évszakokra gondolunk, akár a Halló fiúk! Halló lányok!-ra vagy a számtalan szilveszteri műsorra, játékos vetélkedőre és tévéfilmre, amelyekben szerepelt. Ifjú zongoraművészként ígéretes pálya előtt állt, bejárta a világot, ám az élet és egy betegség mégis úgy hozta, hogy műsorvezetőként alkosson maradandót. Évtizedeken át szerettük, vártuk, hogy feltűnjön a képernyőn, szinte észrevétlenül mindennapjaink részévé vált. Nehéz búcsút vennünk tőle, elfogadni, hogy nem ül többet a Szeszélyes évszakok kanapéján, nem mosolyog ránk, nem mesél több viccet. Halála a magyar televíziózás fájdalmas vesztesége. Nyugodjék békében.