Kicsiny Balázs a CHB Moholy-Nagy Galeriájába, illetve a ház homlokzatára tervezett nagyszabású installációsorozatával újradefiniálja a fotográfia interpretációs lehetőségeit Robert Capa “Egy amerikai katona halála,Lipcse, 1945. április 18.” című ikonikus fotójából kiindulva.

 

A fotográfia műfaját Kicsiny a médium-váltás kapcsán annak autenticitására, reflexivitására, relevanciájára és interpretációs spektrumára nézve kérdőjelezi meg, egyben bekapcsolódva a jelenleg ismét a művészetelméleti diskurzus gyújtópontjába került média-archeológiai vitába. Az európai trauma tematizálása mind Capa mind Kicsiny munkásságának középpontjában áll, mely a tematikai gyújtópontját alkotja Közép-Kelet Európa egyik legjelentősebb művészének a berlini diszkussziós térbe való bevezetéséhez. Jelen kiállítás Kicsiny Balázs első németországi bemutatkozása lesz.

 

 

A CHB Moholy-Nagy Galériájában Kicsiny a berlini kiállításra helyspecifikusan tervezett nagyszabású installációja lesz látható “Lipcse, 1945. április 18 – a félreértés”címmel. Az installáció nyolc embernagyságú figurával és a ház homlokzatán kívülről installált ejtőernyőkkel eleveníti meg Kicsiny a Capa-fotóval kapcsolatos vízióját.

 

A CHB kávézójában, az utcára néző kirakatban a velencei biennálén 2005-ben bemutatott "Sweet Home”, a CHB loggiáján pedig a “Permanent Landing” című installációk lesznek láthatóak. A CHB az Unter den Lindenre néző hatalmas kivetítőjén pedig Kicsiny szintén a velencei biennálén bemutatott "Suszterinas”című filmje lesz látható.

 

Kovács Endre Amnezia Temporis Budapest 1965-1971

 

A fiatal, huszonéves fotográfus 1974-ben elhagyja Magyarországot (az akkori szóhasználatban disszidál), majd Svájcban telepszik le. Húsz évvel és egy teljes világtörténelmi fordulattal később visszatér szülőföldjére. Szülei lakásán fiatalkori emlékei között kutatva egy dobozra lesz figyelmes, amelyben előhívatlan negatívok lapulnak. A fényképeket előhívva, feltűnik, hogy jóllehet minden jel arra utal, hogy saját maga készítette azokat talán a 60-as 70-es évek fordulóján, egyikükre sem emlékszik.

A fényképek készítései körülményeit, a szándékot, az időpontokat sűrű emlékezeti köd fedi, amely csak évek során oszlik, ahogy egyre gyakrabban veszi elő a fényképész fiatalkori munkáit. A képek Budapesten és környékén születtek, kivétel nélkül szinte mind a Dunához közeli helyeken egy olyan világ lenyomatát őrizve, amely nemcsak fényképészünk emlékezetében süllyedt egyre mélyebbre a történelmi amnézia ködös mélységeibe. Kovács Endre fényképei kivételes erejű alkotások, amelyek konkrét anyagán is nyomot hagyott a dobozokba zárt idő. Most a felszínre kerülve a visszanyert emlékezet fényében izzanak újra fel.