A törvénytervezet jelenlegi formája többfordulós egyeztetés eredményeképpen jött létre, és a 2010. december 10-én tartott legutolsó egyeztetés után a három kamara által megküldött észrevételek közül két vitatott pont kivételével a kért változtatásokat átvezettünk a szövegen.

 

A két nézetkülönbségre okot adó ponttal kapcsolatos álláspontunk a következő. A kamarai tagdíj mértékével kapcsolatban el kell mondanunk, hogy bár a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az Államtitkárság kötelező kamarai tagság visszaállítása iránti elkötelezettsége változatlan, ez az elkötelezettség a kamarai tagok iránt is kötelező érvényű. Ezért továbbra is fenntartjuk azt a kormányzati álláspontot, hogy a kamarai tagdíj mértékét az alulfizetett egészségügyi dolgozók védelme érdekében törvényi szinten korlátozni szükséges. A kamarai tisztségviselők díjazása kérdésében szintén úgy gondoljuk, hogy az ország gazdasági helyzetéből kötelezően eredő kormányzati mértéktartást helyes a köztestületek szintjén is érvényesíteni. Fenntartjuk azt a kormányzati álláspontot, hogy a kamarai tisztségviselők díjazásának mértékét a kormánytisztviselők díjazásához kötötten korlátozni szükséges. Ezt a tervezetben a kormányzat a helyettes államtitkári bruttó 750 ezer forintos fizetéshez köti, míg az orvoskamarai javaslat ezt nem fogadja el, és a díjazás mértékét az állami szektorban 2010-ben meghatározott bruttó 2 millió forintos vezetői díjazásban kívánta meghatározni.

 

Amennyiben a nézetkülönbségeket jelentő szempontokon kívül továbbra is léteznek pontosításra szoruló elemek a tervezetben, akkor, ahogy eddig is, az Egészségügyért Felelős Államtitkárság kész a problémák kezelésére, ugyanakkor határozottan úgy gondoljuk, hogy ennek a közvetlen párbeszéd a megfelelő formája.

 

Az államtitkárság elkötelezett amellett, hogy az egészségügyet sújtó gondok csak közös munkával, a szakmai szervezetekkel és az egészségügyben dolgozókkal partnerségben kezelhetőek. A gondok akkorák, hogy ezt csak közös és kitartó erőfeszítéssel fogjuk tudni megoldani. Ebben a helyzetben különösnek tartjuk, hogy ezt az ágazatban megindult példa nélküli konstruktív egyeztetési folyamatot éppen annak a kamarának a vezetője veszélyezteti, akinek a kötelező kamarai tagság helyreállítására irányuló kérése a legtöbbet nyomott a latban a döntés meghozatalakor.