V . Bálint Éva írása


Karinthy Márton megrendezett már vagy jó ötven darabot, 82-ben létrehozta a Hököm Színpadot, az első vállalkozói színházat, több mint tizenöt éve vezeti a Karinthy Színházat. Aki személyesen is ismeri, tudja: kedves, igazán kedves, jópofa, érzékeny ember, akivel kellemes pezsdítő beszélgetéseket lehet folytatni. De hogy ezzel a névvel még írni is mert, erre csak most derült fény.
Az Ulpius-ház adta ki a harmadik Karinthy első könyvét, az Ördöggörcsöt, mindjárt kétféle kiadásban. A kiadó okosan tervez. Karácsonyi ajándék az egykötetes díszkiadás, majd hétszáz oldal. Aztán itt van ez a csinos kétkötetes paperback, az utazós, a sorbaállós, a bárhol elővehető változat. Minek is nevezzük a munkát? Családregény, pszichothriller, dokumentummontázs? Egy könyv amelyben ott kísért Adrian Leverkühn szelleme. Kísértet járja be Európát? A Karinthyak kísértete. Igaza van Heller Ágnesnek, aki a könyv egyik ajánlója: "...mint minden nagy családregény, ez is a kor regénye, a huszadik század regénye, a bűnök és betegségek, az árulások és csalódások, a vágyak és játékok, szerelmek, csalások, barátságok, de mindenekelőtt az Öncsalások regénye." Ez a regény - írja a filozófusnő - Karinthy Mártonról szól, aki, miközben a múltat kutatja, mások igazságait és hazugságait boncolgatja, végre, ha nem is érti, de megtalálja önmagát. Vajon igaz-e mindez, s mit érez a szerző, amikor már csak bemutatóról bemutatóra kíséri a könyvet?
"Szorongást - mondja K. M. - Most még sebezhetőbb, még kiszolgáltatottabb vagyok, mint a színházban, hiszen rendesen élve boncolom magam, miközben titkok, magánügyek, lélekredők jutnak, ha tetszik, idegen kézbe." "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - jutnak eszünkbe a nagyapa, Karinthy Frigyes felejthetetlen sorai. Ebben a könyvben a tér, az idő, a cselekmény hármassága osztódik, szorzódik a három főszereplő, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Karinthy Márton körül. S közben Pest legendáriuma, kávéházakkal, sasfiókákkal, szeretőkkel és pszichoanalitikusokkal.
"Az is nyilvánvaló, mennyire izgatott nagybátyám, Karinthy Gábor története. Életének jelentős részét töltötte zárt falak között, ő volt az Inktapusztai Munkaterápiás Intézet egyik híres lakója, a Fájdalomherceg, s az intézet bezárása után gyerekkori barátjának és kezelőorvosának, Benedek Istvánnak házában húzódott meg. Babits kora legjelentősebb fiatal költőjének tartotta, pedig az ördöggörcs csak egy kötetet engedett neki megírni. (Most ez is kapható lesz az Ulpius-ház Kiadó jóvoltából.) Harca a sötétséggel, számadása az ördöggel, egész életem fájdalmas figyelmeztetője volt. Hogy nem lehet tudni, mikor nyújtják be a számlát, mikor hibásodik meg az agyam, mikor jön a depresszió, a sötétség. Mert mi, Karinthyak, a zseni és az őrült között választhatunk, s vele az állandó bűntudat az el nem követett bűnökért vagy a meg nem írt Alapvető Könyvért. Mifelénk, ebben a huzatos országban és környékén rengeteg tehetség dunsztolódik, a pálya kicsi, a teljesítménygörcs meg nagy. Ezért vagyunk agresszívebbek vagy, ha tetszik, sérülékenyebbek. Frici nagyapámnál tulajdonképpen két trauma egybeesése indította meg fejében a "különös vonatokat". Első felesége, Boga halála és Trianon. Hitt az asszimilációban, igazán magyarnak tudta magát, s a történelem megkímélte attól, hogy ezt a tudását megkérdőjelezzék. Mert nem kellett megélnie 1944-et, amikor második felesége, a fantasztikus, legendás Böhm Aranka Auschwitzban meghalt, mert nem kellett megérnie a Rajk-per árulásait és így tovább. Apám, Cini, az életerő, a vitalitás, a túlcsorduló jelenlét szobra negyvenhét éves korában tapasztalta a depresszió első tüneteit. S hogy ez a delejes erejű ember, aki teljes életsúlyával nehezedett rám, belül mégiscsak szorongó, vívódó lélek volt, az csak halála után, a Naplókból derülhetett ki. Számomra is, hiszen titokban vezette a naplót, és csak Jovánovits Miklós kérdésére, hogy maradt-e utána valami, adta át anyám e posztumusz művet. Hogy csak ez maradt. Szerintem egyik legjobb műve, talán fő műve."
Az Ördöggörcsöt, Karinthy Márton első könyvét nyilvánvalóan a pániknak köszönhetjük. Hogy utoléri a Karinthy-átok. De nem fogja. Ám hogy mire készül most, arról csak szűkszavúan beszél.
"Meglátom, hogyan fogadják a könyvet. Izgatott vagyok, tetszik-e, olvassák-e, reagálnak-e rá. Az igazság az, van még mit megírnom. Az anyagom felét bele sem tudtam tenni ebbe a könyve, mert kímélni kell az olvasót, no meg a kiadót is. Ami még a tarsolyban maradt, abból kikerekedhet egy újabb kötet, talán egy dráma, de - álmodjunk merészet - film is."