Horváth Gábor interjúja

Kérlek, magyarázd meg ennek a kicsit zavaros címnek a választását.

Maga a zavarosság a magyarázat. Tükrözi azt, amit a kiállítással ki szeretnék fejezni. Hiszen a valóság és a képzelet határán táncolni az egyik legzavarosabb, legnehezebben megfogalmazható életérzés. Nem tudni, mi itt a teremtett világ, és mennyi a környezetünk objektív leképezése.

Tehát mit lát a fényképezőgép, és mi az a hatás, amit a nézőből kivált?

Már az sem objektív, ami a képek készítését illeti. Régen lejárt filmeket használok, ezért sok minden múlik azon, milyen is volt a nyersanyag élete az alatt a 20-25 év alatt, míg nem használta senki. Van, amelyik már a roncsolódásával kifejez hangulatokat.

Ez akár azt is jelentheti, hogy a szerencsén is múlik, milyen lesz egy kép.

Akkor is sok minden a szerencsén múlik, amikor valaki a mai digitális technikával készít bárhol fényképeket. A hullócsillagot sem lehet kiszámítani. De nem is baj, ha a szerencse közbeszól. Amikor az egyik filmet kipróbáltam, kiderült, hogy valószínűleg a tárolás miatt gombásodott, vagy egyéb behatás miatt pöttyös lett. Miután ez kiderült, tudatosan használtam, rájátszva erre az adottságára. Így a véletlen és a tudatosság új tereket, képzeteket teremt együtt.

Említettél még egyéb formai jegyeket, amelyektől a kiállításod kicsit más lesz, mint a megszokott vernissage-ok.

A képek nagy méretben, méteres nagyításokban láthatók, hangulatos megvilágítással. Így a látogató jobban belemerülhet ezekbe a képek által megidézett hangulatokba. Emellett zene is szól, és a falon az írásaim is olvashatók, szintén nagy vásznakra nyomtatva.

Nem lesz ez túl sok információ egy befogadó számára?

Remélem, nem. Sőt én azt szeretném elérni, hogy "csak úgy" létezzenek az emberek a képek között, néha beleolvasva a szövegekbe, hallgatva a zenét, miközben sétálnak, üldögélnek a székeken. Ezek a külsőségek ugyanúgy részei ennek az általam teremtett hangulatnak, mint például a képek vagy a novellák mondanivalója. Mindenképpen sok múlik azon, hogy ezt a hangulatot át tudja-e venni a látogató, de nem félek, mert azt gondolom, sokan nyitottak arra, hogy egy komplexebb élményt befogadhassanak.

Azért esett a választás a Mai Manó Fotográfusok Házára, mert annak a hangulata már önmagában is magával ragadó?

Természetesen sokat tesz hozzá maga a helyszín is az általam áhított hangulat megteremtéséhez, ugyanakkor méreténél fogva elegendő helyet is biztosít arra, hogy a remélt több száz vendég a megnyitón elférjen, és jól érezhesse magát. A megnyitó ezért is tart egészen este 11 óráig, hogy az élmény tényleg ne csak egy mechanikus képnézegetés és pogácsaevés legyen, hanem ki-ki kedve szerint időzhessen majd a képeim elmúlt világában, érezve a többi ember hangulatát is. Mintha kitágulnék néhány száz köbméterre, és befogatnám azokat az embereket, akik nyitottan jönnek el megismerni egy alkotó érzéseit, munkáját.