Fotó: Gordon Eszter

 

Hiller István beszédében azt hangsúlyozta, hogy tanulás, tanítás, oktatás és kutatás mindig összetartozó tevékenységek, s azok lesznek a jövőben is.

 

Mint fogalmazott, "ismert és ismeretlen embereket jött köszönteni, két nagyszerű professzort, akiktől tanulunk, s akik átadják a tudásukat". De - mint hozzátette - köszönt egy olyan gondolkodást, mentalitást is, amely 20 évvel ezelőtt az innovációért, a kutatásért, a műszaki értelmiség elismeréséért díjat alapított.

 

Az oktatási és kulturális miniszter szerint különböző korok különböző módon értelmezik az innovációt. A hírek döntő többsége manapság arról szól, hogy válság van. De aki kreatív és kritikus, az a válságból kivezető útra is gondol - folytatta. Ami a középkorban a föld, a 19. században az iparosodás, az a 21. században az oktatás, kultúra, innováció. Aki ezt korán felismeri, helyzeti előnyben van.

 

Magyarország ereje az innovatív gondolkodásmódban és tehetségben rejlik. Ezt érdemes felismerni és a lehetőségekhez mérten kamatoztatni - hívta fel a figyelmet Hiller István.

 

 

1947-ben született Budapesten. 1972-ben gépészmérnöki, 1979-ben képlékenyalakítási szakmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1985-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 2008-ban az MTA doktora címet nyerte el. A Csepeli Acélműben kutatómérnök, majd laborvezető. 1982-től a Paksi Atomerőmű osztályvezetője, 1992-től vezérigazgató törzs vezetője. 1996 és 2003 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársa. 2003-ban és 2004-ben vendégkutató az Európai Bizottság Egyesített Kutató Intézetének Energia Intézetében. Tanácsadó és a Debreceni Egyetem Műszaki Kar egyetemi tanára.

 

Kutatási területe a nyomástartó berendezések integritásának elemzése és a szerkezeti anyagok károsodási folyamatainak vizsgálata. Tevékenysége hozzájárult a Paksi Atomerőmű üzemidő -hosszabbítása műszaki megalapozásához. 130 tudományos közlemény és 2 könyvfejezet szerzője.

 

A Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetség elnöke, az Európai Roncsolásmentes Vizsgálati Föderáció igazgatóságának tagja, a Nemzetközi Hegesztési Intézet V. bizottságának magyar delegátusa, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség atomerőművek élettartam gazdálkodásával foglalkozó munkacsoportjának tagja. A Magyar Mérnökakadémia alapító tagja.

 

 

Székely Vladimír 1941. január 11-én született Budapesten. 1964-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Ettől az évtől munkatársa az Elektronikus Eszközök Tanszékének, 1990 és 2005 között pedig a tanszéket is vezette. Az egyetemi doktori címet 1970-ben, a kandidátusi fokozatot 1978-ban, a műszaki tudomány doktora fokozatot 1989-ben szerezte meg. Jelenlegi beosztásában egyetemi tanár. Székely Vladimír első kutatási területe a Gunn dióda működési fizikája volt. Későbbi érdeklődési területe főként az integrált áramkörök számítógépes tervezése, különös tekintettel az áramkör szimulációra, a termikus szimulációra és a félvezető eszközök modellezésére. Több, az integrált áramkörök tervezését és szimulációját szolgáló CAD program kidolgozását vezette. További érdeklődési területe a számítógépes grafika és a képfeldolgozás. A félvezető eszközök és integrált áramkörök termikus tulajdonságainak vizsgálatával 25 éve foglalkozik. Ennek eredménye egyes új, termikus működési elvű IC elemek, valamint termikus szimulációs programok kidolgozása.

Székely Vladimír több, lezárult, illetve futó hazai (OTKA, FKFP, NKFP) projekt témavezetője, EU projektekben résztvevő hazai kutatócsoportok vezetője.

Kilenc éve programbizottsági elnöke és egyik szervezője az évenként megrendezett THERMINIC Workshop-nak (1995 Grenoble, 1996, 2000 Budapest, 1997, 1998 Cannes, 1999 Róma, 2001 Párizs, 2002 Madrid, 2003 Aix en Provence). A workshop a témával foglalkozó egyetlen európai rendezvény, és mára jelentős eseménnyé nőtte ki magát. Székely Vladimír vezető szerepet vitt egy külföldi szakfolyóiratban is publikált ujjlenyomat felismerő algoritmus kidolgozásában.

Kutatásainak elméleti és gyakorlati eredményeit több mint 280 folyóirat- és konferencia cikkben, továbbá 12 könyvben, könyvfejezetben publikálta. Képfeldolgozási témában IEEE folyóiratban is jelentetett meg cikket. Az utolsó 7 évben vendégszerkesztője volt a Sensors & Actuators és a Microelectronics Journal folyóiratok összesen 8 különszámának. Jelenleg az IEEE Trans. on Component & Packaging Technology-nál vendégszerkesztő. Négy éve szerkesztőbizottsági tagja a Microelectronics Reliability folyóiratnak.

2001-ben a H. Rosten (USA) alapítvány (megosztott) díját nyerte el, kutatási tevékenységéért az elektronikus eszközök termikus analízise terén. 2002-ben az MTA Akadémiai Díját kapta meg.

 

A Gábor Dénes-díj a NOVOFER Alapítvány műszaki-szellemi alkotásért kuratóriuma által odaítélt elismerés, a Hazai és a Nemzetközi Gábor Dénes-díj gyűjtőneve. A díj Gábor Dénesről, a holográfia felfedezőjéről, a Római-klub alapítójáról, a XX. század egyik legnagyobb humanista gondolkodójáról, az 1971-ben Nobel-díjjal kitüntetett tudósról kapta nevét.