Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium szervezésében magyar delegáció tett látogatást az USA New York Államában, a Rochesteri Műszaki Egyetemen (RIT) a fogyatékosok - elsősorban a siketek és nagyothallók - felsőfokú képzésének tanulmányozása céljából. A csoportban egy siket, három nagyothalló fiatal, egy jeltolmács, az illetékes szakmai szervezetek vezetői, a BME és a BMF, valamint az ICSSZEM és az OM képviselői vettek részt. A tanulmányút egy korábbi (ACCESS) projekt keretében kialakult eredményes kapcsolatra épült. A kint tartózkodás költségeit és a programokat a fogadó fél, a kiutazás költségeit pedig az ICSSZEM biztosította.

Rochester város New York Állam északnyugati részében helyezkedik el, a ka- nadai határ mentén, az Ontario tó partján. Lakosainak száma 250 ezer, az agglomerációval együtt egymilliós, lélekszámához képest igen nagy területen terül el. Gazdag ipari vidék (Kodak, Xerox és számos egyéb világcég működik). 7 felsőoktatási intézmény 50 ezer hallgatójának ad otthont Rochester.

A Rochester Institute of Technology (RIT) 15 ezer hallgatót képez post secondary, Bachelor, Master és doktori fokozaton, 8 karon. Ezek között egy kar foglalkozik a siketek és nagyothallók felsőoktatásával: National Technical Institute for the Deaf (NTID), magyarul Siketek Nemzeti Műszaki Intézete.

Az RIT elődjét 1829-ben alapították a keletről nyugatra vonuló telepesek a környék fejlesztésének támogatása céljából az akkori városközpontban, amit kinőtt az egyetem és a huszadik század derekán a város szélére, a repülőtér mellé költöztették, ahol tágas, modern campus alakult ki mára, melyet jelenleg is bővítenek.

Az egyetem kitűnő honlappal rendelkezik, így az interneten bőséges információhoz juthatnak az érdeklődők a www.rit.edu címen. Az egyetemen két web kamera is működik, valamint az internet segítségével virtuális túrát is tehet- nek az érdeklődők az egyetemen.

A magyar delegációt az RIT rektorhelyettese - egyben az NTID Kar dékánja -fogadta, aki maga is siket.

A siketek és nagyothallók felsőfokú képzését 1968-ban kezdték el Rochester- ben. A második világháború után, a hatvanas években egyre jobban éltek az amerikaiak, s ekkor támadt "társadalmi szintű lelkiismeretfurdalásuk" a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, hogy ez a társadalmi réteg kiszorul a "javak élvezetéből" és a munkából. 1964-ben merült fel a gondolat, hogy a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának elősegítése érdekében a képzést kell először megszervezni részükre. Pályázatot hirdettek meg a különböző fogyatékosok felsőfokú képzésének megszervezése céljából. Az USA Kongresszusa 1965-ben döntött, s a beérkezett pályázatok közül a rochesteri RIT kapott megbízást a siketek és nagyothallók speciális képzésének megszervezésére. Az RIT keretei között 1968-ban alakult meg az NTID, ahol 68 diákkal indult meg a képzés. Az RIT azért nyerte el a számára is új kihívást jelentő megbízást, mert a képzést a halló diákokkal közösen, integrált formában tervezték, széles körű szolgáltatásokat építettek be a tanmenetbe, a képzést a társadalmi környezetbe ágyazták és a végzősök számára munkahelyet, illetve továbbtanulási lehetőséget kínáltak. Az elmúlt közel négy évized igazolta a merész terveket, s az élet bebi-zonyította a társadalom előtt is, hogy az anyagi és szellemi beruházások jó talajra hullottak.

