Görbe László

Szebedy Tas

Kőrösiné dr. Merkl Hilda

Miklósi László

Ásztai Csabáné szakértő

Szlankó Erzsébet

Kerpen Gábor

Dr. Gyimesi László az ülés levezető elnöke

Keszei Sándor

Novák János

Simonné Toldi Ágnes

Villás Lajos

Dr. Sáska Géza

Mácz István

Nádor Rudolfné

Bajzák Erzsébet

Braun József

Papp Kornél

Dr. Schäffer István

Alexov Ljubomir

Az országos diákszervezetek képviseletében:

Farnady-Landerl Viktória

Hanti Vilmos

Fábián Tiborné

Lóczi Péter

Farkas Mariann

Dr. Bencze Péterné

Paulik Antal

Kiss Mária

Sipos János közoktatási helyettes államtitkár

Daróczi Gábor miniszteri biztos

Paulik Antal

Fedor Mihály

Friss Péter

Brassói Sándor

Balogh Lászlóné

Simon Istvánné

Szűcsné Hobaj Tünde

Brandstatter György

Tóthné dr. Schléger Mária

Szabó Imre Ernő

Ambrus István

Meghívott:  Friss Péter főosztályvezető

Czímer László főosztályvezető

Simon Istvánné főosztályvezető

Brandstätter György főosztályvezető

Fedor Mihály főosztályvezető

Szőlőtő kerettanterv a javítások után ismételten a testület elé fog kerülni.

A Waldorffal kapcsolatban a referens nemcsak a jóváhagyást, hanem a kihirdetést is javasolja.

A kérelmező alternatív iskolaként működik.

A benyújtott kerettantervet nem kívánja kihirdettetni.

A Walderf kerettanterv a NAT-ra épül, vagyis kompetencia-fejlesztés jellemzi.

A tanterv világnézetileg nem elkötelezett tanterv.

kifogásolja, hogy a Waldorf iskolákat az OKNT formalizált határozatban nem minősítette alternatívvá.

javasolja a Waldorf kerettanterv jóváhagyását, melyhez az önkormányzati és nem önkormányzati iskolafenntartók oldalai is csatlakoznak.

Noha jól tudjuk, hogy a '99. évi törvénymódosítás is megtiltotta az általános iskolák számára felvételi vizsga szervezését, ennek ellenére a helyzet az, ami éppen napjainkban is van. Úgyhogy ezért a törvénymódosításhoz illesztve a NAT-kormányrendelet ez irányú módosítását tartjuk szükségesnek.

2007. szeptember 1-jétől szeretné a tárca, ha a módosítás rendelkezései életbe lépnének, illetve, hogy már e szerint kezdődjön meg az oktatás ezeken az évfolyamokon.

A tanulással kapcsolatban kíván a rendelet szabályozni, amit az oldal nevében támogat.

Kifejti hogy a tanárok továbbképzése lenne szükséges e feladat sikeres ellátása érdekében.

Hiányolja, illetve keresi a pedagógusok ez irányú munkavégzésének feltételeit.

A 2/A szakaszt evidenciának tartja, nyilván így kellene a pedagógus-képzésben is oktatni.

Egyetért a sorsolás módszerének bevezetésével.

A sorsolással kapcsolatosan elmondja, hogy egy iskolától elvárható, hogy a dolgok megalapozottan dőljenek el, objektív elbírálás alapján.

Hosszan kifejti pedagógia-filozófiai nézetét a kérdésről, amit tiszteletben tart az első szakaszban.

Nem ért egyet az előterjesztésben azzal, hogy amíg az egyik oldalon a bejárás, illetve az iskolaválasztás szabadságát korlátozza, a másik oldalon a pedagógus-tantestület programalkotó szabadságát növeltek a kerettantervek kötelező jellegének csökkentésével, szintén nem értünk, hogy a bejáró fejkvótát emelte - illetve támogatta ezt a parlamentben, ha jól tudjuk -, ami viszont a körzeten kívüli iskolaválasztás támogatását jelenti.

Nem támogatják az előterjesztés elfogadását, és elmondja, hogy az oldal a rendeletmódosításból eredő többletköltségeket nem kívánják vállalni.

Beszél a nemzetiségi oktatásban arról a jelenségről, hogy több olyan gyerek tanul ezen oktatási formában akinek a nemzetisége erre okot nem ad, de ez nem is kérdőjelezhető meg, a mai törvényi szabályozás szerint.

Ennek oka az előnyösebb normatíva igénylésének lehetősége is.

Az 1. § betarthatatlanságát említi. Ezt elvi deklarációnak tartja.

