A témaválasztás aktualitását részben az adja, hogy az ellenőrzés – értékelélés a tanítási– tanulási folyamat egyik legfontosabb és egyben legtöbb vitát kiváltó eleme.

A téma választásának másik oka, hogy a 2003-ban módosított közoktatási törvény 70. § (3) bekezdése foglalkozik az általános iskolába járó gyerekek értékelésének kérdéseivel. E bekezdés értelmében az első három évben és a negyedik évfolyam első félévében a tanulók szöveges minősítést kapnak, mely kifejezi, hogy a kisdiák kiválóan, jól, vagy éppen csak megfelelt az elvárásoknak vagy esetleg felzárkóztatásra szorul. Ez az elképzelés akkor igazán célravezető, ha a tanév folyamán a tanulók teljesítményét szövegesen értékeljük, ami nem egyenértékű a törvénymódosításban említett szöveges minősítéssel.

Sokan idegenkednek az értékelésnek e formájától, szívesebben alkalmazzák az érdemjegyeket és osztályzatokat. Arra a kérdésre , hogy vajon miért is ragaszkodunk ennyire az osztályzatokhoz olyan válaszokat kaphatunk, hogy ez már egy megszokott, könnyen átlátható, nem túl időigényes módszer. Az is igaz azonban, hogy az ötfokú skála kategorizál, nem mutatja meg igazán az egyéni fejlődést és a magatartás és a tudás értékelése sok esetben nem válik külön, nem beszélve azokról a pedagógusokról, akik fegyelmező és tekintélyvédő eszköznek tekintik az érdemjegyeket .

Mivel a szöveges értékelés bevezetése már nagyon közeli, fontos átgondolni ezen értékelési módszer lényegét minden jó és esetlegesen rossz tulajdonságával együtt.

Az első és legfontosabb dolog, hogy nekünk, pedagógusoknak kell hinnünk abban, hogy a szöveges értékelés jó. Ha mi hiszünk benne a szülőket sem lesz nehéz meggyőzni, a gyerekek pedig ebbe belenőve könnyen elfogadják az értékelésnek ezt a formáját.

A szöveges értékelés sokkal alaposabb munkát igényel a pedagógusoktól, hisz sok tényt kell összegyűjteni ahhoz, hogy értékelésük során igazán hitelesek és objektívek legyenek. Mindig konkrétumokat kell megfogalmazni, az általánosítás nem sokat ér. A szöveges értékelés sokkal jobban előtérbe helyezi az egyéni fejlődést. Az értékelést személyre szabottan megfogalmazva sokkal jobban hozzájárulhatunk a tanulók személyiségfejlődéséhez. Erőteljesebb az értékelés motiváló hatása, mert mindig kiemeljük azt, ami jó, vagyis minden általunk tanított gyerekben meg kell találnunk a pozitívumokat. A szöveges értékelés természetesen nem azt jelenti, hogy mindig mindenkiről csak jót szabad és lehet írni. Fontos, hogy a gyengeségekről is említést tegyünk, sőt még a fejlődés irányát is megfogalmazhatjuk.

A szöveges értékelés mentén a szülő részletesebb tájékoztatást kap a gyermekéről, mert jobban kiemelik erényeit ugyanakkor gyermeke gyengébb pontjairól is részletesebb képet kap. Jobban belelát a tanórán folyó munkába, ami segíti a szülőkkel való együttműködést.

A gyerekek önértékelésére már nagyon korán , a nyelvtanulás megkezdésekor sor kerülhet, tehát a gyerekeknek saját magukra is sokkal jobban oda kell figyelniük. Ha valami gyengébben megy, nem kell félni a rossz jegyektől és nem a tantárgyi jegyekben jelenik meg a házi feladatok , a felszerelés hiánya vagy a magatartás.

A szöveges értékelés bevezetése nem megy egyik napról a másikra. Komoly előkészítő munkát és folyamatos felülvizsgálatot igényel.

