2020. szeptember 21.
eu2011.hu
Önkéntesség Európai Éve 2011
Átadás-átvétel
Felhasználóbarát honlap 2009-2010

Ez az oldal csak archívum, tartalma ELAVULT – kérjük, látogassák meg a tárca honlapját itt.

Radikális színház

2004. július 23.

Csáki Judit írása

Kolompár Károly, egy hányatott sorsúnak ígérkező cigányközösség vezetője és legtekintélyesebb tagja üldögél a színpad elején, és kávézik az Úristennel. Lenne mit megbeszélniük egymással, de az Úrnak sietős a dolga: az Androméda-galaxis két féreglyukával kell foglalatoskodnia. Arról ugyan lekésik - föl is robban a galaxis mintegy kétmillió év múlva -, de a cigányokról is leveszi a kezét átmenetileg.

És származik ebből bonyodalom, sok.

A Kaposváron bemutatott Csak egy szög című darabot hárman írták: Kovács Márton, Mohácsi István és Mohácsi János - és ez utóbbi, Mohácsi János rendezte. Van alcíme is: "előítélet két zajos részben", és pontosan erről szól. Azt kellene mondani: politikai színház ez, de mivel a jelző az elmúlt néhány évtizedben alaposan szétzilálódott, inkább azt mondom, radikális színház, amely sem a tartalomban, sem a formában nem ismer pardont.

Az egymáshoz kapcsolódó jelenetek közt van vicces-ironikus, félelmetes, megrendítő, lírai és mitologikus, sőt: voltaképpen mindez keveredik mindegyikben. Maga a darab is igen erőteljes, mindazonáltal nem hiszem, hogy a kaposvárin kívül akadna színház, amely bemutathatná. Ugyanis szakmailag magas színvonalú és sokoldalú színészközösségre épül. Itt énekelni, táncolni, mozogni kell, és színjátszani közben, pillanatnyi kihagyás nélkül.

Khell Zsolt díszlete elsősorban maga a tér: egy deszkákból ácsolt perspektivikus alagút, mely egyrészt a semmibe vezet, másrészt anyagában, a maga nyers és ideiglenes mivoltában az előadás egyik lényeges jellegzetességét hangsúlyozza. Akárcsak Szűcs Edit jelmezei: csupa rongyból áll össze az ismerős és jellegzetes összbenyomás (a rómaiak sisakján és pajzsán például mosogatóba való műanyag rács feszül). A szedett-vedett összkép indokolt, hiszen a cigány közösség élete csupa otthontalanság, számkivetettség, vándorlás; az első jelenetben egy esküvő előkészületei közben véres merénylettel űzik ki őket őshazájukból, Indiából, az "India a svájciaké" terrorszervezet aktivistái. A másodikban - immár Magyarországon - egy emberevési per vádlottjai, és noha az állítólag megevett ember ép testi valójában jelenik meg tanúskodni, a közösség tagjait a legújabb kor fifikás kínzásaival, módszereivel vallomásra bírják és megnyúzzák. Aztán jön Krisztus keresztre feszítése, Auschwitz és a szép jelen, amikor is a faluközösség inkább szétveri a cigányoknak épített házat, mintsem beengedje őket a faluba.

A zsurnalisztikus összefoglaló persze semmit nem tartalmaz a darab lényegéből, a "mohácsis" finomságokból. Még a nyelvből sem, amely pedig bravúrosan elegyíti a köznyelvi közhelyeket a különböző rétegnyelvekkel - "hatályos törvényeink törvényes hatálya", mondja a bíró, "azt álmodtam, hogy robotpilótakeksz vagyok", mondja az egyik cigány, "Itt Nem lehet RandalíroznI", ennek nagybetűiből áll össze az INRI Krisztus keresztjén. De a rövid tartalom nem utal a színpadi formákra sem, amelyek pedig a legerőteljesebb csapatmunkából jönnek létre; az előadás minden pillanatában legalább húsz ember "főszerepel", és nemcsak azért, mert a mozgások összerendezettek, és hatásra vannak kihegyezve, tehát egyszersmind intenzív mozgásszínházi előadás is ez (koreográfus Tóth Richárd), hanem azért is, mert a színészek rendre alakot váltanak, hol cigányt, hol magyart, hol németet, hol rómait játszanak. Harminchét színészt és a tizenegy tagú zenekart kellene kiemelnünk (a kettő közt van némi átfedés) - nincs még egy magyar színház, amelyik ezt a csapatot ilyen színvonalon tudná kiállítani...

Talán az Auschwitz-jelenetet, azt kellene kiemelni. Ahol a megölt cigányokat még csak nem is "listázták". Amelyben a kiszolgáltatott és halálra rémült csapat végül szinte megbékül a halállal. Előbb a vagonban zsúfolódnak-préselődnek egymáshoz, majd - immár mindenki pucéran - a gázkamrában. Kezük, fejük, testük egyszerre mozdul: haláltánc.

Vagy az utolsó jelenetet, ezt a "kapreál" életképet. Amikor immáron, az EU árnyékában, mindenki egyenlő: "a cigányok is egyenlők, az emberek is egyenlők". Amikor a vég megint az, hogy "el innen", és hármasával-négyesével szépen mindenki eltűnik a süllyesztőben. Nem kell megrémülni: van boldogabb vég is.

 ugyfelkapu  ujmagyarorszag magyarorszag.hu
banner_2 banner_kszk_w120 buro EUvonal
 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

1055 Budapest, Szalay utca 10-14.

Telefon: (+36-1) 795-1200

E-mail:

Államtitkárságok