1936-ban a Szentpétervári Történeti Intézet archívumában került elhelyezésre Nyikolaj Petrovics Lihacsov hagyatéka, amelyben 33 egyedülálló hungarica dokumentum is található. A híres műgyűjtő az 1880-as évektől az első világháborúig nagy szenvedéllyel vásárolta az orosz és nyugat-európai középkori okleveleket, kódexeket, és egyéb értékes kéziratokat. Lihacsovot az a gondolat vezérelte, hogy az orosz történelem kutatásához eredeti iratokból álló forrásbázist kell létrehozni, amelyet aztán az európai történelem forrásaival egybevetve lehet tanulmányozni. A kiemelkedő tudós harminc éven keresztül alakította ki gyűjteményét, ezt az eszmét tartva szem előtt. A legkülönbözőbb írásos emlékeket vásárolta régiségkereskedésekben, antikvár könyvüzletekben, európai árveréseken. Évente külföldre utazott, hogy iratokra tegyen szert, vásárolt levelezés útján, illetve európai régiségkereskedések katalógusaiból.

A kötetben kiadásra kerülő gyűjtemény, már időhatárait tekintve is rendkívül szerteágazó, és a magyar történelem legkülönfélébb tárgyköreit érinti. Az intézet nyugat-európai szekciójában őrzött középkori oklevelek újabb adalékokat jelentenek Luxemburgi Zsigmond, I. (Hunyadi) Mátyás és II. Jagelló Ulászló magyar királyságának történetéhez. Az oklevelek mellett további értékes 17-19. századi kéziratok (Rákóczi György, Bethlen Gábor, Kazinczy Ferenc) is előkerültek.

Két dokumentumot feltétlenül ki kell emelnünk: Mátyás király 1487. évi oklevelét, és Aragóniai Beatrix királyné által, 1498-ban udvaronca (Niccolo Cagnola) részére írt ajánlólevelet. Ez utóbbi nemcsak a magyar királyné sajátkezű aláírását tartalmazza, hanem annak a bemutatására is szolgál, hogyan hatolt be és terjedt az olasz reneszánsz kultúra Hunyadi Mátyás és II. Jagelló Ulászló udvaránál. (Az udvaronc később arról vált nevezetessé, hogy leírta Ferrarai I. Alfonso d'Este herceg és Lucretia Borgia esküvőjét.)

A levéltár orosz szekciójában került elhelyezésre az ún. Voroncov-gyűjtemény, amely a 18-19. században a Voroncov grófok és hercegek állami szolgálatban és diplomáciai területen kifejtett tevékenységét mutatja be. "Az orosz katonaság harci cselekményeinek leírása a magyar lázadók ellen 1849-ben" című kézirat, mielőtt Voroncovékhoz került, nyilvánvalóan I. Miklós cár személyes könyvtárában volt. Erre utal az első és második kötet minden oldala felső bal sarkában látható - babérkoszorúval és tölgyággal körülvett - "N I" monogram.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával - a magyar és orosz nyelven - megjelentetett kötet a moszkvai Levéltári Intézet, a Szentpétervári Állami Történeti Intézet és a Magyar-orosz Történész Vegyesbizottság sikeres együttműködésének eredménye.