A szöveges értékelés bevezetésének kezdeti lépéseiként a következőket lehet megfogalmazni.

• Határozzuk meg, hogy mit értékelünk;
• Gondoljuk végig, hogy milyen szempontokat hívunk segítségül;
• Válasszunk egy megfelelő formát ( pl.: táblázat , aláhúzás stb.);
• Határozzuk meg, hogy értékelésünk kinek szól;
• Döntsük el, hogy milyen gyakran adunk szöveges értékelést;
• Iktassunk be mérési értékelési pontokat.

Ezeket a lépéseket csak gondolatébresztőként kell elképzelni, hiszen minden iskola saját helyi tantervéhez, tanulócsoportjainak összetételéhez , a szülői igényekhez igazodva kell, hogy kiépítse saját mérési – értékelési rendszerét és ezen belül a szöveges értékeléshez való viszonyulását .

A szöveges értékelés nagyszerűsége talán éppen abban rejlik, hogy sok mindenben maga az értékelő dönthet.

A pedagógus döntheti el, hogy egy adott tanévben / félévben / adott időszakban kit, mit, hogyan figyel meg. Ő maga döntheti el, hogy erről milyen szempontok mentén végzi a megfigyelést, és hogy e megfigyelési szempontok mindegyikét közli-e a gyerekkel és szülővel egyaránt. Ő maga dönthet arról is, hogy milyen gyakran és milyen formában jelez vissza gyereknek és szülőnek.

Nem kell minden egyes tanulóval kapcsolatban ugyanazokat a dolgokat figyelni.

Mindenkit önmagához kell hasonlítani; azt kell kiemelni, ami vele kapcsolatban fontos, ami rá jellemző, ami az ő fejlődését szolgálja. Minden tanulóban meg kell keresni azt, ami miatt ő is nagyon fontos és értékes. A problémás területet vagy területeket felderítve olyan haladási irányt kell megfogalmazni, ami az adott gyerek esetén célra vezet.

A szöveges értékelés természetesen több időt igényel a pedagógusoktól, mint az érdemjegyek és osztályzatok beírása. Mégis megéri a fáradozást, mert alaposabban megismerhetjük a ránk bízott gyerekeket. Az így megalkotott kép sokat segíthet a tehetséggondozó vagy felzárkóztató foglalkozások, szakkörök megszervezésekor, csoportbontáskor, emelt szintű oktatás kialakítása esetén. A gyerekek is tisztább képet kapnak saját magukról, saját fejlődési ütemükről, ami segíthet a reálisabb önkép kialakítását. Ez pedig az egészséges személyiség fejlődésének egyik meghatározó eleme.

Útravalóul még néhány tanács, melyeket érdemes megfontolni:

A hiteles értékelés az oktatás folyamatos része

TÖBB DIMENZIÓS
HANGSÚLYOZZA A TANULÁS FONTOSSÁGÁT
INFORMÁCIÓT AD AZ OKTATÁSRÓL
MEGMUTATJA MIT ÉS HOGYAN TANÍTSUNK
A TANULÓ ERŐSSÉGEIT KERESI
VILÁGOS ÉS ÉRTHETŐ TANULÓ ÉS SZÜLŐ SZÁMÁRA EGYARÁNT

Kedves pedagógustárs!

Sok információt gyűjts a gyerekekről.
Egyik tanítványodról se ítélkezz elhamarkodottan.
Sokat tudj meg magadról is.
Tudd, hogy melyek az érzékeny pontjaid, hogy odafigyelhess az ezeket érintő gondolataidra.
Ha nagyon erős érzelmeid vannak egy tanítványoddal kapcsolatban, ellenőrizd magad.

Mindezek figyelembevételével minden pedagógus kollégámnak nagyon jó munkát kívánok és remélem mindannyian örömüket hivatásukban a TANÍTÁSBAN .

Csenger Lajosné
NYME Öveges Kálmán
Gyakorló Általános Iskola
Győr