Az Évad németországi intenzív kommunikációja mellett a magyar sajtó kiemelt érdeklődése is jelzi a programsorozat sikereit. A hazai médiában eddig csaknem 300 megjelenés született az Ungarischer Akzentről, amely a korábbi évadokhoz viszonyítva számszerűen kb. ötszöröse az eddigieknek. Külön film készült az MTV szerkesztésében "Akzent" címmel és több ízben hallhatnak a Rádió Café hallgatói is "hírmorzsákat" a rendezvénysorozatról.
Az Ungarischer Akzent (Magyar Hangsúly, de az Akzent kiejtést is jelent) minden művészeti és kulturális ágra kiterjedő magyar kulturális bemutatkozás volt Németországban. A két ország államfőjének védnöksége alatt zajló programsorozat immár a hagyománnyá vált európai kulturális évadok sikeres gyakorlatába illeszkedik (Franciaország 2001., Olaszország 2002., Hollandia 2004., Nagy Britannia 2004., Oroszország 2005.). Szándéka az volt, hogy a magyar-német kapcsolatokat friss benyomásokkal gazdagítsa, elhagyva a régi Puszta-Paprika-Piroska kliséket a német szemek és fülek egy modern, mai magyar kultúrát ismerhessenek meg.
A kulturális rendezvények eddig eltelt időszakában csaknem 500 magyar művész lépett a német közönség elé a majdnem 220 program során mintegy 70 német városban. Minden kulturális évad annyit ér, amennyi megmarad belőle. Az Akzent-iroda katalizátori működésével létrejött és tartósnak bizonyuló kapcsolatok közül most csak kettőt emelünk ki és a zene területén, hiszen itt értünk el igazán jelentős eredményeket: a salzaui Nemzetközi Zenekari Akadémia és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyümölcsöző együttműködését, valamint a hamburgi Rudolf Steiner Haus évről évre bővülő és elsősorban Kurtág műveinek szentelt, kortárszenei előadó-művészeti mesterkurzusát (állandó tanárok: Maria Husmann, Keller András, Vékony Ildikó).
A zene immár nem pusztán eladható exportcikk, nem csak "utazó nagykövete" a "Musiknation Ungarn"-nak. Hanem - és legfőként - európai integrációnk paradigmája is! Joseph Haydn a magyar "pusztában" fejlesztette ki a bécsi klasszika egész sor zenei műfaját; működési helyszíne nem a centrum, hanem a "régió" (Bécs-Kismarton-Sopron/Ödenburg-Eszterháza-Pozsony-Buda-stb.), mecénása nem az udvar, hanem annak magyar "partnere" volt. A német ősöktől származó Erkel Ferenc a verbunkos és az olasz belcanto-stílus (Donizetti) párosításával teremtette meg, szinte a "semmiből", a magyar nemzeti operát. Gustav Mahler, a közép-európai zsidó emancipáció kimagasló alakja, a budapesti Operaház igazgatójaként európai szintre emelte a magyar operajátszást. És Liszt Ferenc, roppant és univerzális életművével, maga is személyes példaképe annak, amit úgy hívunk: európaiság.
S ha az Ungarischer Akzent egyik magyarországi záróeseménye, a 2007. november végére tervezett Liszt Workshop - a zeneszerző pályájához kapcsolódó országok legjelentősebb fesztiválvezetőinek "brain storming"-ja - nem marad meg csupán szimbolikus értékén, hanem kézzelfogható eredményeket is hoz, úgy valóban eredményes volt a NémetországiMagyar Kulturális Évad 2006-2007!