Jelenleg 1200 siket és nagyothalló hallgatója van az NTID-nek, akik az egyetem által nyújtott széleskörű képzési paletta minden területén tanulnak. Ezen hallgatók (elsősorban a nagyothallók) fele a másik 7 karon a hallókkal együtt vesz részt a képzésben, ahol részükre a szükséges többlettámogatást megadják az esélyegyenlőség biztosítása érdekében. A hallgatók másik fele (elsősorban a siketek) kiscsoportos (max. 12 fő) és egyéni képzésben részesül magán az NTID-n belül. A végzettek 93%-a az oklevél megszerzése után munkába áll. Az érettségi ((ACT) után, többlépcsős felvételi folyamat révén kerülhetnek be a hallgatók az NTID-be. Az egyéni adottságok és ambíciók mellett fontos, hogy az egyetem szakemberei is elbeszélgetnek a jelentkezőkkel és együtt döntenek arról, hogy milyen szintű és szakterületű képzésre történjen a felvétel. Az egyetem több szinten és szakon is biztosítja a siketek és nagyothallók képzését:

A hallgatók 50%-a szakmai felsőfokú képzésben, 25%-a továbbtanulást is lehetővé tevő felsőfokú szakképzésben, 25%-a pedig Bachelor képzésben vesz részt. Az utóbbiak eredményei meghaladják a halló tanulók eredményeit!

A karon 250 főállású tanár dolgozik, mindegyikük ismeri és használja is a jelnyelvet. A kar egyéb dolgozói is használják a jelnyelvet. Az oktatók szobáiban is van kamera és monitor, így az internet és a jelnyelv segítségével tudnak kommunikálni a távol lévő hallgatóval (mivel a telefont nem tudják használni). 110 jelnyelvi tolmács segíti a hallgatókat a többi karon. A jeltolmácsok legnagyobb munkaadója az egész világon az NTID. Évi 100 ezer óra jeltolmácsolást végeznek.

A siket és nagyothalló hallgatók részére különböző többletszolgáltatást biztosít az NTID: jeltolmácsolás, jegyzetelés, feliratozás, korrepetálás, tanácsadás, speciális tanulóközpont igénybe vétele. Az egész egyetemi campuson belül a siketek és nagyothallók például az egyetem biztonsági szolgálatához fordulhatnak a nap bármely szakában, ahol megfelelő eligazítást kapnak .

Az USÁ-ban mintegy 800 ezer siket és nagyothalló ember él, közülük 8 ezer a siketek száma, 40%-uk a munkanélküli. Az USÁ-ban a hallássérültek mintegy 10%-a tanul felsőfokú szakképzésben és 1%-uk pedig Bachelor szinten.

A japán Nippon alapítvány támogatásával nemzetközi szintre emelték a nagyothallók felsőfokú képzését és létrehozták a PEN (Postsecondary Education Network) szervezetet, melynek központja az NTID-n belül működik. Az alapítvány támogatja a külföldi nagyothallók amerikai képzését, az idejövő hallgatók beszámolnak az anyaországbeli tapasztalatokról és hazamenve pedig elviszik az ott szerzett tapasztalatokat és kapcsolatokat. Elsősorban ázsiai hallgatók támogatásával foglalkoznak, magyarok jelenleg nem vehetnek részt eb-ben a programban. A PEN-International tagországai jelenleg: Japán, Kína, Oroszország, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Csehország.

A tanulmányút során röviden megismerkedtünk az NTID különböző szervezeti egységeiben folyó tevékenységekkel: NETAC Északkeleti Technikai Segélyző Központ; Képzőművészet és Grafika Tanszék; Informatika és Számítástechnika Tanszék; Közgazdasági Tanszék; Oktatási Konzorcium a Tanuló Központtal és az Önképző Laboratoriummal; Munkaközvetítő Központ; Ipar, Tudomány és Technológia Osztály; Tanácsadó Szolgálati Központ; Kutatási és Pedagógusképző Tanszék; Kommunikációs Ismeretek és Szolgáltatási Osztály; Amerikai Jelnyelv és Tolmácsképző Tanszék (ASLIE); Öregdiák és Marketing Osztály; Tolmács Csoport; Hozzáférhetőségi Szolgáltatások Központja; Oktató-Segítő Tantestület; Könyvtár; Egyetemi Menza, Büfé és Bolt.

Az alábbiakban röviden áttekintjük az NTID-ben a hallássérültek részére biz-tosított speciális szolgáltatásokat.

A NETAC az Északkeleti Technikai Segélyző Központ, melyet a Szövetségi Oktatási Minisztérium támogat évi 1 millió Dollárral.

Az amerikai szövetségi állam az egész USA területére kiterjedő hatáskörrel 4 regionális központot működtet 1995 óta a fogyatékkal élők képzésének szakmai támogatása céljából, ezek alkotják a PEPNet hálózatot.

