„A kultúráért felelős miniszternek kötelessége egy ilyen kiváló tudós munkásságának bemutatását támogatni” – hangsúlyozta Hiller István.

 

Fotó: Gordon Eszter

A Szepessy Tibor - Válogatott tanulmányok című kötetben sorakozó írások az elmúlt bő fél évszázad termékei: közülük az első 1956-ban, de még a forradalom kitörése előtt, az utolsó pedig idén látott napvilágot. Java részüket az Antik tanulmányok közölte, a többinek más hazai folyóiratok vagy tanulmánykötetetek kínáltak és adtak helyet; nem egy közülük idegen nyelven, angolul vagy németül, franciául vagy olaszul is megjelent.

 

Az újraközlésre kiszemelt írások kétharmada az ókori görög irodalomból veszi tárgyát, azon belül azonban az archaikus és klasszikus korhoz képest jóval nagyobb hangsúlyt kap a hellenisztikus kor és a római császárkor görög nyelvű irodalma; másfelől, bár a tanulmányok az antik görög irodalom minden nagy műnemére kiterjednek, leginkább mégis a görög irodalomelmélet és a hellenisztikus költészet képviselőit, főként Héliodoroszt és az antik regényt, illetve a regény holdudvarához tartozó, olykor figyelemre alig vagy csak kevésbé méltatott alkotásokat vizsgálják.

 

A tanulmányok másik része a magyarországi latin nyelvű irodalommal, egy-egy antik szerző hazai utóéletével, illetve a régi magyar irodalom néhány költőjével-írójával foglalkozik.

 

A kötetet Mayer Gyula, Mészáros Tamás és Monostori Martina szerkesztették.

 

 

(Bp., 1929. jan. 7.): klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító.

 

1949-ben felvételt nyert az Eötvös József Collegiumba. A Collegiumban meghatározóvá váló kommunista frakció klerikális szemléletűnek bélyegzi és a tisztogatás áldozatául esik: tagságáról való lemondásra kényszerítik.

1952-ben szerez diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen görög-latin-magyar szakon. 1956-ban, a forradalom leverését követően az egyetemen aláírásokat gyűjt a később kivégzett Brusznyai Árpád felmentése érdekében, ezért eltávolítják. A végzés indoklása olyan kiemelten veszélyes személynek minősíti, „aki súlyos befolyással van a diákságra, ezért alkalmazása még ingyen sem engedhető meg.” Az eltávolítását követő évtizedekben fordításokból, lexikon-szócikkek írásából, (gyakran álnéven végzett) szerkesztői tevékenységből él. Végül (kiváló görög tudásának köszönhetően) az Irodalomtudományi Intézet alkalmazza. 1972-ben doktori fokozatot szerez (CSc), 1980-tól az irodalomtudomány kandidátusa. 1984-ben rehabilitálják, az ELTE újonnan alakult ógörög tanszékének élére kerül. 1995-ben nyugalmazzák. 1992-2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként tevékenykedett. 2005-től az Antik Tanulmányok főszerkesztője.

 

Az Eötvös Collegium újkori történetének meghatározó alakja, a Klasszika-filológia Műhely vezetője, később rendszeres óraadó, a kuratórium elnöke.

 

Kitüntetései: Európa Kvk. Nívódíja 1976, 1983; Révay József-díj 1976; Marót Károly-díj 1978; Ábel Jenő-emlékérem 1988; Szent-Györgyi Albert-díj 1998; Akadémiai Nívódíj 2008