Nyina Trosina, a szerző felesége mindenkinek köszönetet mondott, aki segített a könyv létrejöttében, s Szabó Istvánhoz szólva hozzátette: a hátizsákot férje, Alekszandr Trosin tette a könyv borítójára. Szilágyi Ákos videofelvételen üzenve felolvasta az áprilisban elhunyt Trosinról megjelent nekrológját, amelynek legfőbb mondanivalója, hogy a neves filmkritikus nem távozott, hanem csak fizikai mivoltában vált láthatatlanná, de művei és az általa alapított, világszerte nagy tekintélynek örvendő Filmtudományi Feljegyzések című folyóirat köztünk maradnak, s továbbviszik ügyét, forrásul szolgálnak mindazoknak, akik a filmkultúra és a magyar filmművészet iránt érdeklődnek.

Végül Szabó István beszélt újra, aki elmondta: amikor főiskolás volt, sorra jelentek meg a nagy rendezők, akik már nem a némafilmtől indultak, és egyre több jelentős alkotás született. Azóta azonban a filmművészet a filmipar, az pedig a szórakoztatóipar részévé vált. Évente hétezer produkció készül, ezek közül jó, ha háromszáz akar mondani valamit, ideális esetben száznak sikerül is ez, és nagyon jónak számít, ha tizenötre érdemes beülni. "Szűk úton járunk, ezeket a filmeket csak művész mozikban vetítik, de nincs miért bánkódni, mert regényekből 30 ezret írnak egy évben, és nagyon sokszor csak egy olvasható van köztük. A feladat ennek ellenére az, hogy elmondjunk valamit, ami segíthet másoknak, a többiek pedig árulják a piacon a portékájukat" - mondta elég szomorúan.

MTI