Az RIT-n működik a NETAC, melyben a diákok számára nyújtanak pályao-rientációs tanácsokat, tanár továbbképzést végeznek, információkat adnak az igénybe vehető szolgáltatásokról, a felvételihez segítséget nyújtanak és a lemorzsolódás elemzésével foglalkoznak. Az 5 főből álló iroda együttműködik a másik három irodával és a rendszer továbbfejlesztésével is ők foglalkoznak. Az új, 1998. évi szövetségi fogyatékosügyi törvény (ADA) előírja a különböző intézmények kötelezettségeit a fogyatékosokkal kapcsolatban, s ennek a megvalósításához is ez a szervezet ad segítséget minden érdeklődőnek. Összeállítottak például egy tájékoztató anyagot a siketekről és a nagyothal-lókról a halló emberek és a hivatalok számára, hogy szakszerűen és jogszerűen tudjanak bánni a hallássérült emberekkel. A tájékoztatót szórólapokon, CD-n és az interneten teszik közzé.

A tanórán kívüli egyéni tanulás segítését hivatott ellátni a tanulóközpont, ahol a hét minden napján (szombaton és vasárnap is) 8-22 óra között, előzetes jelentkezés alapján igénybe vehetik a szolgáltatásokat a hallássérült hallgatók. A központban kiképzett hallássérült hallgatók demonstrátorként látják el az ügyeletet és meghatározott ütemezés szerint tanári konzultációra van lehetőség. A központ multimédiás számítógéppel, segédanyagokkal jól felszerelt, például az előadások jeltolmácsolással megtekinthetők és a jegyzetelve is tanulmányozhatók. A számítógépeket három évente lecserélik, az oktatási módszereket folyamatosan fejlesztik. 4 cent/oldal díjért fénymásolat készíthető az oktatási anyagokról.

Az egyetem másik hét karán is vannak kisebb tanuló központok, melyek a fogyatékkal élők sajátos igényeinek kielégítését szolgálják.

A központ missziója a hallássérült hallgatók boldogulását segítő kutatási-fejlesztési tevékenység koordinálása és végzése három dimenzióban:

A központ 14 oktatójából, kutatójából 2 fő siket.

Sajátos kutatási téma például annak a vizsgálata, hogy a siket vagy nagyothal-ló hallgató óra közben mire figyel: tanár, jeltolmács, tábla, vagy monitor. Cél olyan oktatási módszerek kifejlesztése, amelyek hatékonyan, az egyéni igények szerint alkalmazhatóak. Az előadással egy időben készülő feliratozás (real ti-me) technikai fejlesztésén is intenzíven dolgoznak, speciális, a gyorsírás eszközeit is felhasználó rövidítések beépítésével. Komoly eredményeket értek el a beszélt angol nyelv speciális eszközök segítségével történő közvetlen leírásával. A totális kommunikáció (minden lehetséges eszköz felhasználása) is egy fontos kutatási téma. Az IT (információs technológia) hatalmas lökést adott a fogyatékkal élők képzésének és foglalkoztatásának terén, amit az NTID a mindennapi munkájában és a K+F témák vonatkozásában is maximálisan kihasznál.

A kutatási eredményeket az oktatáson túlmenően is hasznosítják, például a televíziós feliratozásban.

Az NTID erénye, hogy a végzős hallgatóit a képzettségének megfelelő munkahelyhez juttatja és ott is segítséget ad a munkavállalónak és a munkáltatónak egyaránt. Az intézmény négy évtizedes működése azt bizonyítja, hogy amenynyiben szakszerű a pályaorientáció, a kiválasztás, a képzés, a munkahely keresés, tehát mint egységes rendszer a teljes folyamat összhangban van, akkor beszélhetünk eredményes esélyegyenlőség teremtésről. Ezen egységhez megfelő jogszabályi háttér, jól működő intézményrendszer és jól képzett, s egyúttal megszállott, a fogyatékosok ügye iránt elkötelezett szakemberekre van szükség. A munkaközvetítéssel foglalkozó szervezeti egység munkatársai hangolják össze az egyénre szabott feltételeket. Folyamatos kapcsolatban állnak a már végzettekkel, azok munkáltatóival, a most bent tanulókkal, a kooperatív képzésben résztvevő munkaadókkal, a szűkebb és tágabb értelemben vett környezettel, a sajtóval. Az USÁ-ban pozitív társadalmi megítélés alá esik az a cég, amelyik fogyatékkal élőket is foglalkoztat, a megfelelő imázs kialakításához ez is hozzátartozik.

