Kamaszkora óta biztonsággal mozog a pódiumon, versenygyőzelmek, oklevelek jelzik zongoraművészi pályájának főbb állomásait. Idén tavasszal Kossuth-díjjal tüntették ki Bogányi Gergelyt. Muzsikus szülők és zenész testvérek körében nőtt föl. Bernadett fuvolista, Bence fagottos, Tibor karmester és csellista - vele és Kelemen Barnabással sűrűn játszanak trióban. Még gyakrabban gyönyörködhet a hallgató a hegedűs Kelemen és a zongorista Bogányi duójának fantasztikus harmóniájában. Most is együtt léptek föl a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, ahol azt a programot mutatták be, amellyel később a New York-i Carnegie Hallban szerepeltek. Egy Bolyai számára volna méltó feladat kettőjük karrierjének ívét geometriailag leírni, együtt haladnak, de szuverén egyéniségként, sok személyes elhivatottsággal és sikerrel. Hazatérésük után találkoztam Bogányi Gergellyel.

A Carnegie Hall életem egyik legnagyobb zenei élménye volt, a terem hangulata, az akusztika oly összetetten volt tökéletes és csodálatos, hogy csak ámultam - mesélte. - Bármilyen híres és monumentális a Carnegie Hall, mégis barátságos és emberséges, őszintén örültem, hogy játszhattunk itt. A közönség is hozzájárult a pozitív tapasztalatainkhoz, roppant érzékenyen reagáltak mindenre. Ahogy kimentünk a pódiumra, mindjárt éreztük, hogy nem az új ruhájukat akarják megmutatni a barátaiknak, hanem valóban azért jöttek el, hogy meghallgassák, mit is tudnak ezek a magyarok. A taps ereje, a megfoghatatlan finom vibrálások mind arra utaltak, hogy nem sznobok, hanem igazi érdeklődők ülnek a széksorokban.

Bár talán a sznobokat sem kell megvetni, a jóléti államokban ők tartják el a magas művészetet. Kétségtelen, hogy jobb értő publikumnak játszani. Számítottak-e a sikerre? Hány ráadás számot vittek?

Az ottaniak mondogatták, hogy a New York-i közönség általában elég hamar abbahagyja a tapsot, nekünk azonban hosszú ovációban volt részünk, amit két ráadás számmal viszonoztunk. De ennél többet is vittünk, hiszen a Carnegie Hall egy turné végállomása volt, felléptünk Dubajban, Bejrútban, Dublinban, és Reykjavíkban is. Elég kiadós és fárasztó utat teljesítettünk, de úgy érzem, mindenütt jól játszottunk. Ezt igazolja, hogy mindjárt számos új felkérést kaptunk, jövő évre például visszahívtak Bejrútba. Mindegyik helyszínen - a városban vagy a teremben - először jártunk, friss élményeket szereztünk.

Az is szokatlan érzés lehet, hogy a neve mellett ott áll: Kossuth-díjas.

Én inkább azt érzem: fáradt vagyok. Most biztosan alacsonyabb sebességfokozatba kell kapcsolnom, ez a kötelességem. Nem teljesíthetek háromszor-nyolcszor annyit, mint amennyit magamtól egyébként elvárnék, a magam szigorú mércéjével.

Nem tud ellenállni a fölkéréseknek?

Úgy hozta az élet, hogy összejöttek előre kiszámíthatatlan dolgok. De tudom, sokkal pontosabban kell terveznem az életemet. Ez persze külön koncentrációt kíván.

A turnéról a próbaterembe "költözött", a Liszt Ferenc Kamarazenekarral készül lemezfelvételre.

A pályám egyik meghatározó momentuma, hogy dolgozhattam, dolgozhatom velük. Két Mozart-zongoraversenyt már fölvettünk, készülünk a harmadik rögzítésére. A testvéreim, Bernadett és Bence pedig egy fuvola és egy fagott versenyművet játszottak föl. Az első anyagnak, azt hiszem, már megtaláltuk a kiadóját, a másodiknak keressük a "gazdáját", remélem, hamarosan megleljük.

Mondta: valamelyest visszavesz a tempóból, de a tervei minőségét és távlatát, úgy látom, nem redukálta.

A Zeneakadémián jövőre két Brahms-zongoraversenyt fogok megszólaltatni, aztán élőben is eljátszunk a Liszt Ferenc Kamarazenekarral két Mozart-koncertet, és tervezek egy szólóestet is. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezekre az estekre még a Liszt Ferenc téren kerül sor, de mint sok magyar muzsikus, én is várom, hogy mielőbb kipróbálhassam az új koncerttermet. Bízom benne, hogy legalább olyan barátságos légkörű lesz, mint a Carnegie Hall.

Nem hagyta el szűkebb pátriáját, a Dunakanyart, ugyan már nem Vácott lakik, hanem Zebegényben. És a csökkentett fordulatszámon is egyik eszmei irányítója, persze a testvéreivel együtt, a Dunakanyari Nyárnak.

Nyakig benne vagyunk a szervezésben. Nagyon örülök, hogy itt jelenthetem be, idén a zárókoncerten fellép nálunk az a muzsikus, akit kimondhatatlanul tisztelek: Perényi Miklós, sőt együtt fogunk játszani ezen az esten.