"Az Előadó-művészeti Törvény tervezete közös munka eredménye" - hangsúlyozta a tárcavezető, és hozzátette: csak és kizárólag a szakmával együtt egyeztettek, akár vitát vállalva is. Hiller István úgy fogalmazott: az előadó-művészeti törvény "egy meder, amely szabad folyást enged, de erős partokkal rendelkezik".

A miniszter elmondta, a törvénytervezet - a művészi és művészeti szabadságot teljesen tiszteletben tartva - megtalálta a művészet és a politika közötti normális viszonyt. Hiller István szerint az államnak van szerepe a kultúrában és a művészetekben: a kereteket, a feltételeket, és döntő többségben a finanszírozást kell biztosítania. A tárcavezető arra is felhívta a figyelmet: a törvény rendezné a szabályozatlan kérdéseket, így áttekinthetőbbé válna a helyzet ebben a szférában. "Az elkövetkezendő tíz nap lehetőséget biztosít a törvénytervezet finomhangolására. Ezt követően a kormány elé terjesztem a tervezetet. Jó esély van arra, hogy az Országgyűlés az őszi ülésszakban megtárgyalja ezt. És nagy esélyt látok arra is, hogy parlamenti többséget kapjon a javaslat" - mondta Hiller István a szakmai szervezetek képviselői előtt a Magyar Dráma Napján.

Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke, Hiller István és Márta István, az Új Színház igazgatója (fotó: Gordon Eszter)

Az előadó-művészeti törvényjavaslat életbelépésével megszűnnek a szabályozatlanságból eredő különbségek, és szakmai érvrendszer érvényesítésével védi a magyarországi előadóművészetek, a színház, tánc és zeneművészet művelését és fejlesztését.

1. a szervezetek nyilvántartásának kialakítása

2. új típusú, normatív elemeket tartalmazó, a fenntartók kötelezettségeit és jogosultságait egyértelműen megállapító finanszírozási modell bevezetése

3. az előadóművészi munka sajátosságait figyelembe vevő speciális munkajogi szabályok

A kodifikált anyag kapcsán több szakmai fórum - budapesti színházigazgatók, vidéki színházigazgatók és gazdasági vezetők, független színházak képviselői, a táncszakma delegáltjai és a zenei szervezetek - előtt adtak tájékoztatót a kidolgozásban résztvevő szakértők. A többszörös egyeztetés munkamódszere jelent garanciát arra, hogy az egységes irányelvek az egyes előadó-művészeti ágak számára egyaránt az értékteremtő és értékőrző művészi munka feltételeit teremthetik meg.

Az Előadó-művészeti Törvény azért lehet ilyen sokrétű és részletgazdag, mert a szakmai nyilvánosság minden elemében jelen volt.

A megszülető konszenzust mi sem szemlélteti jobban, mint a törvény elnevezése: a közös munka során érlelődött meg a gondolat, hogy ne csak a színház, hanem a teljes előadó-művészet - színház, tánc és zene - egymáshoz kapcsolódó problémáira keresse meg közösen a törvényi megoldást.

Az Előadó-művészeti Törvény a kiszámítható és tervezhető működés feltételeit teremti meg, ösztönözve a művészi indíttatású folyamatos változást is. Máshová kerülnek ez által a hangsúlyok: nem kell választani társulati vagy produkciós működési forma között, ha mindkét forma feltételei biztonságosak.

A törvény a mai egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében át fogja rendezni a támogatási struktúrát. Új elemként jelenik meg az állami támogatás feltételeként a regisztráció. Ez a lépés elkerülhetetlen ahhoz, hogy szakmai mutatók meghatározóak legyenek a támogatás elosztása során, valamint a támogatás felhasználása átlátható és ellenőrizhető legyen.

A rendszer ösztönző jellegű: azok a szervezetek, amelyek a szakmai feltételeknek megfelelnek, nagyobb támogatáshoz juthatnak.

Több támogatásra számíthatnak azok a szervezetek is, amelyeknek a fenntartói támogatásuk magas: a jogalkotó jutalmazni kívánja azokat a fenntartókat, amelyek megfelelő színvonalon támogatják előadó-művészeti szervezeteik működését.

A törvény feladata egyszersmind az, hogy meggátolja azon a gyakorlat elterjedését, amelyben a fenntartó fokozatosan kivonul az intézménye fenntartásából, és egyedül az állami támogatásra bízza annak fennmaradását, ezzel együtt az intézmény sorsa feletti döntés felelősségét is átruházza az államra.