A karon önálló szervezeti egység foglalkozik a siketek és nagyothallók részére adandó tanácsadással. A tanácsadás kitér életviteli, oktatási és elhelyezkedési kérdésekre is. A felvételre nyert hallgatók sok helyről jönnek: New York Állam, az egész USA és külföld. Sokféle szakmai és jelnyelvi előképzettséggel kerülnek az NTID-re. Az egyénre szabott tanácsadás az egyik záloga az itt elért páratlan eredményeknek. Csak így biztosítható, hogy a hallássérült nem kallódik el az egyetem rengetegében, hogy a szülők is nyugodtan engedhetik el otthonról gyermekeiket, biztosak lehetnek abban, hogy jó kezekbe kerülnek. Különös erénye az intézménynek, hogy a hallássérültek a halló társaikkal integrálva tanulnak és élnek, a hallók készítik például a jegyzeteket, konzultációt is vállalnak. Ebből az együttműködésből gyakran barátságok is szövődnek, így a fogyatékosok segítőre is találhatnak az egyetem falain belül. Ez a kétoldalú szocializáció később a mindennapi életben és a munkahelyen is segíti a fogyatékkal élők beilleszkedését a harmonikus társadalmi életbe.

A tanácsadó szakemberek segítik az önfejlesztést, az egyéni karrier tervezést. Szükség esetén a többi tanárral, konzulenssel is felveszik a kapcsolatot az egyes diákok ügyében. A családdal is kapcsolatban állnak. Fontosnak tartják a szakemberek, hogy a családban is tudják használni a jelnyelvet, mivel a hallássérült fiatalok fejlődését ez nagymértékben elősegíti.

A beszélt nyelv leírását jelenti a C-print, ami történhet kézzel, billentyűzeten keresztül, vagy speciális diktáló maszk felhasználásával. Az utóbbi technika fejlesztésén intenzíven dolgoznak az NTID-ben. A leírás történhet a beszéddel egyidőben, vagy utólag, külön. Az egyidejű leíráshoz nagyon komoly felkészültség és koncentráció szükséges. Eddig mintegy 25 egyidejű feliratozót képeztek ki 60 órás képzéssel, amihez még jelentős gyakorlás társul. Ezek a feliratozók például a televízióban dolgoznak, órabérük 1280 USD.

Az amerikai jelnyelv (American Sign Language = ASL) széleskörű elterjesztésében és magában a kifejlesztésében is az NTID oroszlán részt vállalt. Itt készítettek nyomtatott jelnyelvi szótárat, amit CD-n és videon is lehet használni, a jelnyelvi szaknyelv kifejlesztésével és nemzetközi jelnyelv fejlesztésével is magas szinten foglalkoznak.

1975-ben kezdték meg a jelnyelvi tolmács képzést, ami jelenleg több szinten folyik: 2 éves képzés AAS oklevéllel, 2 éves képzés BS oklevéllel, szakmai tanároknak szóló jelnyelvi képzés ASL oklevéllel és jeltolmács tanárok számára kidolgozott ASLT oklevéllel záruló képzés. Például siketek is lehetnek jelnyelvi tolmácsok vakok képzésénél.

A jelnyelv oktatásához az információs technológiák teljes arzenálját igénybe veszik, a technikai és módszertani fejlesztésen folyamatosan dolgoznak. A jelnyelvet már jól ismerő, általában felsőbb éves diákok is részt vesznek a jelnyelvi képzésben.

A felsőoktatásban megszerezhető jelnyelvi végzettség mellett a szakmai szövetség is ad ki regisztrált jeltolmács képesítést(RID). A jeltolmácsok egy része mindkét típusú oklevéllel is rendelkezik, másik részük pedig csak az egyik fajtával.

A jelnyelv az USÁ-ban egyre inkább elnyeri méltó rangját, amit az is mutat,

hogy a halló hallgatók egyre nagyobb számban veszik fel idegen nyelvként.

