Szepessy Tibor tudósi, kutatói tevékenységével nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi klasszika-filológia is gazdagodott - hangsúlyozta Hiller István, aki kiemelte azt is, hogy az irodalomtörténész mindig hű volt az Eötvös József Collegiumhoz, akkor is, mikor eltávolították, akkor is, mikor a Collegiumot többen próbálták "meggyilkolni", s akkor is, mikor a magyar tehetséggondozás "legendás bástyáját" próbálták feltámasztani.

Az oktatási és kulturális miniszter felidézte, hogy Szepessy Tibortól a lexikális tudás mellett tartást, emberséget és kritikát is tanult. Az irodalomtörténész egész életében megőrizte a kritikát és a kreativitást, hiszen egy értelmiségi akkor értelmiségi, ha alkot, és akkor marad értelmiségi, ha megőrzi a kritikai szellemet.

Fotó: Gordon Eszter

Szepessy Tibor klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító 1929. január 7-én született Budapesten. 1949-ben felvételt nyert az Eötvös József Collegiumba. A Collegiumban meghatározóvá váló kommunista frakció klerikális szemléletűnek bélyegzi és a tisztogatás áldozatául esik: tagságáról való lemondásra kényszerítik. 1952-ben szerez diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen görög-latin-magyar szakon. 1956-ban, a forradalom leverését követően az egyetemen aláírásokat gyűjt a később kivégzett Brusznyai Árpád felmentése érdekében, ezért eltávolítják. A végzés indoklása olyan kiemelten veszélyes személynek minősíti, "aki súlyos befolyással van a diákságra, ezért alkalmazása még ingyen sem engedhető meg." Az eltávolítását követő évtizedekben fordításokból, lexikon-szócikkek írásából, (gyakran álnéven végzett) szerkesztői tevékenységből él. Végül (kiváló görög tudásának köszönhetően) az Irodalomtudományi Intézet alkalmazza. 1972-ben doktori fokozatot szerez (CSc), 1980-tól az irodalomtudomány kandidátusa. 1984-ben rehabilitálják, az ELTE újonnan alakult ógörög tanszékének élére kerül. 1995-ben nyugalmazzák. 1992-2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként tevékenykedett. 2005-től az Antik Tanulmányok főszerkesztője. Az Eötvös Collegium újkori történetének meghatározó alakja, a Klasszika-filológia Műhely vezetője, később rendszeres óraadó, a kuratórium elnöke.

Kitüntetései: Európa Kvk. Nívódíja 1976, 1983; Révay József-díj 1976; Marót Károly-díj 1978; Ábel Jenő-emlékérem 1988; Szent-Györgyi Albert-díj 1998; Akadémiai Nívódíj 2008