Újszerűnek nevezi, hogy szakmai minősítés kormányrendeletként jelenik meg.

Hiányosnak nevezi, hogy a fenntartók hogyan válnak ebben érdekelté.

Kéri , hogy a testület támogassa az előterjesztés elfogadását.

Kifejti , hogy a javaslat a szakmai ellenőrzés szintjén egy új szakértői lista létrehozását javasolja.

szakértői vizsgálattal kapcsolatos díj mértékére. mindenféleképpen, fedezze az ellenőrzés költségeit

elmondja, hogy ennek az egész szakmai értékelésnek akkor van és lesz értelme, hogyha ehhez egy pozitív rendszer kapcsolódik, ami a normatívák, illetve a költségvetés mentén értékelhető.

Kéri , hogy a szakértői testület jogállását jobban fejtse ki a javaslat.

Kérdezi, hogy a rendelet mikortól válik hatályossá, valamint a szakértők óralátogatási joga egyben a szakfelügyeleti rendszer visszaállítását is jelenti?

A véleményében kifejti, hogy a tervezetnek számos önkormányzati vonzata van. Az ÖK iskolák hatósági ellenőrzése a jegyző joga. Nehezen egyeztethető össze ez a szakmai ellenőrzéssel.

Kérdezi, hogy a minősítés során a fenntartókat a tervezet nem teszi érdekeltté, miért nem vonják be őket?

Támogatja, hogy a minősítő, vagy akkreditációs eljárás részletes és tárgyszerű legyen.

Szeretné arra is felhívni a figyelmet, hogy az önként vállalt ellenőrzés kényszere piaci viszonyok között működik. Hangsúlyozom, nem közviszonyok között, nem közpénzekből működik, hanem piaci viszonyok között, ahol az intézmény fennmaradásának van jelentősége. Ennek kiterjesztése a közviszonyokra nemcsak a szakirodalom szerint, hanem a józan ész szerint is erősen kétséges.

Megkérdezi, hogy a rendelet megalkotásának a normatíva hiány az oka, fagy az új rendszert teljesítők kaphatnak csak állami támogatást.

Miért nem tiltják, hogy egy nagy létszámú művészeti iskola működjön egy lakótelepi lakásban?

Ki minősíti az országos művészeti szervezeteket?

Miért nem lehet ezt a munkát kizárólag az OKÉV égisze alatt végigvinni.

Tehát ebben az esetben egy olyan köztestület a szakmai minősítő testület helyett számára nagyobb garanciát jelenthetne, mint akár a Köznevelési Tanács, vagy akár a felnőttképzési akkreditáló testület, ahová a szakmai szervezetek is, a fenntartók is, vagy akár a munkavállalók, tehát egy elég széles bázis küldhet delegáltakat. Számára ez esetben a szakmai szervezetek csoportja elég szűknek tűnik, hogyha más tartalom is hozzá fog társulni ehhez.

A szabályozást bürokratikusnak tartja, amely újabb terhet ró az iskolára.

Az igénylés és a lebonyolítás közötti öt hónapra hitelezni kell az iskolák részéről

A 4. szakasz 7. pontjában kifogásolja, hogy a képzés szeptemberi indulása után annak forrása csak januárban érkezik meg, így nem elég ösztönző az iskolának.

A szabályozás egységes értelmezésében szól hozzá, egyes feladatok tartalmát azok időkereteit csoportlétszámait pontosítva.

A leírt javaslat megvalósításában kételkedik, mert csak feltéttelezéseken alapul.

Üdvözli azt, hogy a szakmai gyakorlatra nagyobb időkeret jut.

Támogatja a gyakorlatorientált képzés, még akkor is ha ez most csak kis lépés.

Az egyházi iskolák felé szerinte nagyobb figyelemmel van az állam a normatíva igénylés, folyósítás és elszámolás vonatkozásában. Nem érvényesül a szektorsemlegesség.

Elgondolkodtatónak tartja, hogy a normatívigény 10 %-os csökkenését azonnal jelenteni kell az emelkedést nem.

Kifogásolja, hogy a rendeletet másként értelmezik a felnőttoktatás területén.

Bajzák Erzsébet a problémakört kiegészíti a tanulóazonosítók ügyével a KIR nem tud február 1-ei adatokat adni.

Kérdezi, hogy a kistérségi ügyekben a megszűnés esetén a jogutód iskoláknak milyen kötelezettségük keletkezik?