A törvény által előírt kötelezettség egyre jobban érvényesül a mindennapi gyakorlatba is: hivatalokban, az egészségügyben, a bíróságokon és az oktatási intézményekben vannak a jelnyelvet értő és alkalmazó munkatársak, így a hallássérültek esélyegyenlősége egyre jobban érvényesül. Az alap szintű jelnyelvi ismeret a mindennapi kultúra részévé válik.

Meg kell tanulnunk egy új magyar kifejezést, a "jelelést". Az, aki jelnyelvet használ, az "jelel", azaz jelnyelven fejezi ki magát, jelnyelven kommunikál.

A 110 főállású jeltolmács az NTID-n és a többi karon egyaránt igénybe vehető, ezen kívül 30%-ban külsőket is alkalmaznak. A jeltolmácsoknak két típusa van: beszéd/jel és jel/beszéd, valamint jel/írásbeli. A jeltolmácsok 80%-ban az órán, 20%-ban a szabadidő eltöltésénél (szakkör, sport), 5%-ban pedig a dolgozók, tanárok mellett fejtik ki tevékenységüket. Speciális tolmácsolást is végeznek (például vakok és gyengénlátók számára). A jeltolmácsok közel fele az iskolarendszerben szerezte szakképesítését (BS és MS), másik fele pedig RID képesítéssel rendelkezik. Az általános jelnyelv mellett vannak specialisták, akik meghatározott szakterületen is képesek jeltolmácsolásra. Ügyelnek a jeltolmács utánpótlás biztosítására, a felkészült hallgatók is végezhetnek jeltol-mácsolást. A jeltolmácsok munkáját éves szinten tervezik, számítógéppel koordinálják, ügyelnek a helyettesítésekre és a spontán igények kielégítésére is. Tevékenységüket évente értékelik.

A kezdő jeltolmácsok évi fizetése (10 hónapra adják) 25 500 USD, átlagos jeltolmács 35 ezer, a "csúcson" lévő pedig 50 ezret keres.

Az előadásokat (azon túlmenően, hogy jelnyelven is előad az előadó az élő szó mellett utóbbi a szájról olvasást segíti) kétféle módon rögzítik írásban. Az egyik a jegyzőkönyv szintű, részletes leírása az előadásnak (mint a parlamentben). A másik az ún. jegyzetelés, mely az előadás lényegi gondolatait, összefüggéseit rögzíti írásban. 125 tantárgy tananyagát készítik el jegyzetelve többféle kivitelben: kézírással, amit aztán beszkennelnek, számítógépen leírva és digitálisan vagy papíron kiadva, újabban pedig ún. palatáblás számítógépen digitalizálva. Az előadás vázlatot általában az előadást követő két órán belül felteszik az internetre, ahol a jogosultsággal rendelkező hallgatók azt tanulmányozhatják. Az írásos jegyzetet általában az előadási órán készítik el és utána kicsit még szerkesztik, de néha utólag magnóról készül.

A jegyzetelést általában felsőbb éves, az adott szakon tanuló és erre a feladatra külön kiképzett halló hallgatók végzik 7 USD órabérért. Munkájukat negyedévente értékelik. A legjobb jegyzetkészítőket évente külön díjazzák. A jegyzetet készítő diák gyakran korrepetálja is az adott tárgyból a hallássérült hallgatót, illetve segíti az élet ügyes-bajos dolgaiban eligazodni. A jegyzetkészí-tő az előadóval és a szakmai tutorral is kapcsolatot tart fenn.

Itt említjük meg, hogy az USA felsőoktatásában használatos az ún. hallgatói kártya, amivel a hallgató heti 20 óra munkavégzésre jogosult, lényegében adó- és járulékmentesen. Az NTID-n belül sok hallgató ebben a munkavállalási konstrukcióban dolgozik a legkülönbözőbb egyetemi feladatok elllátása érdekében. Az egyetemen hallgatói kártyával dolgoznak hallgatók a menzán, a könyvtárban, a számítóközpontban, a kollégiumban, az üzemeltetési területen.

Azt tapasztaltuk a négynapos tanulmányút alatt, hogy minden, gyakran előforduló kifejezésre, dologra alkotnak egy egyszerű rövidítést, jelölést. Például a D/HH a siket/nagyothalló személyt jelenti (Deaf/Hard Hearing).

