Hiller István úgy fogalmazott, "Macuura Kóicsiró főigazgatóként megerősítette az UNESCO-t, s olyan programokat kezdeményezett, melyek a kulturális sokszínűséget, a kultúrák közötti párbeszédet szolgálták".

 

Magyarország különösen sokat köszönhet Macuura Kóicsirónak, aki figyelemmel kísérte a világ magyarságának kultúráját is - méltatta a főigazgatót a szakminiszter.

 

Macuura Kóicsiró 1937 szeptemberében született Tokióban. A Tokiói Egyetem jogi karán és az amerikai Pennsylvania állam Haverford College közgazdasági karán végezte tanulmányait. Diplomatakarrierje 1961-ben kezdődött, Ghána után további tíz afrikai országban teljesített diplomáciai szolgálatot. 1968 és 1972 között a japán OECD-képviselet másod-, majd első titkára. 1977 és 1980 között a washingtoni japán nagykövetség tanácsosa. 1992 és 1994 között külügyminiszter-helyettes.

 

1994 és 1999 között Japán franciaországi nagykövete volt, s ezzel egyidőben volt nagykövet Andorrában és Dzsibutiban is. Egy évig az UNESCO Világörökség Bizottságának volt az elnöke, majd 1999. november 12-én hatéves ciklusra megválasztották az UNESCO kilencedik főigazgatójának, először hat évre, majd 2005-ben újabb négy évre.

 

Macuura 2006-ban megkapta a fülöp-szigeteki University of Santo Tomas tiszteletbeli doktori címét.

 

Kimagasló érdemei elismeréseként 2002-ben a Magyar Köztársaság Középkereszt a Csillaggal kitüntetését vette át.

 

Több diplomácia-történeti mű szerzője, Macuura Kóicsiró írta egyebek mellett A japán-amerikai kapcsolatok története, A G-7 csúcstalálkozók története és perspektívái, A japán-francia kapcsolatok fejlődése és perspektívái, A japán diplomácia a XXI. század küszöbén, A holnap UNESCO-jának építése, valamint a Szembenézés a XXI. század kihívásaival című műveket.

 

A Pro Cultura Hungarica díjat a magyar kultúra értékeinek külföldi megismertetésében és terjesztésében, illetve Magyarország és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában sikereket elért külföldi állampolgárok kaphatják.