A magyar kultúra ismét elvesztette egy mitikus figuráját.
El Kazovszkij elment közülünk, de itt hagyta nekünk varázslatos álomképeit.
Szimbólumokkal teli művein az archaikus világ és saját univerzuma keveredik sajátosan, mindenki számára nyilvánvalóvá téve, hogy ő többet valósított meg, mint amit elképzelt - volt a vásznain valami ismeretlen többlet.
El Kazovszkij nem tartozott csoportokhoz, unta a trendeket, lényegtelennek tartotta az anyaggal kapcsolatos kísérleteket, de végtelenül kíváncsi volt, mániákus utazó, aki valamiképpen még a képein is úton volt.
Egyszer azt mondta, hogy a legfájdalmasabb élménye, hogy nem fér bele az idő bőrébe. Lehet, hogy ideje kevés volt, de távlatokban gondolkozott és alkotott.
Így adhatott nekünk valamit, ami önmagánál mindig többet jelent: perspektívát.
El Kazovszkij Kossuth-díjas képzőművész, a kortárs magyar művészet egyik legjelentősebb alakja életének 59. évében 2008. július 21-én elhunyt.
El Kazovszkijt az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.
Temetéséről később intézkednek.