Az RIT egy tanévi tandíja átlagban 24 000 USD. A kollégium és az étkezés évi 9 000 USD. Amerikai hallássérült állampolgároknak az NTID-n évente 7 000 USD a tandíja, a különbözetet az állam fizeti. A tandíjhoz jön még a tankönyvek ára, biztosítási díjak, tagsági díjak, zsebpénz, közlekedési költség. Az NTID mérnöki szakán tanulók éves tankönyv költsége 2000 USD. Külföldi állampol-gárságú siketnek és nagyothallónak 14 000 USD-t kell fizetnie évente tandíj-ként.

Az egyetem kétoldalas tájékoztatója tartalmazza a külföldi diákok által fizetandő díjakat teljes részletességgel.

Az ICSSZEM és az RIT NTID illetékes szakemberei színvonalas előkészítő munkájának köszönhetően a négy munkanapot kitevő szakmai tanulmányút minden másodperce hasznos tartalommal volt kitöltve. A vendéglátók az előre egyeztetett programhoz kiegészítésként kért helyi igényeket is maximálisan kielégítettek annak ellenére, hogy a látogatást követő héten kezdődött a vizsgaidőszak, ami tanárnak, diáknak jelentős kihívást jelent.

19 hivatalos programot bonyolítottunk le a négy nap alatt (megbeszélés, látogatás), telefonon keresztül interjút adtunk az MTI-nek és a Népszabadságnak. Az interjúra az NTID multimédiás stúdiójába került sor. A Népsza-badság washingtoni tudósítója egy napra csatlakozott a delegációhoz.

A tanulmányút részletes programját a melléklet tartalmazza.

Az RIT NTID vendéglátó szakértőinek rövid bemutatatása a mellékletben található.

Megtekintettük a téli Niagara vízesést és az Ontario tó partvidékét, a Rochesteri Eastman Színházban egy koncertet (ütősökkel), a George Eastman Múze-

umot, ahol a KODAK történetével ismerkedhettünk meg.

Vasárnapi ebédre kaptunk meghívást Borbás András és Judit otthonába, akik a Rochesteri Magyar Klub nevében köszöntöttek bennünket és nagyon hasznos beszélgetésre került sor a kint élő magyarokkal. Az NTID épületében az aulá-banlévő képzőművészeti kiállításra a rövid szünetekben többször is betekinthettünk.

A tanulmányút előkészítésében és lebonyolításában jelentős részt vállaltak a rochesteri magyar közösség tagjai. Nagy Lajos és Teremy Ferenc végig a magyar csoporttal volt, ha kellett tolmácsoltak, ha kellett az egyéni igények kielégítésében és a csekély szabad idő eltöltésében segédkeztek. Nagy Lajos szervezésében tettünk látogatást a KODAK történetét bemutató múzeumban (aktív korában a gyárban fejlesztőként dolgozott). Teremy Ferencnek a színházi előadás megszervezését köszönhetjük (ő pedig az egyetemen tanult a művészeti karon, ahol az est karmestere egykori oktatója volt, így előadás előtt betekinthettünk a kulisszák mögé).

A Rochesteri Magyar Club vezetőségével módunk volt találkozni.

A kint élő magyaroknak három javaslatuk volt a magyar kapcsolatok javítása terén. Kossuth Lajos amerikai útján 6 darab dagerotípia készült róla, amiket Rochesterben, a George Eastman Múzeumban találhatók. Ezek feldolgozása hátra van. A másik javaslatuk szerint az amerikai könyvtárak jelentős részében elavult magyar vonatkozású anyagok találhatók. Szívesen vállalnák, hogy átnézik a nagyobb könyvtárak anyagait és javaslatot tennének a korszerűsítésre vonatkozóan. A kint élő magyar közösségben nagy számban élnek olyanok, akik nemrégen mentek nyugdíjba, erős magyar kötődéseik vannak és szívesen dolgoznának az újés az óhaza közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében. Mindhárom javaslat hasznosításra érdemes!

Néhány érdekesség az amerikai élet különböző területeiről:

Budapest, 2006. március 24.

Dr. Agg Géza

tanácsadó, OKM

Tel: 473 75 99

e-mail: geza.agg@nefmi.gov.hu