2020. szeptember 21.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Alberto Giacometti

2004. március 29.
Rádai Eszter írása


Újból múzeumi szenzáció: a testek térbelisége szakadatlan kutatójának, az arcéllé egyszerűsített fejek mesterének, Alberto Giacomettinek művei március végétől június közepéig láthatók a budapesti Szépművészeti Múzeumban.
E "pillanat" rendkívüli, hiszen a huszadik század e meghatározó alkotójának életművét önálló kiállításon még sosem volt módja bemutatni magyarországi múzeumnak, és - nyilván hasonló okokból, az évszázados provincializmus, no meg az anyagi szűkösség miatt - magyar közgyűjtemények sem birtokolják egyetlen művét sem. /Ugyanezért talán azt is feltételezhetjük, hogy a magyarországi magángyűjtők közül sem mondhatja magát senki Giacometti-mű boldog tulajdonosá-nak./ De azért is rendkívüli a pillanat, mert egybe0esik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idejével, és nem is véletlenül.
A bemutatott művek többségét, szám szerint 55 darabot ugyanis a világ legnagyobb Giacometti-gyűjteményével rendelkező zürichi Kunsthaustól kaptuk kölcsön, amely - ez persze véletlen, de számunkra nagyon szerencsés - épp most újítja fel épületét, így az elcsomagolt szobrok szinte útrakészen várták, hogy egy másik szerencsés múzeumban kicsomagolják és kiállítsák őket. Zürichben pedig úgy gondolták, Európa nagy múzeumai után, amelyeknek ko-rábban kölcsönadták a műveket, érje ez a szerencse - most először - a csatlakozó országok valamelyikét. E művek mellé aztán a Szépművészeti Múzeumnak - részben a zürichiek tanácsai és össze-köttetései alapján - sikerült még 30 művet Magyarországra hoznia.
A kiállítás rendezője, Bálványos Anna a léptékek mestereként jellemzi Giacomettit, aki kutató, kísérletező, gyötrődő művész, rendkívül elszánt alkotó volt, élete során az alkotáson kívül soha mással nem foglalkozott. Életművében ezért nem voltak üres-járatok, még alkotói válságait is végigdolgozta, igaz, művei közül azokat, amelyekkel elégedetlen volt, mindig kegyetlenül, könyörtelenül megsemmisítette.
Nála "minden hagyományos, kezdve a technikáján /a bronzöntést előkészítő mintázás/ egészen rögeszmés témájáig /az emberi lény/, valamint látásmódjáig, kivéve éppen őt magát, aki kubista is, szürrealista is volt egyszerre" - írja róla Michel Conil Lacoste a XX. század szobrászatáról szóló tanulmányában. "Az alak egész valóját kell megragadnunk" - Giacometti maga így határozta meg programját, miközben soha másra nem törekedett, mint az emberi alak olyan módon való ábrázolására, amilyennek az a tekintetünk számára megmutatkozik, függetlenül a róla szerzett érzelmi, tapasztalati, kulturális ismereteinktől. "Ez az optikai ellentmondás, ez az örökös bujócska a látvánnyal, ez a szédület az, ami megragadta A kocsi alkotóját." Ez a talán legismertebb Giacometti-szobor is - amelyet 1950-ben egy gyógyszert szállító kórházi ápolónő emléke ihletett - látható most a Szépművészeti Múzeumban.
Giacomettit nehéz bárhová is besorolni. Fiatalon a szürrealistákhoz csatlakozott, az akkor készült művei neki is, a szürrealizmusnak is főművei, klasszikus művészetfelfogása azonban - a szürrealistáktól eltérően mindig modell után dolgozott - csakhamar szakításhoz vezetett közöttük. Attól kezdve a maga útját járta, és ebben az sem akadályozta, hogy a negyvenes évek végétől résztvevője volt a párizsi értelmiségi körök életének, Sartre és Simon de Beauvoir, de főleg Albert Camus barátja. És közben jelen volt - ezért található annyi műve amerikai magángyűjteményekben - a kor new yorki művészeti életében is.
Figurális műveket alkotott, amikor az absztrakt, a nonfiguratív számított korszerűnek, modell után dolgozott, amikor az nem volt divat, és akkor is a művészet alapkérdéseivel, az ábrázolás problémáival foglalkozott, amikor a művészetben minden korábbinál nagyobb szerepre tettek szert a társadalmi-politikai problémák. Összeomló férfija - a Szépművészeti Múzeum kiállításának egyik csodás darabja - mégis az egzisztencializmus egyik alapműve lett. Míg Budapesten az életmű teljes keresztmetszete, Krakkóban a zürichi gyűjtemény litográfia-sorozata látható, és Pozsonynak is jutott a gyűjteményből két-három alkotás. Aligha téved, aki azt reméli, ezek a kiállítások a következő hónapok kulturális turizmusának kitüntetett célpontjai lesznek.
 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok