Mikor Magyar Bálint azokkal a szavakkal búcsúzott el tőlünk, hogy bizony nagyon hosszú út vár még ránk, amíg odaérünk, mindannyiunkban vége szakadt a kételynek, mert ténylegesen ekkorra vált csak valósággá bennünk, amit addig sokan csak hitetlenkedve éltünk meg, hogy MEGYÜNK BRÜSSZELBE!!!

Az odaút valahogy egyáltalán nem tűnt olyan hosszúnak, mint azt korábban jósolták. Helyette viszont – és ez leginkább a busz kényelmének köszönhető - ébredés után nem sokkal megérkeztünk Brüsszelbe.

Az első program keretében egy helyi lakos magyarázta el nagy lelkesedéssel a város történetét a csapatnak. Megtudtuk, hogy a Belgáknál több, mint 500 féle sör létezik, honnan ered a börze szó és azt, hogy csokoládéjuk mellett minden más országé csupán “csoki”-nak tűnik (ez a tény később persze később nem csak elmélet maradt!)

Örömmel láttuk, hogy nem is olyan nagy Európa és körbejárni sem nehéz, mikor a Mini Europe-ban tettünk látogatást, ezután viszont már senki nem gondolta volna, hogy még az atomokhoz képest is lehetünk ilyen aprók. Így rögtön megfordult arányérzékünk az Atomium lábainál... Hamar vissza is tértünk ezután a buszhoz, mely még szerencsére eredeti méretében várt minket.

Kis előadás keretében ismertették velünk az Európa Parlament működését, struktúráját, majd megtekintettük az épületet és az üléstermet. Át lehetett élni azt, milyen is lehet majd nemsokára egyszerre 20 nyelvre fordítani a tolmácsoknak az üléseken elhangzottakat.

Brugge városában körbehajókáztunk a csatornákban, megcsodáltuk a főteret, és a várost, mely egységes hangulatával rendkívül megragadó volt. A gótikus építészeti stílus mellett ami még emlékezetes maradt az a csokoládé!!!

A napközi programokból megfáradtan visszatérve Brüsszel éjszakai életébe vetettük bele magunkat: a kedvenc egy élő zenét játszó kubai ihletésű hely lett.

A sok látnivalótól megfáradtan, kissé bágyadtan vágtunk neki hazaútnak. Időközben megálltunk Waterloo-nál, ahol egy kis időre Napóleon korában érezhettük magunkat, majd következett Luxemburgban és Strasbourgban egy kis városnézés. A Strasbourgi katedrális lenyűgöző látvány volt. A Brüsszelben töltött napokat jól esett egy kis város-, és emlékmű nézéssel kipihenni. Habár csak Brüsszelben 100-nál is több múzeum található, titokban az egész osztály örült, hogy egyiket sem néztük meg, mert így sokkal több idő jutott az olyan programokra, melyek mindenkihez jóval közelebb álltak ( jó volt a városnézés után egyénileg is felfedezni, miről is szól Brüsszel).

Összességében elmondhatjuk, hogy rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy így alakult az utazás. Mindannyiunk a maximumot kapta, ez a nyeremény ugyanis valóban semmiben sem szűkölködött. A szálláson többünknek egy egész apartman jutott, és volt mit a “tejbe aprítani”. A programok szervezésén látszott, hogy a mérce a teljesség volt, hiszen minden napban fontos szerepük volt, ez meg is szabta persze az egyéni kószálás mértékét, de éppen csak annyira, hogy mindenből jutott elég. Bizonyos, hogy egyénileg felfedezve nem ismertük volna meg ennyire Belgiumot és környékét...

Hatalmas eufória volt annak tudatára ébredni, hogy egy olyan pályázaton nyertünk, ahol - leírni is hihetetlen- 700-nál is többen voltak a vetélytársaink. A “nyerni” szó kezdetben olyan volt, amire még titokban sem gondoltunk. Ahogy még két forduló után is 50 másik osztállyal kerültünk a döntőbe, a remény még így is távolinak tűnt arra, hogy ilyen helyen végezzünk. Amikor megérkezett a hír arról, hogy nyertünk, összemosódott a valóság az álommal, mert a hihetetlennek gondolt megvalósulását képtelenség is lenne szavakba foglalni.

KÖSZÖNJÜK!

A Pesthidegkúti Waldorf Iskola 12. osztálya

2004. május

Fotógaléria