Az épület a magyar-francia közös kulturális örökség egyik szimbolikus és jelentős helyszíne, mert a házban lakott a XIX. századi magyar történelem két jelentős személyisége. Az ünnepélyes eseményen a Teleki családot Judit Teleki de Gérando, Teleki Blanka ükunokája képviselte, akit Erdős André, Franciaország magyar nagykövete köszöntött. Az avatást követően Csepeli Réka történész, politológus tartott előadást a nők szerepéről a XIX. századi történelemben.

A Teleki család a XVI. századtól kezdve játszott kiemelkedő szerepet a magyar történelemben. A befolyásos erdélyi protestáns arisztokrácia tagjaiként a Teleki grófok a XVII. századtól már aktívan részt vettek az ország kormányzásában is.

Teleki Blanka grófnő amellett, hogy festőként, íróként jelentős alkotásokat adott a magyar kultúra számára, az európai nőnevelés előfutára, forradalmár, hazafi volt. Az 1848-49-es forradalmi tevékenységéért az osztrák kormány tíz év börtönbüntetésre ítélte. Szabadulása után öt évig nővérénél, Emmánál élt Párizsban.

Teleki de Gérando Emma grófnőt írói és esszéista forradalmi tevékenysége miatt hasonló sors várta volna az Osztrák-Magyar Monarchiában, ezért kényszerült Franciaországba emigrálni. Férje, Auguste de Gérando francia arisztokrata halála után a Vaugirard utca 37. szám alatt lakott. A ház a magyar és a lengyel emigráció, valamint francia szimpatizánsok találkozóhelyéül szolgált 1849-től egészen 1870-ig, amikor Emma és lánya visszatért Magyarországra. Teleki Blanka grófnő Franciaországban, a Montparnasse temetőben nyugszik.