Fotó: Gordon Eszter

 

Csák Ferenc úgy vélekedett, ha Robert Capa élne, komoly érdeklődést tanúsítana egykori szülőhazája iránt; elsősorban mint fotográfus.

 

Robert Capa képei elmesélik nekünk, miként látta készítőjük a zsidó állam születését, a bevándorlók érkezését, a mindennapokat, munkát és a harcokat, az első arab-izraeli háború összecsapásait, életképeit. Mítoszt és valóságot - folytatta.

 

A nemzetközi szakállamtitkár példaértékű kultúrpolitikai sikernek nevezte, hogy a magyar állam és az amerikai International Center of Photography két éves tárgyalását követően a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került a több mint ezer fotót tartalmazó Robert Capa-gyűjtemény.

 

"Nézzük Capa képeit, értsük meg tanulságait, készítőjükre pedig gondoljunk azzal az érzéssel, amely a legtöbb erőt adja: szeretettel" - zárta beszédét Csák Ferenc.

 

 

Az Izrael 1948 - Robert Capa szemével című kiállítás Robert Capa Izraelben készített 52 képét mutatja be, amely fotók az Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, eredetileg a New York-i International Center of Photography (ICP) tulajdonában lévő filmekből készített mestersorozat fotóinak másolatai. Az "Izrael 1948 - Robert Capa szemével" ezen 52 fénykép alapján próbálja bemutatni, hogyan ragadta meg Robert Capa a zsidó állam születésének pillanatait, első lépéseit; hogyan látta a mítoszt és a valóságot: a bevándorlók érkezését, a mindennapi életét, munkáját és a harcokat, az első arab-izraeli háború összecsapásait, életképeit.

 

1913. október 22-én született Friedmann Endre Ernő néven Budapesten, jómódú szülők második gyermekeként. Utána következett Kornél, aki később Cornell Capaként vált ismertté. Robert Capanak baloldali értelmiségiként hamar el kellett hagynia Budapestet, 1931-ben érkezett Berlinbe, ahol a Deutsche Hochschule für Politik tanfolyamaira járt, és a Dephot Fotóügynökségnél helyezkedett el. Első fényképezőgépét Kepes Györgytől kapta. Berlini beilleszkedését Kepes György mellett pesti barátja, a később híressé váló fotóriporter, Besnyő Éva segítette. 1933-ban Berlinből is el kellett költöznie, Párizsban telepedett le, ahol André Kertész állt mellé, de Gise`le Freund, Chim, Henri Cartier-Bresson is jó ismerősei közé tartozott. 1934-ben szánta el magát a névváltoztatásra, s ettől kezdve Robert Capaként szignálta képeit. Az 1932-ben készített egyedülálló Trockij-sorozata óta neve jól csengett a legjobb képes folyóiratok körében is, a Vu, a Regards és a Life magazinok közölték képeit. 1936-1937-ben részt vett a spanyol polgárháborúban, s ekkor készítette az őt halhatatlanná tevő A milicista halála című felvételét. 1938-ban a japán megszállás idején hat hónapot töltött Kínában, majd Párizs, Spanyolország következett. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A II. világháború kitörése után Angliában, Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Németországban fényképezett. Nevéhez fűződik egyebek mellett az amerikai partraszállás megörökítése is. 1947-ben John Steinbeckkel hosszabb időt töltött az egykori Szovjetunióban. 1947-ben megalapította a Magnum Fotóügynökséget, melynek vezetését halála után testvére vette át. Ebben az évben Törökországból, Izraelből küldte felvételeit. 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon. 1954-ben a Life magazin felkérésére Indokínába utazott, ahol egy akna okozta a halálát.

 

A művész helyett a fighter 'harcos' kifejezéssel illették, hiszen fiatalkorától kezdve a háború, a háborúk határozták meg az életét. Tizennyolc év alatt öt háborúban vett részt, noha vonzotta a veszély, gyűlölte a háborút, amely később az életét is követelte. Mottója szerint "If your pictures aren't good enough, you aren't close enough" - "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel", azaz a témához közel kell menni, csak úgy hiteles. A hitelesség, a háború okozta szenvedés együttérző bemutatása képeinek egyik legnagyobb erénye. Elkötelezett fotográfus volt, az áldozatok oldalára állt.

Klus Honnef szerint mitológiai magasságokba emelkedtek képei témái, miközben ő csak megörökíteni akart.