Ha jól értjük, akkor ez csak a közalkalmazotti jogviszony keretében a Kjt. hatálya alá tartozó állami szervekre és helyi önkormányzatokra terjed ki, illetve az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságára, vagyis úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a pedagógus munkakörhöz kötött csak, hanem a fenntartót is megkülönbözteti. Mi ennek az oka?

Mintha a férfiak és a nők nem egyenlő eséllyel tudnának ebben részt venni, miután az 57. életévüket betöltötték

Hálás, hogy a szakszervezeti oldal gondolt a nem önkormányzati iskolákban dolgozókra is.

Véleményünk szerint ugyanúgy, ahogy az előbb a 20/97-es speciális szabályai, ennek a rendeletnek a megalkotása is sérti az egyenlő bánásmódot, az esélyegyenlőséget, az antidiszkriminációs jogszabályokat és elveket, mint ahogy a költségvetésről szóló törvény is, de ennek az alkotmányossági próbája majd meg fog történni

Egyes szakaszokban szakmai pontosításokat javasol.

Szeretné ha bekerülne a szabályozásba: amikor tankönyv magyar megfelelőjét kivonják a forgalomból, előállhat az a helyzet, hogy nem rendelhetek

nemzetiségi nevelést, oktatást segítő pedagógiai szakmai szolgáltatások támogatásával kapcsolatoskérdést tesz fel

már itt az óvodával kapcsolatban, az 5. oldalon a támogatási igények benyújtásának határideje 2006. április 30. Ez már a továbbképzésnél is egy kicsit sántít, hiszen gyakorlatilag most kerülnek elő az intézmények költségvetései, és ez az április 30-a már az OM Alapkezelőnél kell, hogy legyen

még egyet szeretne megemlíteni: ezt a tankönyv-visszaigénylési ütemezést nagyon jónak tartom, tehát ez egy nagy biztosíték

a pályázati pénzek 270-300 millió forinttal kevesebb mint a tavalyi esztendőben.

Indítványozza a kisebbségi tankönyvprobléma napirendre tűzését.

A tartós tankönyv kérdésében a kisebbségek között sincs konszenzus.

Javasolja a tárcának egyes kisebbségi tankönyvekre a fordítói jog megszerzését.

Elmondja, hogy az iskolák véleménye szerint a hardverárak közbeszerzésen kívül olcsóbbak 5-10 ezer forinttal.

Egyben felhasználó barátibb programokat kér.

Az elektromos osztálynapló egyes helyeken havi ezer forintért elérhető. Ennek fejlesztése legyen központi kérdés, és a hozzáférés ingyenes.

Problémásnak tartja a KIFIR és a FŐKIR munkamegosztását

A diákönkormányzatok finanszírozásának lehetőségét keresi hozzászólásában.

Megjegyzi, hogy 2005-ben a korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítő oktatás számára is volt kis értékű hardver eszközökre normatíva. Ez a 2006. éviben nincs.

a 4. § (3) bekezdését nem látják elég világosan, hogy itt milyen akkreditációs eljárásról van szó. Hiszen egy akkreditációs eljárás már lezajlott, és az intézmények egy ilyen programot már használnak egy éve.

Elmondja, hogy a rendelet nincs összhangban a 2006. évi költségvetési törvény 30. - tehát az egyházi intézményekre vonatkozó - § (1) bekezdés i) pontjával.

 Nevezetesen azért, mert ebben azt határozza meg a költségvetési törvény, hogy a nem állami intézmény fenntartójának a megállapított normatív támogatás hozzájárulás teljes összegét le kell utalnia az intézményei számára, amire tekintettel a támogatás megállapítására sor kerül, tehát a különböző területekre le kell utalni a normatívát.

A rendeletben mindenütt a fenntartónak kell elszámolnia. Ez eddig a gyakorlatban nagyon komoly problémákat vetett föl: a fenntartó megkapta a számlát az összes intézményére, de a pénz nem volt nála, mert nem tarthatja magánál az egyházi fenntartó a megérkezett normatívösszeget, és leutalja. Itt ellentmondás van, és kérjük, hogy valami történjék ezen a területen.

 Próbáltuk a különböző vállalkozókkal és beszállítókkal tisztázni, hogy ne a fenntartónak, hanem ilyen és ilyen tételekben intézménynek állítsa ki a számlát. Ezt például az IBM teljesen megtagadta, hogy ő nem fog ennyi számlát kiállítani.

A kistelepülési óvodai ellátás kérdése

A PDSZ sajtómagatartása az OGY-i választások időszakában

A diákönkormányzatok működési támogatásának ismételt felvetése

A májusi érettségire való felkészülés tapasztalatai

A testület megjelenése az OM honlapján